Sol Invictus interjú

Nem szükséges sok szó, hogy bemutassuk a Sol Invictus-t. Időközben a zenekar munkái egyre ismertebbé válnak, különösen Tony Wakeford-é, aki korábbi zenekaraival, mint a Crisis, a Death in June és az Above the Ruins, zenetörténelmet írt. Különleges megtisztetetés ezzel az emberrel riportot készíteni, akinek zenéje – részlegesen sajnos teljes ellentmondásban azzal, amit egykori társulásai ma sajátként közzétesznek, mint a Death in June vagy a Six Comm/Mother Destruction – semmit sem veszített varázsából. Ez kitűnik a “Cupid and Death” című aktuális Tony Wakeford – albumból, valamint a Sol Invictus “The Blade” című CD-jéből, melyek valódi mesterművek.

Orkus: - Milyen értéket képvisel számodra egy CD kinézete és konstrukciója? Be tudnád mutatni közelebbről Tor Lundvallt, legutóbb megjelent CD-d csodálatos illusztrációinak alkotóját?

Tony: - Egy CD teljes kinézete – mind a design, mind a valódi művészi munka – nagyon fontos számomra. Ez az első, amit az ember meglát. Ez határozza meg az egész projekt hangulatát. Tor festőnek született, és szülővárosában, New Yorkban egyre népszerűbb. Sok kiállítása volt már. Ezenfelül készített néhány új munkát, melyek különösen tetszenek. Ezek közül az egyiket fel is használnám a "Cantos"-hoz.

- Mindig is a Nap volt a Sol Invictus szimbóluma. A ’90-es évek elején mégis erősen megváltozott az eredeti Nap-szimbólum. Miért? Tudott egyáltalán számodra, hogy a Fear Factory nevű metálcsapat néhány éve ugyanolyan, "új" Napot használ?

- Az eredeti szimbólum egy igen régi jel volt. Nem a Sol Invictustól származik, és angol acid-house stílusú emberek is kezdték felhasználni. Ezért döntöttem úgy, hogy valakivel készíttetek egy új jelet. Anita Plank, aki a “Trees in Winter” borítóját készítette, megtervezte a jelet az én elképzelésemnek megfelelően, és nagyon elégedett voltam vele. A fazonnak a Fear Factory-ból fel volt tetoválva ez a jel, de említette néhány interjúban, hogy a Sol Invictustól van, és ez elég helyénvaló. Azt hiszem, elég hízelgő, hogy egy másik stílust képviselő zenész az én zenémen keresztül került kapcsolatba ezzel a művészettel és bölcsességgel. Mindazonáltal a zenekar nem szimbólumként használja (remélem!). Ha ezt megteszik, rájuk uszítom a legharciasabb ügyvédeket.

- Mennyire fontos Karl Blake a munkádban? Furcsa módon amikor veled dolgozik, mindig nagyon dallamos és melankolikus, míg saját munkáiban (többek között: "Left hand Right hand) eléggé dühödten és atonálisan tevékenykedik. Tudnál mondani valamit röviden ennek az embernek a személyiségéről, akiről olyan sokat beszélnek? Azt is hallani, hogy börtönben volt…

-Karl egyáltalán nem fontos a munkámban! (nevet) Valójában Karl az elmúlt évek során sokban hozzájárult a munkámhoz, és jó barátomnak tartom, bár volt már rá alkalom, hogy ő volt az, akit legszívesebben meggyilkoltam volna. Nagyon pozitív hatása van, a basszusjátéka pedig legendás. Irtózatos hangzása van, melyet láthatólag senki más nem tud utánozni. Ami a börtönbüntetését illeti, már letörlesztette a társasággal szembeni adósságát, és ha a lány hajlandó megbocsátani neki és elfelejteni, akkor azt gondolom, mindnyájunknak ugyanezt kellene tenni.

