Lydia Lunch legújabb zenekara egy kitűnő és őrült ifjú titánokból álló zenekar, amely a 80-as évek New York-ját és a ma Berlinjét ötvözi szédületes műsorában. A Koncertek az A38 Hajón sorozatban számos hazai és külföldi együttes illetve előadó fellépését tekinthetik meg. A tavalyi Lydia Lunch`s Retrovirus lemezt bemutató budapesti koncert felvétele szerda este 23.45-kor az M2-n látható.
Lydia Lunch-ot nem kell bemutatni: az amerikai underground kultúra, ezen belül pedig mindenekelőtt a zene és a film igazi nagy sötét istennője ő, aki bármihez is nyúlt, immár több, mint harmincéves pályafutása során, mindig a legsúlyosabbat, legelképesztőbbet és legprofibbat hozta létre. Nemrégen, régi társa Nick Cave Grindermen-es sikerét, és különösen a No Pussy Bluest hallva eldöntötte, hogy ismét belecsap a lecsóba, de nem szomorkásan, hanem ahogy hozzá illik: elképesztő energiával, szexualitással, invencióval és őrülettel.
Lydia Lunch pályafutása ’76-ban, Amerikában indult a „No Wawe No New York” vonalán. Az imént felsorolt előadókkal közösen egységes, feszes tempót követve, magas minőségű munkával épült föl karrierje; a karcos hangú díva a stílus trónjára emelkedett. A lényeg az, hogy bármiben is vett részt, nem okozott csalódást.
„A mosolygós bevonulás után megszólalt a szigorú varjú-ének, miközben Lydia úgy tartotta a mikrofont, mintha pezsgőspohárból inna. A méltóság eleganciájával mozgott a színpadon mindvégig, 30 év tapasztalatával, de egyidejűleg sugározta a fiatalság naivitását, az érett nőiség báját és vonzását, és azt a bölcs elfogadást, amivel a saját korát megéli. Stílusára jellemző például az a lazaság, ahogy a levegőtlen koncertteremben fesztelenül nyitotta ki fekete legyezőjét, vagy épp rágyújtott, és cigivel a kezében, szimpatikusan teátrálisan vezényelte a zenekart – egyébként szükségtelenül. Külön téma a közönséghez való viszony: minden koncerten akad egy-egy fölivott személy, aki főszereplőnek képzelve magát kényszert érez, hogy a legőszintébben nyilvánítsa ki érzelmeit az előadónak és a közönségnek is Ez itt is megtörtént és a szigorú etológia tanárnő fölvette a kesztyűt: az illető szeme közé kapta a fogak közt recsegő fuck you-t. De a bőségesen mért fakkhoz nem is kell játszani a lazát, elég az első sorban állni: a művésznő megérzi, hogy ki az, aki leginkább figyel, és máris szúrós szemkontaktba helyezi az arcot és kíméletlenül néz a rajongó pofájába, megvárva, míg az nem bírja tovább a tekintetét, zavartan összeomlik és félrenéz…ő ezzel biztosít szeretetéről. Profi gyilkos, összezavar benned mindent, amit lehet…de ha hagyod, hogy így szeressenek, ellágyulsz és simogatja a lelkedet.”
