Nulladik Változat

A Magyar underground zenei világ érdekes színfoltja a Nulladik Változat zenekar. Az együttes 1989-es megalakulása óta bizony eltelt már több mint 15 év, a folyamatos alkotómunka eredménye pedig 7 lemez. Pályafutásuk kezdetén olyan csapatokkal együtt indultak, mint a Kispál és a Borz, a Quimby, többször szerepeltek a Sziámi, vagy a VHK előtt is. Ellentétben az említett zenekarokkal, a Nulladik Változat valahogy sosem lépett az igazi sztár-státuszú előadók közé, amely inkább nem éppen populáris zenei megoldásaiknak köszönhető, mint annak, hogy zenéjükben ne lett volna meg a lehetőség .Talán ennek (is) eredménye az a maximális őszinteség és hitelesség, amit egész pályafutásuk során sikerült megőrizniük.

A Változatot a katonaság alatt hozta össze három fiatal, (Fenes Tibor gitáros-énekes, Hricsovinyi Tamás, basszusgitáros és Puskás Tibor, dobos) a kollégiumi évek alatt pedig Egerben próbáltak és koncerteztek. Még ebben az évben Szabó Attila (gitáros) csatlakozik a zenekarhoz. Az első lemez 1992-ben jelent meg Nulladik Változat címmel. Mai napig ez egyik kedvenc magyar alternatív lemezem, a nyers, kissé demo-szerű megszólalás és Fenes Tibor akkor még kevésbé képzett hangja ellenére, valami elementáris lendület hatja át az albumot. Abban az időben egy teljesen ismeretlen, kezdő zenekartól nagy teljesítmény volt ez az anyag. A Változat világán a 80-as évek dark wave klasszikusai (leginkább a The Cure hatása egyértelmű). Szentimentális-romantikus, befordulós hangulatvilág, amely borús de mégis különös szépséget sugall. Az elvont, vers-szerű szövegek is a személyes érzelmek és fájdalmak síkjait boncolgatják az éppen elmúló szerelem nyomasztó valósága (Utolsó Képek) és a már elveszett utáni vágyódás hangulata keríti hatalmába a hallgatót.
Az egyértelmű hatások ellenére az énekes, Fenes Tibor soha sem sorolta az együttest a dark-goth zene világába „Régebben voltak akik dark zenekarnak tartottak minket de most ezt a kérdést is rendezhetjük. Engem ebből a mozgalomból igazán a Cure érdekelt és a Mission. Ugyanúgy érdekelt viszont az Európa Kiadó és sok minden egyéb is, lehet, hogy hónapokig, egy-két évig hallgattam mást is, de emiatt nem hinném, hogy a gyökereimmel tartoznék ehhez a mozgalomhoz”(Magna: 2006/4.)
A lemezen sok olyan remekbe szabott sláger található, amelyek a mai napig gyakran feltűnnek a koncerteken, mint például az erőteljes Új Dal vagy a kezdő szám a Még egy év.



