|
Clan of Xymox "Pozsony...Omladozó rom a Várhegy ormán, időtlen-idők távolába merengő Dóm-torony, hűs lombú fák a Duna partján, barokk paloták, kedves polgári házak közt meredeken kanyargó utcák, halk udvarok és festői zugok. A város felett fehér bárányfelhőket kerget a Kiskárpátok felől fújó üdítő szél s a fényözönös éj kékjén karcsú sziluett: a Mihály-torony..."*
Kellemes élményben részesülhettek mindazok, akik augusztus 2-án felkerekedtek a szlovák főváros egyik külvárosi kultúrházába. Ugyanis a '84-ben alakult Clan of Xymox együttes vendégeskedett a volt magyar koronázási városban. Számomra ekkor még eléggé ismeretlen volt e holland zenekar. A '86-os Medusa-ban már odahaza részesülhettem, de élőben még nem volt szerencsém őket látni. Kellemes csalódás volt, ugyanis első meghallgatásra eléggé más volt e hangzásvilág. A koncerten döbbentem rá arra, hogy egy zenekar megismeréséhez "élő megfigyelésben" kell részesülni ahhoz, hogy az ember tényleg eldönthesse, tetszik-e vagy sem. Dél körül indultunk, s már fél hatra Pozsonyban voltunk. A másfél órás buszozás átvészeléséhez már Somorjánál megkezdtük "kedves kollégánk" debreceni nedűjének kóstolgatását. Az érkezés pillanatától "elvesztettük személyiségünket"; felcsaptunk turistáknak. A koncert előtti órákat a régi városrészben sétálgatva töltöttük. Az Óváros az 1919-es cseh megszállás alatt sokat veszített szépségéből. A magyar hagyományoktól irtózó megszállók sok szép régi házat lebontottak és helyükbe ízléstelen modern épületeket emeltek. A XVIII. századbeli Pozsony még teljesen jellegzetes középkori képet mutatott. Erős falak, bástyák és kapuk védték a várost. A hatalmas, kettős városfalkör - melynek ma már csak jelentéktelen maradványai vannak - a XV. században valószínűleg teljesen eltűnt. A változatosság kedvéért egy belvárosi kávézó irányába siettünk, ahol megpróbáltunk elővételben beszerezni jegyeket (még 2-a előtt olcsóbb jegyeket lehetett venni), de nem jártunk sikerrel. Itt-ott elkaptunk egy pár "jól beállított" csoportos képet is. Emlékezetes felvételeket rögzítettünk a rokokó stílusú Apponyi-palota udvarában, ez az épület ma a Városi Múzeum céljait szolgálja. Az udvar reneszánsz-árkádos folyosója 1558-ban épült. A toronyban elhelyezett kínzókamrája a középkori igazságszolgáltatás eszközeinek páratlanul érdekes gyűjteménye. A Batthyány -most Prímás-palota - is reneszánsz épület; egyik első emeleti szobájában ma is áll még a toll, amellyel Haynau a halálos ítéletek egész sorát hagyta jóvá. A múlt és jelen történelmének sajátos emlékműve a mindannyiunkat lenyűgöző Dóm épülete volt. Sok helyen találkozhat az emberi butaság megnyilvánulásaival a turista, különösen szembeszökő volt ez a Székesegyház esetében.
1212-ben kezdték építeni, középső hajója 32m hosszú, 16 m széles, 8 pillére van a mellékhajóktól elválasztva. A csúcsíves szentély valószínűleg Mátyás király korabeli. 11 királyt és 8 királynét koronáztak itt meg. A szentély északi falába van beépítve Pálffy Miklós, a győri hős síremléke, mely a páncélos lovagot életnagyságban ábrázolja - sajnos a feje már hiányzik. Ezután már ténylegesen nekivágtunk a koncert helyszínének. Csalódottak voltunk, mert kb. 50 "sötét embernél" többet nem igazán láttunk. A kezdésig még volt időnk, így a rózsaligeti panelházak közötti téren megindítottuk a vérkeringésünkhöz szükséges folyadék adagolását... Mikor befejeztük ezt a kemény megpróbáltató munkát, besétáltunk a kultúrházba, ahol úgy 200-300 ember gyülekezett. Félóra elteltével elkezdődött a koncert. A mintegy kétórás koncerten 16 szerzemény hangzott el, nyitásként a This World-del. Az új album bemutatása mellett felcsillant a múlt egy-egy emlékezetes pillanata is: A Day; Cry in the Wind; Louise; Back Door; vagy az első ráadásban az Obsession; az újraírt Muscoviet Mosquito; és a lírai Michelle. A fő hangsúly azonban a nyolcadik albumon, a Creatures-on volt. Ronny Moorings hű maradt alapelvéhez; ez az anyag is másképpen szól, mint az ezt megelőzők. Bár szorosan kapcsolódik a két évvel ezelőtti Hidden Faces-hez, az újhoz képest szinte erőtlenül hat; a "teremtmények" hangulata ijesztően ránknehezedik, a magasztos szintetizátor témákat a messzeségből támogatják a kipréselt gitárszólamok. Meglepetés az erős "First & Last & Always" hatás - ez lehet ugyan az album egyetlen kritikája - de a koncerten jól oldották a feszültséget az energikusabb gitárdallamok. A legszebb perceket számomra akkor szerezték, amikor a közönség hívására másodszor is visszatértek; ekkor hangzott el a korábbi Craving társaságában Ronny komor balladája, a Consolation. A szomorúság és lemondás hangjai - mindez egy közösség előtt feloldva - az előadás legőszintébb pillanatai. Összességében a maximumot nyújtották, függetlenül attól, hogy nem tízezrek előtt, és hatalmas gázsiért tették ezt. Köszönhető volt még a "zajos" közönségnek is, a hangerőből mi is kivettük a részünket.
