Mansfeld Péter az ’56-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb mártírjaként vált ismertté, alakját a lázadó, a forradalom idején alig 16 éves kamasz elszánt, félelmet nem ismerő viselkedése jellemzi. Szilágyi Varga Zoltán etűdje a 18. életévét éppen hogy betöltő fiú utolsó, a halál árnyékában töltött pillanataira koncentrál. Mansfeld kivégzését, a szerző saját szavaival élve: „a képzőművészet és a film sajátos nyelvezetén, víziószerűen jeleníti meg”.
A fekete-fehér szénrajz technikával készült, mindössze 7 perces filmecskét sötét tónusok és játékos árnyékhasználat jellemzi. Képei állandó mozgásban vannak, rengeteg benne a kameramozgás, a közelítés és igen erős dramaturgiai elemként megjelenik benne az ismétlés, méghozzá egy egész képsorra vonatkozóan. Ez a képsorozat azt az egyetlen és végtelenített pillanatot tárja elénk, amikor az ember szembetalálkozik utolsó pillanatával. A képi metafora, amit használ (elszakadt film) többsíkú és nagyon lírai; itt nem csupán a Film és az Élet párhuzamos dimenzióit idézi, hanem az egyes ember önnön és ugyanakkor mindenki számára általános és kötelezően elkövetkező létállapotát, a „nincs tovább” megélését. Ez a megdöbbentő és szembesítő megakadást a fiú homlokára írott betűk („halálos ítélet” ) ereje old fel és enged tovább. A halál beálltával eljő a szabadság, a láncok lehullanak, az óra megáll, csak a felhők szaladnak tova, marad – immáron végérvényesen - az örökkévalóság. Az örökkévalóság és a csend.
Az írógép könyörtelenül kopogó, kemény betűi kísértenek a filmben; a szemünk láttára megszülető súlyos mondatok, a leírt és kimondott ítélet dominálnak. A narráció végig tárgyilagos, a jegyzőkönyv szövegét követi. A zene ennek ellenpontozásaként vagy éppen kiegészítőjeként néhol líraibbá finomítja, néhol pedig megerősíti az atmoszféra drámai közegét; tükröző kristályként csendülve fel, Melis László jóvoltából.
A film keretes szerkezete (valaki előveszi Mansfeld aktáját és napvilágra kerül kivégzésének jegyzőkönyve) az alkotás alapötletének megszületését rejti magában, noha ezt nem sokan tudják. Ahogy Szilágyi a sajtótájékoztatón elmondta: „Az ötlet véletlenszerűen és törvényszerűen született. Véletlenül, mert Pongrátz Gergely által került a kezembe a jegyzőkönyv anyaga és szükségszerűen, mert egy olyan életszemléletből fakadt megvalósítása, mely egész életemben kísért, nevezetesen: ha megismertem egy ilyen történetet, belülről hajtott valami, hogy szervesen foglalkozzam vele.” A film témájának aktualitása és jelentősége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez az ötlet viszonylag rövid időn belül megvalósulhatott, ugyanis mint megtudtuk: a film ötlete az év elején fogant és júniusban elkezdődtek munkálatai a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kecskemétfilm Kft. támogatásával.
A film épp csak egy hete készült el, de már nevezésre is került az év végi Ljubjanai Animációs Filmfesztiválra – tudtuk meg Boros Máriától, a Kecskemétfilm marketing ügyintézőjétől, a film utóéletéről érdeklődve. Ez tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő, mert a film forgatókönyvírója és rajzolója, Szilágyi V. Zoltán nem ismeretlen név a szakmában, 1987 óta a kecskeméti rajzfilmstúdió egyik legeredményesebb alkotója. Rengeteg díjat nyert nemcsak hazánkban és Európa szerte, de az USA-ban (Chicago) és a Távol-Keleten (Changzhou, Kína) is szép eredményeket tudhat magáénak. Az erdélyi születésű, Marosvásárhelyen és Kolozsváron tanult alkotót 1992-ben Balázs Béla díjjal jutalmazták. Emlékeztetőül néhány díjnyertes animációs munkája: Gordiuszi csomó (1980), Aréna (1982), Monológ (1984), Tiszta kép (1988). Egészestés filmjei: A majmok kastélya (1999) és az Utazás a Föld középpontja felé (2001) című 52 perces alkotása, amit a Hiroshima 2002 Nemzetközi Filmfesztiválon „A VILÁG LEGJOBB FILMJEI” válogatáson mutattak be.
A mostani, történelmi tárgyú munkáját az érdeklődők a mozikban is megtekinthetik: Kecskeméten a napokban kerül vetítésre az Ifjúsági Otthon mozijában, illetve hamarosan (az ünnepekre biztosan) műsorra kerül a budapesti Uránia Filmszínházban és az október 28-ai Animáció Világnapján is látható lesz a Millenárison. Szóba került az alkotók között, hogy a budapesti mozikban már futó Szilágyi Andor rendezte egészestés játékfilm, a Mansfeld kísérőfilmjeként is vetíteni fogják.
Szilágyi V. Zoltán következő munkája után érdeklődve megtudtuk, hogy noha az újszülött filmecske még alig látott napvilágot, leendő testvérkéje már ott gömbölyödik a Kecskemétfilm pocakjában, A jókedvű örmény temetése névre keresztelve, Hunyadi Sándor azonos című novellája után. A 26 percesre tervezett leendő rövidfilm előkészületei megkezdődtek, csak még a támogatások vannak híján, pedig a film képes forgatókönyve az Annecy Nemzetközi Filmvásár Új Projektek pályázatán nagydíjat nyert. Reméljük, hogy az anyagiak is hamarosan rendeződnek és hasonló szépen kivitelezett, gazdag képvilággal megáldott műnek lehetünk majd szemtanúi!
Békési Boglárka írása
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