- A Death in June-ból való kilépése és a Sol Invictus megalapítása között Wakeford az Above the Ruins név alatt dolgozott. Ez a durva, majdnem punkos anyag eléggé érdekes…

- Nos, ezeknek az anyagoknak jó része olyan emberektől lett kölcsönözve, akikkel semmiféle kapcsolatom nincs. Ez az én saját hibám, hogy a ’80-as években elvesztettem az áttekintést az anyagok fölött, és ezért senkit sem okolhatok saját magamon kívül. Az Above the Ruins-t úgy tekinthetjük, mint egy régi fényképet. Ez voltam én – akkoriban. Személy szerint úgy vélem, hogy egy kissé idejétmúltnak tűnik, de pár felvétel rendben van.

- Akkor röviden egykor volt zenekarodról, a Death in June-ról, akik egy halom gyanús live-albumot jelentettek meg, mint az "Oh, how we laughed", a "Burial", vagy a "Night and Fog". Ezek az albumok tulajdonképpen különlegességek, vagy egyszerűen kölcsönzések? Elsőként röviden egy borzalmasan rossz Live-CD, a “The Guilty have no Past” jelent meg.

- Hallottam erről a “Past-CD”-ről, bár én magam nem hallottam. El tudom képzelni, hogy milyen rossz lehet. Az "Oh, how we laughed"-et Patrick jelentette meg, anélkül, hogy erre vonatkozóan megkérdezett volna Doug-ot vagy engem. Feltételezem, hogy emiatt ezt a CD-t szívesebben nevezik "félhivatalosnak". Ahogy mindig: egyikünk sem lesz jutalékokkal túlterhelve. A "Burial" a kilépésem után jelent meg, és nem mondhatom, hogy ez a Live-dolog tisztelettel töltött el – valamennyi pénzt kaptam ugyan érte, és a stúdiónak most stabil értéke van. A "Night and Fog"-ról nem tudok semmit. A lopott dolgokhoz való hozzáállásom általában elég ambivalens – úgy gondolom, különbséget kell tenni olyan felvételek között, melyeket egy komoly rajongó készített a barátaival, és azok között, melyeket csak kereskedelmi célokból jelentettek meg, profitra áhítozva. Legjobb esetben semmiféle kifogásom nincs a dolog ellen, feltéve, hogy előtte megkérdeztek, és küldtek belőle egy másolatot. A kereskedelmi célú lopásoknál ez másként alakul, kiváltképpen amikor egy ilyen kiadványba se köszönetet, se fáradságot nem fektetnek. Általában ezeket a lopott anyagokat olyan emberek készítik, akik nem ismerik ezt a zenét, és nem is szeretik, ami megmagyarázza azt, hogy ezek a kiadványok majdnem mindig oly silány minőségűek. Ezek a típusú emberek külön helyet érdemelnek a Pokolban.

- A Sol Invictus, különösen Tony Wakeford, nem szerepel túl sok válogatásalbumon. Én csak a “Lamp of the invisible light”-ról és az “Im Blutfeuer”-ről tudok, mindkettő a Cthulhu Recordstól, valamint a “Sacred War”-ról a Gymnastic Records-tól. Nem kedveled a válogatásokat? Honnan származik egyáltalán ez a mondat: “Az emberi lények a valódi kártevők”, mely az “Im Blutfeuer” booklet-jében található?

- A legtöbb válogatást nem szívelhetem, mivel gyakran igen amatőr módon vannak elkészítve. A Cthulhu Records mindkét kiadványa Willitől minőségileg igen magas színvonalú, azonkívül ő a barátaim egyike. A “Sacred War”-nál csak közreműködtem, mert úgy gondoltam, szórakoztató lenne Charlie Mansonnal egy CD-n lenni; az, hogy ez végül soha nem történt meg, egész kellemesen érintett. A “Sacred War”-t már évek óta nem hallgatom, tehát nem is fűzhetek hozzá kommentárt. Ez az idézet, “Az emberi lények a valódi kártevők”, Alan Clark naplójegyzetéből való, aki egy szemérmetlenül reakciós ex-politikus, és a könyve – őszintesége és a megvetés miatt, melyet a legtöbb emberből kiváltott – sok örömet okozott nekem.

- Időnként nagyon érdekes beszédbetétekkel dolgozol, például a “Black Easter” elején, vagy a “Jardin Du Luxembourg”-ban és a “La Nuit Est Arrivée”-ben, melyek a “Cupid and Death” című albumon találhatóak. Tudnál mesélni valamit ezekről a betétekről, és a dalokhoz való kapcsolatukról?

