Ordo Equitum Solis

„Ős-természet űzz villával, visszafut úgyis” (Horatius)

S az ég mennyezetén, zordon hegyek mögül, égzengéssel, ragyogó tűzijátékkal emelkedék fel a fényességek fénye, mely rázkódó vibrálásssal hasítá szét az éjnek fátylát, mely vala a dicső nap. Gaia földanya kitárja ölét, befogadván a napnak magvát. S imhol lőn a kétszer született, kit a szó megteremtett az égben, mint nap nemzetségéből valót, kit a tett megteremtett a földön, formát ajándékozván a formátlanból. Azonképpen Gaia megajándékozá a fény nemzette gyermekeit, ölének minden termékenységével, annak mindenfajta mézédes gyümölcsével. Vala pedig fűnek zöld ragyogása, égnek, víznek kék mélye, s mindezeknek lakói, kik lakják azokat, az embernek fia ki a napból vala tisztelé ezeket, mert szeme látott, füle hallott, s így felismeré vala a mindezek mögött rejlő ősokokat természetük szerint. Ismeré atyját, a mozdulatlan mozgatót, tükörképét Lunát, kit a varázslatok anyjának neveztetnek, és ezen dolgok igaz megnyilvánulásait. S ki a nap küldötte vala, leszálla a barlangokba és tüzet raká. Tette pedig mindezeket a fényességes fény dicsőségére. Napnak porából tükröződött lángok! Ti tiszta fényűek, kik áldott fénnyel járjátok be a barlangoknak minden zugát! Dicső tűz, mely éjjel meleget ádsz a léleknek, mikoron a nap meghala vala az új életnek ; örökkön örökké égj szent hevedben! Ki elűzted magadtól azokat kik nem értettek és megtisztítád a barlangokat. Így szóla a kétszerszületett, ki éber vala, s őrizé azt éjt napnak téve nagy szentséggel. Ekkoron a barlangok mélyéből megszólalának a szent dobok s ritmusukkal vibrálón járják égnek mennyezetét, földnek, víznek színét, hirdetve az álomtól fosztott ősi lét dicsőségét, és ezenképpen megtartván a kezdeti arany ragyogását. – Oh, ti szent barlangok titok fátylában burkolt templomai, tudásnak földanya természetességét tükröző hatalmas falai! Hol Rheia dobot pergetve ül, az ártó hatalmakat vigyázza, hogy megóvja a szentélyeket és annak gyermekeit. Vala pedig a barlangokban lakozó szentségek tisztelője kinek Rheia tölgyfaágat ajándékozott, hatalom lakozzék az ő ereiben és magvában! Avagy a tölgyfaág tudása nem hatalom vala? Az istenek tudása és értése? Bizony mondom néktek, óriások azok kikben a nap hatalma, s a hold varázsa kis szikrában gyűlve a hatalom akarásának tiszta tüzét lobbantja lángra. Aranyba fürödtek ők vala, mikoron az istenek velük laktak, de lassan elálmosodának az emberfiai saját vétkük által, mivel elbizakodának vala önmagukban s keveredének a tisztátalanokkal. Az arany fényét vesztvén lassan elsápadt, és az istenek elköltöztek, elhagyván az embernek fiait, kik elfeledték a napot. Kik farkasként ugatják a holdat, de nem értik már, kik a füvet szürkévé, a vizet iszapos mocsárrá tévén lassan – mint egykoron az a sziget – süllyednek, hogy örökkön örökké feledés átkával borítsák magukat, hogy nehéz álmukból soha ne ébredjenek. Valának pedig kietlen fagyok és pusztaságok, sötét hidegben bolyongó árnyak, kik lassan felszívódván végleg eltűnnek…

„Ógörögül a Planetes jelentése: vándorolni. Ebből a szóból származik a planéta szó is – a bolygók a Nap körül vándorolnak, egy hatalmas kirakójáték részeiként. Az új album személyes tapasztalatok visszatükröződése, melyeket az O. E. S. születése óta szereztünk vándorlásunk során.”
(Részlet a hivatalos O.E.S. website-ról – http://www.silvercopy.com/oes/)

A név

Deraclamo így magyarázza: „A név életünknek egy egészen speciális szakaszában jött létre. A művészet, ahogyan éltünk; elzárkózásunk a társadalomtól és a materializmustól; mindaz, amit olvastunk és amiről álmodtunk, ehhez a névhez vezetett minket. Azóta több mint tíz év telt el, és ez sokban változott, de a szellemiségünk és az akaratunk még mindig olyan, mint régen. A név három számomra fontos szóból áll: Ordo számomra a Rendezettséget/Rendezetlenséget jelenti. Equitum – a Lovag – bölcs, udvarias, és bizonyos dolgok tekintetében könyörtelen is – egy utópisztikus kísérlet arra, hogy az ember önmaga maradjon, mindegy, mi történik a világ többi részével. Solis, a Nap, az elsődleges elem. Azt jelképezi számomra, hogy mi, emberek, sok mindent gyorsan elfelejtünk, vagy magától értetődően elfogadunk, csak azért, mert úgyis ott van.”

