Laibach

Ljubljana - Zagreb - Beograd

Az NSK

A legtöbbször félreértett, ellentmondásosnak tűnő művészeti és politikai elveket valló együttes tőlünk nem messze, a szlovéniai Trbovljében kezdte meg működését, 1980-ban. A Laibach névre keresztelt formáció azonban messze több, mint ipari/techno zenét játszó zenekar, működésük mögött komoly ideológiai elvek húzódnak, melyek kifejtését nem is csak ők maguk, hanem az NSK néven létrehozott művészeti csoportosulás alkotógárdája valósítja meg. Ebből a csoportosulásból a Laibach az ideológiai bázis, s a zenei részleg. A többiekről, illetve a munkamegosztásról lásd keretes írásunkat.

A zenekar a kezdetek kezdetén 10 pontban definiálta önmagát:

  1. A Laibach csapatként dolgozik, ahol nem az egyén, hanem a szervezet a fontos. Az egyén nem is szólal meg, csak a szervezet. A munkamódszerek ipariak, a nyelvezet politikai.

  2. A Laibach az ideológia és a kultúra közti kapcsolatokat vizsgálja, mely a művészeten keresztül jelentkezik.

  3. A Laibach felfedi és megmutatja a politikai manipulációt a művészetekben, s mindenhatóságát a mindennapi életben.

  4. A Laibach magáévá teszi az ipari termelés szervezeti rendszerét, s ennek eredményeképp eltörli a tagok individualizmusát.

  5. Az egyének névtelensége és rugalmassága megakadályozza az egyéni eltévelyedéseket, s lehetővé teszi a szervezet konzisztens ideológiájának fennmaradását.

  6. A Laibach minden cselekedetének alapja az egységben rejlik, mely mindenféle médiában (művészet, zene, film, stb.) kifejezésre jut. A csapat manipulációjának tárgya a Taylorizmus, bruitizmus, náci művészet, disco.

  7. A Laibach elutasítja az eredeti elgondolás mindenféle változtatását, fejlődését. Az alapvetések nem fejlődhetnek, de a megjelenítésük változhat, alkalmazkodva a külső környezet változásaihoz.

  8. A Laibach provokációt folytat az ipari társadalom elidegenítő hatása ellen, s egyesíti az ellene lázadókat. A fennálló totalitáriánus rendszer és kultúra elemeinek túlzó megjelenítésével harcol azok ellen.

  9. A Laibach, mely az ipari termelés módozataival foglalkozik a totalitáriánizmuson belül, két másik csoporttal együttműködve fejti ki tevékenységét: a Germania az érzelmi oldalt tanulmányozza, mely az érzelmi, erotikus és családi életben megjelenő kapcsolatokban körvonalazódik, a 3000 Verschiedene Kraftwalle pedig egy futurista negatív utópia.

  10. A Laibach a mindennapi élet ellentéteinek, visszásságainak bemutatását tűzte ki célul, melyhez a történelmi kifejezésmódok mindegyikét felhasználja.

Nem egyszerű, ugye? Hát még annak, aki ezeket nem is ismeri! Nem véletlen, hogy a csoportot szinte minden jelentősebb művészeti akciója után betiltották, s nemcsak Szlovéniában, hanem más országokban is. Hol keményvonalas kommunistának, hol nácinak bélyegezték őket, pedig ezeknek a totalitáriánus rendszereknek csak az eszközkészletét, megjelenítési formáit használták, kifigurázva, görbe tükröt tartva az éppen fennálló (elnyomó) rendszer elé, valamilyen reakciót provokálva tőlük.

Az együttes 1980-ban kezdte meg ezen tevékenységét, egy kis ipari- és bányászvárosban, Trbovlje-ben. Névválasztásuk már önmagában is provokatívnak minősült, hiszen a "Laibach" nevet a második világháborúban használták a fővárosra, Ljubljanára, a német megszállás alatt. A csoport első koncertjét és ezzel párhuzamos kiállítását, mely a város politikai berendezkedésének visszásságait volt hivatott bemutatni, az utóbbi miatt betiltották. A következő nagyobb megmozdulásuk 1982-ben volt, amikor Ljubljanában rendeztek koncerteket és kiállításokat, két újkeletű csoportosulásukkal, a Germaniaval és a 3000 Verschiedene Kraftwalle-el. Ezen az események a rendőrség erőteljes érdeklődése és nemtetszése mellett kerültek megrendezésre. Az év szomorúan végződött a csoport számára, mert az énekest, és fő ideológust, Tomaz Hostnikot holtan találták lakásában. Így ő maga ugyan nem, de az általa lefektetett elvek mind a mai napig a zenekarral maradtak.
  