- Ezeket a betéteket ízlésesen és takarékosan használom (ami általában a művészetemet is jellemzi!). Sok filmet megnézek, és nagy hatással vannak rám. A Black Easter-betét a "Night of the Demon" (A démon éjszakája) című filmből származik, a Jardin Du Luxembourg-betét a “The Discreet Charme of the Bourgeoisie” (A burzsoázia diszkrét bája) című filmből. A La Nuit Est Arrivée betétei számos "Film Noir"-ból származnak, és a krimi-író James Ellroy egyik dokumentumából, aki kedvenc íróim közé tartozik.

- A “Cupid and Death” című albumban újszerűen használod a francia nyelvet. Ezenkívül Franciaországban is rögzítettél anyagokat, és van ott egy házad. Magyarázd meg kérlek csodálatodat ez iránt az ország iránt… Mi a véleményed a francia és a brit kultúra különbségeiről?

- Szeretem Franciaországot, még néhányat a franciák közül is. Franciaországnak van egyfajta dacos érzülete és politikai igazságtalansága, melyet én nagyon ösztönzőnek találok. Anglia úgy tünteti fel magát, mint aki elhagyta az Amerika által mutatott utat, ezzel felvéve az “áldozatok” szerepét, és egyre morálisabb véleményt képvisel a szex, a politika és a kultúra terén. Ez ugyanúgy a vallásos-fundamentalista jobboldal miatt van, mint a po-litikailag korrekt baloldal miatt. Ilyen emberek Franciaországban is léteznek, de normális esetben csak saját maguk veszik komolyan őket. Franciaország egy igen erős nemzeti büszkeséget és erős kulturális identitást kép-visel, mi több, egyidejűleg a közösségtől való kölcsönös függőségi viszony érzületében gyökerező nemzeti öntudatot, amit csak csodálni tudok. Franciaországban sem a jobboldal, sem a baloldal vagy a közép sem mérgezi a nemzeti büszkeséget, hanem egy nagyon erős kulturális gyűjteményt produkál a politikai rábeszélések helyett. Ez nagyon megfogott engem. Franciaország sokkal inkább a földön jár, mint Anglia. Néhány ember még mindig a mezőkön él és dolgozik, ez egyszerűen több helyet biztosít és kevesebb embert – az én szememben ez mindig pozitív dolog. Azonkívül ez az ország sokkal kevésbé függ Amerikától, mint az angolok a maguk “különös kapcsolatukkal”. Azt gondolom, hogy mivel a pénzügyi világ alapnyelve az angol, ez valami tipikusan angol dolgot csepegtet a világ kultúrájába. Ezzel szemben a francia nyelv még mindig egy olyan szóbeli kifejezésforma, amely egy meghatározott kultúrát és a lét egy bizonyos érzését fejezi ki, különösen ami a szellemi magatartást illeti. Van kint Franciaországban néhány nagyon jó barátom. Igen kellemes dolog Londonon kívül is tartozni egy helyre, ahol az emberek még mindig nem tartják zárva az ajtókat. Ezért vonzanak azok a helyek, amelyek névlegesen katolikusak. Részben talán azért, mert a pogány elemek olyan világosan elkülönülnek ki vannak vésve a katolicizmusból. Ez elég különös, de a nemrégiben újonnan kicsírázó érdeklődésem a rúnák iránt és mindaz iránt, amit ma “odinizmusnak” neveznek, akkor jött létre, amikor Franciaországban felgyógyultam.

- Végezetül a jövővel kapcsolatos terveid érdekelnének.

