Post Mortem

Csak a 19. századig kell visszanyúlnunk ahhoz, hogy a Post Mortem fotográfiával,  mint teljesen szokványos eljárással-hagyománnyal ismerkedhessünk. A viktoriánus Anglia dagerrotípiái vagy a huszadik század már kisebb luxust jelentő fotós eljárásai  szélesebb körben is engedték az embereknek, hogy elhunytt szeretteikről utolsó mementóként portré készülhessen. Míg hibásan megközelítve ez a hagyomány morbidnak vagy betegesnek tűnik a mai kor emberének, a gyászfeldolgozásban komoly segítséget tudott nyújtani.
Az első világháború utáni Magyarország vidéki világába kalauzol a Post Mortem horrorja, a fent említett kópiák készítését vállaló vándor fotográfus és egy falusi kislány történetét meséli el. A képi miliő kicsit skanzen- ízű, a CGI-t sem hollywoodi szuperprodukciókon edződött, a témaválasztás és a bátor megoldások azonban mindenképpen a tucatfilmek fölé emelik a Bergendy Péter rendezését.  


2021. 01. 25. - 08:41 | © szerzőség: Gelka