A következő album A bolyongás évei címmel jelent meg, szerzői kiadásban. Ez a kazetta az első album koncepcióját viszi tovább, hosszabb és komplexebb dalokkal. A sodró lendületű címadó tétel a zenekar addigi legnagyobb slágere, a kissé depresszív megfogalmazás ellenére. Ezen a lemezen szerepel a szintén közönség-kedvenc Tűz című dal is vagy a lírai külvárosi romantikát idéző Ketten a városban. Az énekes néha angolul is megszólal, azonban a magyar nyelvű felvételek sokkal jobban illenek az összképbe.
A Metropolisz-tánc című harmadik album 1994-ben jelent, meg. Ezen a remek lemezen a zenekar először mozdult el az eddigi stílustól, a lemez jóval kísérletezőbb lett, sok különféle hangulat és dallamvilágot épít magába, de még nem szakad el jelentősen a tipikus „80-as évek” hangzástól. A város-szimbólum a koncepció szerves része (a szövegek többségében maga a konkrét szó is megjelenik), mint a modern élet tipikus színhelye annak néha nyomasztó ugyanakkor vonzó atmoszférájával és sajátos pezsgésével. A zene is ennek megfelelően építi be magába a metropolisz hangulatait és színeit. Vidámabb dalok is születnek, mint például a címével is optimizmust sugalló fénydal, ami szintén új megközelítés az eddigi anyagok tömör melankóliájához képest. A tenger című záró tételnél pedig nem is létezik szebb befejezés.
A lemez felvétele után a gitáros Szabó Attila helyére Szuhaj Péter érkezett. A következő évben megjelenő új album Négy címmel jelent meg. Ismét új elemek jelennek meg a zenekar palettáján, ezúttal egyfajta folklorisztikus hatásról beszélhetünk a Barbaro felfogásában, ami nem is csoda, hiszen az együttes ezt a zenekart is a főbb hatások között említi. Itt kezdenek igazán összeérni azok a hatások, amelyekből építkezve és azokat fokról-fokra elhagyva vagy újjáértelmezve az együttes valami egyéni „sajátosan magyar new wave-et” hoz létre. A Nulladik talán legkiegyensúlyozottabb munkája.
A következő lemezen, amely a Csendkapu címet kapta egy keményebb, rockosabb hangzás került előtérbe, persze a zenekar nem vált metalbandává, a torzított gitár és a szigorúbb ritmusképletek harmonikusan illeszkednek a Nulladik világába, ahol a merengős akusztikus részekkel - amik mindig is markáns részét képezték ennek a fajta zenének- is érdekesen egészítik ki egymást. Az a lemez ismét komorabb, hangulatában talán jobban köthető az első két lemezhez, a furcsa egyszavas című dalok egytől-egyig megállják a helyüket. A Csendkapu után Puskás Tibor dobos kilépett a zenekarból, az új dobos Dombó Szabolcs lett.
1999-ben jelent meg egy átfogó válogatás Játékok Könyve címmel, túlnyomórészt a csak kazettán elérhető régi lemezekről válogatva. Sok régi számot értelmeztek újra az új Nulladik-hangzás felfogásában, ezzel együtt egy igen erős kiadványt sikerült összehozniuk.
A Változat következő lemeze a Murmuc, érdekes összefoglalását adja a zenekar eddigi munkásságának, a rockostól a szentimentálison át a vidámig. A Cure-os vonal már csak nyomokban fedezhető fel de mégis van egyfajta wave-es lüktetetése a számoknak.
Ez éppen így igaz a zenekar új lemezére a Retro-ra is, amely sok szempontból nagyon közel áll a Murmuc-hoz. A cél ezúttal a „megszüntetve megőrzés” volt, összegezve az eddigi hatásokat egyfajta továbblépés, a mondanivaló egy új síkra való átvitele. Zeneileg inkább az alternatív rock kategóriájába sorolnám (már ha volna bármi komolyabb értelme a kategorizálásnak egy ilyen összetett zene esetében) szövegileg pedig folyamatos eltolódás figyelhető meg a lélek dolgai felől, egy konkrétabb, probléma-centrikusabb világ felé az egyénitől a társadalmi irányába. Itt is megvannak azért a tipikus stílusjegyek, főleg az utolsó két szám emlékeztet a régi Változat-ra, de például a zenekar bevallása szerint is tankcsapdás Pestis vagy a Feszültség című szám is egyértelműen egy új éra kezdetét jelzik. A város még mindig erőteljes szimbólum, csak most egy másik oldalról világítják meg a Metropolisz-tánc lemezhez képest a modern életben magára maradó egyén egzisztenciális problémáira reflektálva. A zenekar legutóbbi kiadványa a Retro+ című válogatásalbum, amelyen csak eddig kiadatlan dalok szerepelnek a Bolyongás Évei és a Metropolisz-tánc környékéről demokkal és koncertfelvételekkel is kiegészülve.

Kapcsolódó anyagok:
Interjú 1999.
Interjú 2006.
A zenekar honlapja

Írta: EdenEye, fotók: Magyar Réka

Vissza