- Tor Lundvallal dolgozom egy CD-n “Autumn Calls” címmel, és remélem, hogy ez egy hosszan tartó munkakapcsolat kezdete. Ő elkészített egy saját CD-t is, melyet remélhetőleg hamarosan hallhatok. Továbbá saját kiadóm, a TURSA ki fogja hozni egy Párizsból származó csapat, a Duos Skald CD-jét, akik hárfával és énekkel dolgoznak, ahogyan a belga Algiz anyagát, akiknek a munkája erőteljesen a középkori hangzásvilágra épül. Nagyon erősen kötődöm mindkét csapat munkájához, és örülök, hogy a zenét illető dolgokat és érdeklődésünket megosztjuk egymással, bár mindannyian más zenei területről érkeztünk. Remélem azt is, hogy a FLUX Internet-magazin – mely a hivatalos weblapja lesz a TURSA-nak és a Sol Invictusnak – tekintélye nőni fog [FLUX: The Intersection of the future – posztmodern webmagazin művészetről, könyvekről, filmekről és zenékről (e-mail: flux@easynet.co.uk; Web: http://easyweb.easynet.co.uk/-flux; postacím: BM BOX 4392, London WC1N3XX, England)]. Ezenkívül valamikor kijön majd egy Sol-video, egy könyv is, amelyet egy szabad kezet kapott szerző ír majd, és a TURSA-PRESS gondozásában fog megjelenni (Against the modern world: A history of Sol Invictus – A modern világ ellen: A Sol Invictus története).

Búcsúzóul megemlíteném, hogy 1998-ban fog megjelenni a klasszikus CD, a “Cantos”, a “L’Orchestre Noir” Wakeford-projektről, és Wakeford ebben az évben még néhányszor koncertezik majd Európában.

Diszkográfia (Tony Wakeford):

CRISIS 1977-1980.
7 Inch Single: No town hall holocaust P. C. 1984 - Vidéki kastély holocaust
7 Inch Single: UK 79 white youth - Nagy-Britannia 79, fehér ifjúság
Mini LP: Hymns of faith - A hit himnuszai
7 Inch Single: Brookwood hospital alienation - Brookwoodi kórházi elidegenítés

DEATH IN JUNE
7 Inch Single: Holy water, state laughter - Szenteltvíz, általános nevetés
12 Inch Single: Heavenstreet, we drive east, in the night time - Mennyutca, keletre térünk, az éjszakában
LP: The guilty have no pride - A bűnösökben nincs büszkeség
LP: Burial - Temetés

SOL INVICTUS
Mini LP: Against the modern world - A modern világ ellen
Live LP: In the jaws of the serpent - A kígyó nyelvei között
LP: Lex talionis (Teil des Box-Sets mit Current 93 und Nurse With Wound) - A következő törvény (?), a box-set része a Current 93-vel és a Nurse With Wound-dal
12 Inch Single: Fields (mit Current 93 und Nurse With Wound) - Mezők (a Current 93-vel és a NWW-dal)
CD: Sol veritas lux (die ersten beiden LPs) - A Nap igazsága a fény (az első két LP)
7 Inch Single: Abattoirs of love (kostenlos bei Konzerten verteilt) - A szerelem vágóhídjai (koncerteken ingyen osztották)
CD: Lex talionis - A következő törvény (?)
CD: Sacred War/Abattoirs of love Compilation Track - Szent háború/A szerelem vágóhídjai (válogatás)
CD: Trees in winter - Fák télen
CD/LP: The killing tide - A gyilkos áradás
CD: Revenge of the selfish shellfish (Wakeford/Stapleton) - Az önző kagyló bosszúja
7 Inch Single: Looking for Europe - Európa keresése
CD: The lamp of the invisible light (Joint Compilation Track mit Evil Twin) - A láthatatlan fény lámpája (Joint válogatás, az Evil Twin-nel)
7 Inch Single: Somewhere in Europe/See the dove fall - Valahol Európában/Látni a galambot zuhanni
CD: Let us prey (Live Acoustic Concert) - Hadd zsákmányoljunk (akusztikus live koncert)
CD: King & Queen - Király & Királynő
CD: La Croix (Solo/auch als Boxset) - A kereszt (szóló/boxsetként is)
CD: Death of the West - A nyugat halála
CD: Black Europe (live) - Fekete Európa (live)
CD: Im Blutfeuer (Compilation) - A vér tüzében (válogatás)
CD/Buch: Above us the sun - CD/könyv: Fölöttünk a Nap
CD: In the rain - Az esőben
7 Inch Single: Summer ends (Solo) - A nyár véget ér (szóló)
CD: The Blade - A penge
CD: Cupid &Death (Solo) - Cupido & Halál (szóló)

Uwe Marx interjúja, fordította: Kiss Zsófia


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 24. - 16:17 | © szerzőség: Gelka