A koncert befejeztével a belváros egyik főiskolai pincéjében lévő szórakozóhelyre mentünk. Mindenki ide vándorolt át, ahol később a zenekar tagjai is megjelentek - egy kis taps kíséretében. Sokáig nem tartott a "buli", ugyanis az együttes távozásával bezárt a hely. Így kénytelenek voltunk nekivágni a Pozsonyi Éjszakának. Ami nincs! Irány a vár! De még előtte - hogy vérkeringésünk tovább üzemeljen -, meglátogattuk a Csillag nevezetű éjjel-nappalit. Fejünkbe szállt az éjszaka, bár egy kicsit fáztunk. Pár óra elteltével felkelt a Nap is, s nekünk indulni kellett, hogy elérjük a buszunkat. De még indulás előtt - fő a tiszteletadás -, reggeli jókívánságunkat adtuk a vár alatti lakosoknak. *Idézet Dr. Truskovszky Dezső Pozsonyi séták című könyvéből
Az elmaradt riport helyett álljanak itt kárpótlásul az 1999-es Creatures album számairól megfogalmazott gondolatok - ahogyan Ronny Moorings a teremtményeiről vélekedik... Jasmine and Rose: "Az illatok és érzékelésük gyakran elmúlt érzéseket és helyzetképeket keltenek bennünk, vagy erősen emlékeztetnek egy, vagy több emberre. Mielőtt az emberek erre rájönnek, a gondolatok hatalmas utakat járnak be." Crucified: "Ha az ember ismerni vél valakit, nagyon meglepődik, ha felfedez egy rejtett oldalt a személyiségében, ami annyira nem tetsző, hogy az egyetlen maradandó út az, ha többé nem tekint vissza erre az emberre." Taste of Medicine: "Néha a falak úgy tűnnek, mintha csak kartonlapból lennének, és miközben az ember az ágyban fekszik, a falon keresztül zajokat és hangokat hallhat. Csúf jelenetek zajlanak mások szobáiban, közben gyakran elfelejtik, hogy a "falnak is füle van". Undermined: "Néhány ember megpróbál másokat egyik, vagy másik irányba hajtani, csak a saját, egyéni haszna érdekében. Azt gondolják, nem fognak rajtuk átlátni." Consolation: "Milyen gyakran kell az embereknek ugyanazokat a mindig visszatérő dolgokat végighallgatnia és tanácsot adnia mások problémáira, mielőtt rájönne, hogy ebből egyszerűen elege van?" Waterfront: "Ha az ember nem találkozik az ismerőseivel többet, és nem kerül velük kapcsolatba, a legtöbb esetben jó oka van rá. Sajnálatos módon egyesek nem értik ezt az üzenetet, és megpróbálnak visszanyomakodni az életedbe." Creature: "Ha tavasszal megkérdezzük az embereket, milyen kellemes dolog történik velük, a válaszokból arra a következtetésre juthatunk, hogy túlnyomó többségben egyetlen céljuk a "genetikai anyaguk" reprodukálása." All I Have: "Feladni, vagy még egyszer megpróbálni - ez a kérdés." Falling Down: "Egy közelálló ember, akit sohasem akarunk kiábrándítani vagy megsérteni, valahogy ez mégis mindig meghiúsul." Doubts: "Bizonytalanok vagyunk mindannyian, és néha egyszerűen nem tudjuk, hogyan küzdjük le a megismerhetetlen örök keresését."
Diszkográfia: Subequent Pleasures Mini-LP (limitált 500) 1984. Szelevényi Gellért |
||||||