Néhány “cry for help” jelzés

Sokan vélik—tévesen—úgy: az öngyilkosság mindig váratlanul, tragikus hirtelenséggel történik meg, mindenféle előjel nélkül.
A valóság ezzel szemben: mindenki, aki az öngyilkosságot fontolgatja, tesz direkt, vagy indirekt utalásokat az öngyilkos terveire, vagy általánosságban véve a halálra, mielőtt megtenné, vagy akár csak kísérletet is tenne rá. (Sokatmondó, mennyire nem figyelnek egymásra az emberek, illetve mennyire nem veszik komolyan egymás jelzéseit… rengetegen vannak, akik anélkül jutnak el az öngyilkosságig, hogy a figyelmeztető jelekből bárkinek is bármi feltűnne.)
Öngyilkossági szándékra adhat gyanút az alábbi viselkedések bármelyike:

• Önveszélyes vagy kockázatkereső viselkedés—akár “véletlen figyelmetlenségnek” álcázva. A közlekedési lámpa figyelmen kívül hagyása; túlzottan sok “véletlen baleset”; például az illető valami súlyos tárgyat a lábára ejt, elesik, vagy különböző végtagjait “véletlenül” igen durván beüti valamibe…

• Drasztikus változások a viselkedésben—például, aki korábban kínosan ügyelt magára, most elhanyagoltabb a megszokotthoz képest (figyelem! a változás árnyalatnyi is lehet!)

• Kedvelt és gyakran felmerülő beszédtéma a halál, főként az önkezű halál. Öngyilkos hírességek lelkes, rajongó emlegetése.

• A halál és az átlényegülés témájának rendszeres felmerülése gondolati mintázatokban, alkotásokban, rajzokban, képmanipekben.

• Agresszív témájú gondolati tartalmak, érdeklődési körök előkerülése - fegyverkezés, háborúk, fegyverek, erőszakos halálnemek, kivégzések, halálbüntetés-

• Hosszabb, aggasztóan depressziós és önveszélyes időszak után látványosan derűs és nyugodt viselkedés.

• Korábbi tevékenységek elhanyagolása—sportok, hobbik, iskola, munka. Nemcsak a kimaradozás számít ide: az egykedvű, mechanikus “ott vagyok, de mégsem” is vészjelnek tekinthető.

• Visszahúzódás a külvilágtól.

• Kedvelt tárgyak, személyes holmik elajándékozgatása.

Jellemző kijelentések:
 

• Semmi sem jön össze.
• Már nem érdekel úgysem az egész.
• Nemsoká úgyis vége lesz.
• Nem tudom, meddig bírom.
• Nem bírom már tovább.
• Nem vagyok jó semmire.
• Mindenkinek jobb volna, ha nem lennék a világon.
• Utálom az életet. Akár meg is ölhetném magamat.
• Bárcsak ne lennék a világon.