Az új kiadó

„Azóta ismerjük a World Serpent-et, amióta létrejöttek. Náluk akartuk megjelentetni ’92-es albumunkat, az Animi Aegritudo-t, ám akkoriban ezt a Sors másként akarta. Most első alkalommal történt meg, és reméljük, hogy a közös munka gyümölcsöző lesz. Bár a Sinope-nál jelenleg mi vagyunk az egyetlen zenekar, szeretnénk más zenészekkel is együtt dolgozni, és ennek folytán újabb művészeket bemutatni. A kiadóval kapcsolatos munkák sok időt igényelnek, de elsősorban zenészeknek tekintjük magunkat, és ez így is fog maradni.”

A munka – Leithana és Tony Wakeford

„Nehéz erről beszélni. Spontán, zenei és személyes alapon azt mondanám: miért ne? Ám amikor a dolog gyakorlati oldalát szemlélem, az már így fest: nem is tudom… A múltban sokat dolgoztam Tonyval, tehát tudom, milyen: elviselhetetlen és irányíthatatlan, mint minden művész. Korábban még félénk voltam és türelmes, de ma már nem; azt hiszem, azóta rosszabb lettem, mint Tony! Ezt a harcot talán két akkord után be is fejeznénk, vagy éppenséggel csodálatos melódiák kerekednének belőle! Ki tudja?

Ha meg kell történnie, meg is fog történni. Ha nem, akkor is elmondhatjuk, hogy sok szép zenét csináltunk már együtt.”

A magánélet – 1 + 1 = 3

Deraclamo úgy véli: „Mindkettőnk teljes szabadsággal írja a szöveget. Ezután aztán sokat veszekedünk, marakodunk és harcolunk egymással, amíg megtaláljuk az ötleteink közti metszéspontot, és dalt formálunk rá. Két különálló személyiség vagyunk, akik túlságosan szeretik a szabadságot ahhoz, hogy elnyomjanak másokat. A zene és az Ordo Equitum Solis az életünk, ennek megfelelően a munkánk is ez, amellyel intenzíven és állandóan foglalkozunk. Nincs konkrét választóvonal a zenekar és a magánéletünk között, de máris szeretnénk leszögezni, hogy két külön egyéniség vagyunk és maradunk – két testünk van és két agyunk, melyet mindkettőnk a saját vágya szerint használ! Ennek ellenére természetesen az anyagi és a szellemi világ legtöbb kérdésében egyetértünk.” Leithana: „Bizonyos intim dolgokról nem szívesen beszélek. Sajnálkozni tudok csak afelett, amikor valaki egy művészetet spirituális invázióvá hajt, mert én szeretném a pici, saját kertet a fejemben megtartani! Nem tudom, hogy ezt egoizmusnak vagy önbizalomnak kell-e nevezni, de számomra ez is mindegy. Hadd magyarázzak el egy elméletet, melyet a numerológia alapján állítottam fel: úgy gondolom, hogy 1 + 1 = 3. Noha én is egy individuum vagyok, Deraclamo is egy individuum, ketten együtt azonban valami más vagyunk, ami kicsit olyan is, mint én, és kicsit olyan is, mint ő. Ez az Ordo Equitum Solis. Egy harmadik elem. Ő és én, mi nem tudunk egy lenni, mert nem vagyunk egyformák – olyanok sem vagyunk, mint az a Spice Girls – szám, a ’2 Become 1’ (Kettő eggyé válik). Kettő sem vagyunk, mert van valami, ami a kettőnk összefonódásából születik. Naponta edzem az agyamat ezekkel az illogikus feladatokkal. Ám még mindig egyszerűbb megérteni őket, mint az életet.”

Diszkográfia:
Solstitii Temporis Sensus    1990.
Animi Aegritudo 1991.
OES (MCD) 1993.
Paraskenia 1994.
Hecate 1995.
Signs (EP) 1999.
Planetes 1999.
October (DCD) 2000.