A KMFDM immár 21 éve ötvözi és keresztezik a különböző zenei stílusokat az underground színtéren. Ugyan Sascha K. (leplezett gúnnyal) az „Ipari Rock Atyjának” nevezi magát, a KMFDM valójában egyszerre szól a rock, a metal és a dance rajongóihoz. A banda visszatért a Metropolis Records kiadóhoz, hogy megjelentesse legújabb albumát, a Hau Ruckot. A Hau Ruck (németről szabadon fordítva: hó-rukk!) cím a maga dicsőségében pompázik, a banda pedig nekigyürkőzik, és súlyos gitárokkal, táncra hívó szinti-témákal, na meg agresszív ütemekkel lát munkához. Ami az éneket illeti, a Hau Ruckon Lucia a vokális stílusok teljes spektrumát ötvözi a lemezen, Sascha K. pedig saját védjegyszerű, „rosszfiús” szövegköpködő stílusát vonultatja fel rajta. A gondolatébresztő, ugyanakkor humorosan ironikus szövegeiről ismert KMFDM minden egyes döféssel a világot sebzi meg, és önmagát sem kíméli. Félre minden, a zenekarral és a hozzárendelt stílusokkal kapcsolatos tévképzettel – a Hau Ruck a KMFDM által valaha megalkotott legerősebb és legújítóbb album. A „Hau Ruck” produceri munkálatait és keverését maguk a KMFDM tagjai végezték, sőt a masterizálásból is kivették a részüket, amivel garantáltan sikerült újraértelmezni jellegzetes hangzásukat. A szöveges bevezteőtől egészen a lemezt záró német nyelvű Auf Wiederseh’n-ig a KMFDM pontosan bemutatja, mit lehet elérni kemény munkával. Most pedig… „Hölgyeim és Uraim, hó-rukk!..”

A KMFDM gyakorlatilag egyetlen ember, Sascha Konietzko második generációs lengyel emigráns egyszemélyes zenekara és show-ja. A KMFDM első felállása Konietzkoból, a zenekar vezetőjéből, valamint négy lengyelből állt, akiket a zenész egy párizsi bordély-házban ismert meg. Az akkori KMFDM koncertek nem hivatalos jellegűek voltak, a felvételekre pedig még csak nem is gondoltak a zenészek – a francia közönséget a fényeffektusokban gazdag show, és a T. Rex, David Bowie, a Pink Floyd és a Can vegyítéséből összeálló zenei keverék tartotta izgalomban. 1986-ban a csapat átjutott Németországba, ahol Konietzko megismerkedett a multiinstrumentalista En Eschhel, aki gyakorlatilag minden német ipari bandájával dolgozott már. (A „német korszak” egyik albuma, a „Kein Mehrheit Fur Die Mitleid” – az egyik verzió szerint éppen ezt takarja a rövidítés a zenekar nevében –, amelyet a közelmúltban adott ki újra a Rhino, számít a KMFDM hivatalos diszkográfiája szerint bemutatkozó anyagnak, jóllehet az együttesnek van egy sor, kis német cégek által kiadott lemeze is.) 1990-ben a KMFDM átköltözött Chicagóba, ahol az európai ipari rock iránti érdeklődés újjáéledésének lehettek tanúi. Az 1993-ban megjelent „Nihil” lemez elérte a 120 ezres eladást, ami ebben a stílusban rekordnak nevezhető. Az új album az „Xtort” olyan tapasztalt zenészek közreműködésével készült, mint William Rieflin dobos és Chris Connenly gitáros (mindketten volt Ministry tagok; Chris Connelly hivatalosan is a KMFDM tagja lett) , Dorona Alberti énekesnő, Günter Schultz és Marc Durante gitárosok, valamint az Einsturzende Neubaten fenomenális ütőse, F-M Einheit. Az „Xtort”-ban rejlő potenciál óriásinak bizonyult, a lemez az eladási mutatók alapján már-már a műfaj fenomenális albumával, a Nine Inch Nails „Pretty Hate Machine”-nel vetekedett, a „Power” és a „Dogma” dalok pedig betörtek az első 20 közé az Egyesült Államok alternatív rock sikerlistáján. Konietzko elmondása szerint a KMFDM rövidítés nem mást takar, mint: „Kill Mother Fucking Depeche Mode”. Éppen a Depeche Mode az a csapat amellyel a KMFDM zenészei sértőnek érzik az összehasonlítást magukra nézve.

BPRNR hírlevél