A következő évben újabb kiállítás következett (melyet ismét betiltottak), majd egy kazettán is megjelentetett egész éjszakás koncert a Last Few Days nevű brit zenekarral, melynek hajnalban a rendőrség megjelenése vetett véget. Májusban lehetőség nyílt volna az első lemez megjelentetésére, de egy TV-s interjú után mindenféle nyilvános megjelenéstől és a "Laibach" név használatától is eltiltották a csoportot. Mivel így hazájukban nem léphettek fel egyáltalán, az együttes európai turnéra indult, melyet Csehszlovákiában betiltottak, Lengyelországban a Szolidaritás tüntetései kísértek, Nyugat-Európában pedig érdeklődéssel figyeltek.

1985-ben jelent meg az együttes első lemeze, cím nélkül (mivel a Laibach nevet továbbra sem használhatták), viszont a csoport jól felismerhető dizájnjával és jelével, a szláv kereszttel. Néhány hónappal később jelent meg egész Európában egy német kiadó jóvoltából a Rekapitulacija 1980-84 album, mely a jelzett időszakban született alkotásaikat tartalmazta. Ezeket ismét európai turné követte, bár ezúttal rövidebb, mint az előző években.

1986-ban jelentkezett először a teljes NSK-gárda, a mai napig talán legnagyobb projektükkel, egy 250 szereplős színházi előadással (Krst Pod Triglavom), melynek zenéjét a Laibach írta, a szereplőket pedig a többi NSK-csoport adta. Ugyanebben az évben Michael Clark-kal, az ismert brit táncossal együtt is készítettek egy előadást, No Fire Escape in Hell címen.

A következő évben jelent meg az együttes első lemeze, melyet az angol Mute kiadó adott ki, "Opus Dei" címmel. Innentől kezdődik az a tendencia, hogy a csoport ismert dalokat dolgoz át, esetleg megváltoztatva a szöveget is, hogy ezzel fejezze ki gondolatait, ideáit. Itt a címadó dal, az Opus "Life is Life" című szerzeményének feldolgozása, s a másik ismertté vált dal, a "Geburt Einer Nation" a Queen "One Vision" című sikeréből született. Ez utóbbi esetében elég volt a megváltozott hangzás és a német szöveg, hogy rögtön más kontextusba helyezze a mondanivalót. A két dalhoz készült klipek, melyek erősen a totalitáriánus rendszerek képi megoldásait idézik, a nyugati közönség számára azt sugallták, hogy az eddig kommunistának (sőt egyenesen sztálinistának) hitt zenekar valójában neonáci csoportosulás. Emiatt aztán például az USA-ba nem is engedték be őket. Hazájukban egész más hatást értek el, mert a hatóságok azon kezdtek el gondolkodni, hogy nem-e valami poszt-szocialista társulással van dolguk.

Még ebben az évben megírtak egy újabb darabot is Michael Clark-nak, a Macbeth-et, mellyel együtt az együttes egyik fele mégiscsak bejutott az Egyesült Államokba...

Ez 1988-ban végül már saját jogon is sikerült. Ugyanebben az évben jelent meg egy újabb furcsa lemezük, a "Let it be", mely egy szám híján feldolgozta a legutolsó Beatles-lemezt. Az átdolgozott dalokkal Jugoszlávia széthullását kívánták párhuzamba állítani. E mellett született még egy dupla maxijuk is, a "Sympathy with the Devil" című Rolling Stones dal alapján.

A következő években koncertturnék követték egymást, ezúttal már a háború felé sodródó Jugoszláviában is, sőt, szülővárosukban, Trbovlje-ben is. Az 1995-ös Occupied Europe NATO Tour 1994-95 utolsó két utolsó koncertjére az ostrom alatt álló Szarajevóban került sor, az NSK-zászló alatt.

A háború végeztével ismét hazatértek, s 1997-ben Belgrádban adtak egy nagy sikerű koncertet. Eddigre már "próféták lehettek saját hazájukban is", mivel azon igyekezetüket, hogy a NATO-t elvigyék a háborúzó országnak, már a hatóságok is igen nagyra értékelték.

Azóta nem jelent meg új lemezük, s mintha aktivitásuk is alábbhagyott volna. Részt vettek egy-két nagyobb rendezvényen, ahol adtak egy-egy koncertet, de ezek visszhangja már nem volt olyan erős, mint első másfél évtizedük munkásságának. Idén azonban új lemez és új koncertkörút is várható, mely augusztus 5-én érinti Magyarországot is!

