Robert Smith | 60!

Tény hogy oldalunk inkább az elmúlásra koncentrál, de évről-évre ezen a napon mégis kivételt teszünk, amikor a The Cure frontemberét, Robert Smith-et születése napján köszöntjük. Ha jobban belegondolok, az enyészet gondolatától  ezen gesztus sincsen annyira messze... Éltesse hát az örökké kócos Robertet az ég, idézetül pedig a számomra legmeghatározóbb nótájának fordítása álljon itt.

Éles és nyitott
- Hagyj békén!
És minden éjjel kevesebbet alva
- Ahogy a napok egyre keményebbek és súlyosabbak -
Várakozom
A hideg fényben.
Egy zaj,
Egy sikoly tépi a ruhámat, ahogy a szobrocskák megfeszülnek
Pókokkal a belsejükben,
És ajkain egy pokoli vízió porával
Egy év óta először nevettem a tükörbe

Száz másik szó vakít meg a tisztaságoddal,
Mint egy régi festett baba a tánc agóniájában,
A holnapra gondolok,
Kérlek hagyj aludni!
- Ahogy lecsúszom az ablakon,
Mint az éppen most leütött légy,
Nem jelentesz semmit
Nem jelentesz semmit...

Elveszthetem magam a kínai művészetben és az amerikai lányokban
Minden időben...
 - Veszíts el a sötétben!
Kérlek, csináld jól!
Fuss az éjszakába...
Holnap el fogom veszteni magam,
Karmazsinvörös fájdalom,
A szívem felrobban,
Az emlékezetem lángol,
És valaki figyelni fog,
Legalább egy kis időre...

Senkinek se tudok nemet mondani, kivéve téged...

Túl sok titok,
Túl sok hazugság,
Gyötrődve a gyűlölettől,
Túl sok titok    
Kérlek, tedd jóvá ma éjjel...
De ugyanaz a kép vadászik rám
Folyamatosan,
A reménytelenül feladott időben...

Soha nem leszek már tiszta újra,
Megérintettem a szemeit,    
Megnyomtam a koszos arcom,
Soha nem leszek már tiszta újra...

Megérintem a szemeit,
Megnyomom a koszos arcom,
Soha nem leszek már tiszta újra...

(The Cure: Figurehead ford.)
 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2019. 04. 21. - 06:20 | © szerzőség: Gelka