És hogy a végére azért a zenéről is szóljak… A Laibach zenéje folyamatosan változik, lemezről lemezre gyökeresen új stílust felmutatva. Kezdetben kőkemény ipari hangzást produkáltak, mely aztán egyre könnyebben élvezhetőbbé vált, bár olyannyira sosem, hogy slágerlistákat ostromolt volna. Énekesük (aki operaénekesként kezdte) hangja, mely mintha egyenesen a Pokolból szólna, és a kemény, ipari hangzású kíséret ezt lehetetlenné teszi. Ami közös azonban, hogy a szlávos zenei elemek, dallamok gyakran megjelennek, illetve sokszor kiegészülnek egész kórusokkal. Mindenképp érdemes meghallgatni, mert egészen különleges élmény! Erre pedig mi is szolgálhatna jobb alkalomnak, mint az augusztusi Szigetes fellépésük...

  
A Neue Slovenisce Kunst (NSK) 1984-ben jött létre, több hasonló gondolkodású és kifejezésmódú csoport együttműködéseként. Öt ilyen nagyobb csoport volt, melyek aztán folyamatosan változtak, kisebb csoportokat hoztak létre, de mindig a közös elképzelések mentén dolgoztak: a Laibach, az Irwin, a Noordung, az Új Kollektivista Stúdió, és az Eredeti és Alkalmazott Filozófiai Részleg. A csoportok állandóan tartották a kapcsolatot, s bár külön-külön munkálkodtak, a nagyobb eseményeket, akciókat, rendezvényeket együttesen hajtották végre.

A Laibach elsősorban zenével foglalkozik, de különféle színházi installációkat és kiállításokat is szervezett. Tulajdonképpen ők az NSK ideológiai bázisa. Az Irwin művészcsoport a krónikás, mely az NSK teljes dokumentációját, biográfiáját készítette. A Noordung Színház (korábban Red Pilot, azelőtt Scipion Nasice) a rituális NSK darabok bemutatásával foglalkozik, s a vallási szimbólumokon keresztül operál. Az Új Kollektivista Stúdió feladata a dizájn, a Filozófiai Részlegé pedig a klasszikus filozófia kritikája.

A csoportok együttműködése elsősorban a Laibach/NSK nevével fémjelzett produkciók megvalósítása terén valósult meg, pl. az 1986-os Krst Pod Triglavom (Baptizmus a Triglav alatt) előadás színre vitelénél, és hasonló, művészeti/provokatív akciókban.

1991-ben az NSK szervezetből állammá alakult - egy olyan virtuális állammá, mely terület és határok nélküli, s mely tagjainak közös gondolkodásmódján alapszik. Az államnak bárki polgára lehet, ehhez mindössze útlevelet kell szereznie valamelyik nagykövetségen. A nagykövetségek nem állandóak, hanem mindig egy-egy művészeti programhoz csatlakoznak, s csak annak időtartalma alatt, annak helyszínén állnak rendelkezésre. Az útlevelek számozottak, és nem átruházhatók, és az NSK elveivel ellentétes felhasználásuk esetén visszavonhatók. Az NSK tagságnak már sokkal szigorúbb feltételei vannak, az egyénnek a Laibach-i alapvetések értelmében teljesen az NSK-nak kell szentelnie életét, feladnia önállóságát, s a csoportért tevékenykednie minden erejével.

Diszkográfia:

  • Boji/Sila/Brat Moj [Maxi] (1984)
  • Panorama/Decree [Maxi] (1984)
  • Die Liebe/Groesste Kraft [Maxi] (1985)
  • Laibach (1985)
  • Rekapitulacija 1980-1984 (1985)
  • Neue Konservatiw (Live) (1985)
  • Nova Akropola (1985)
  • The Occupied Europe Tour 83-85 (Live) (1986)
  • Geburt Einer Nation/Leben Heisst Leben [Maxi] (1987)
  • Life Is Life/Germania [Single] (1987)
  • Opus Dei (1987)
  • Slovenska Akropola (1987)
  • Krst Pod Triglavom - Baptism/Klangniederschrift Einer Taufe (1987)
  • Panorama/Die Liebe/Decree/Groesste Kraft [CDS] (1988)
  • Sympathy For The Devil [Single] (1988)
  • Let It Be (1988)
  • Across The Universe/Maggie Mae/Get Back [Maxi] (1988)
  • 3. Oktober/Geburt Einer Nation (Live) [Maxi] (1988)
  • Sympathy For The Devil (1990)
  • Macbeth (1990)
  • Kapital (1992)
  • Wirtschaft Ist Tot [Maxi] (1992)
  • Final Countdown [Maxi] (1992)
  • In The Army Now/War [Maxi] (1992)
  • Ljubljana - Zagreb - Beograd (1993)
  • NATO (1994)
  • Occupied Europe NATO Tour 1994-95 (1996)
  • Jesus Christ Superstar / God Is God [CDS] (1996)
  • Jesus Christ Superstars (1996)

Archangel

Vissza