Oltárképek és Zónák - Beszélgetés Legéndy Jácint költővel
Nemrég Legéndy Jácinttal volt szerencsém interjút készíteni, aki meglepően árnyalja, s olykor cáfolja a 21. századi poézisről alkotott képet. Határainkon túl is egyedinek nevezhető versei, illetve nyomólemez installációi sorra felkeltik a publikum és a kritikusok figyelmét. Az underground kötődésű művész alkotásaiban elénk vetíti napjaink színtereit, legyen szó egy parkról, saját kertjéről, vagy akár egy földalatti klubról, s bemutatja a hozzájuk tartozó emberi sorsokat, nyelvileg és képileg összetetten, de persze áttekinthetően, sokszor az írásjeleket is nélkülözve.
Fehér N. Virág: - Mikor írtad az első versedet?
Legéndy Jácint: - 13 évesen, bár inkább dalszöveget szerettem volna írni. Iskolából hazafelé menet a srácokkal elhatároztuk, hogy alapítunk egy underground zenekart. Gondoltuk, első lépésként szövegekre lenne szükség, így megbeszéltük, másnapra valamennyien írunk egyet-egyet, aztán kiválasztjuk, melyik a legjobb. A többiek elfelejtették a dolgot, én viszont nem. Vittem a dalszöveget magammal a suliba, s mindenkinek tetszett, ugyan érezhető volt, szerencsésebb versnek nevezni, mint dalszövegnek.
- Mi inspirált akkor az írásra, és mi inspirál most?
- Kezdetben csupán olyasmi, jó ötlet, ha például dalszövegíró, továbbá énekes leszek. Amint kiderült, a zenekarhoz fűződő elképzelés nem valósulhat meg, belemélyedtem a versírásba. Onnantól az inspiráció is más jellegű lett, sokkal összetettebb, illetve több irányból érkező. Szinte bármilyen apró történés, életesemény inspirálóan, másképp fogalmazva: ihletően hathat. Előfordul, hogy sétálok a parkban, vagy éppen valamelyik pesti aluljáróban a hajléktalanok közt, s motoszkálni kezd néhány szó a fejemben, aztán észreveszem: összeáll egy verssor, majd egy következő, és lassacskán a vers teljes szövege. Legtöbbször fejben írok, utólag jegyzem le a sorokat, amikor a szöveg már elkészült, vagy nagy része készen van. Rendkívül fontos tényező számomra ez a fajta spontaneitás. Ha pedig olyan értelemben gondolsz az inspirációra, hogy miért írok verseket, nehéz volna egyetlen célt, illetve késztetést megneveznem. Talán csak azért, olykor feltárulkozzon valami nekem a világ rejtett szépségeiből, amit a költészet segítségével mások számára is érzékelhetővé tehetek. Noha a versírás a személyes vívódások, a magánéleti és társadalmi konfliktusok megjelenítésének vagy feloldásának szintén kitűnő eszköze.
- Van, hogy úgynevezett költői válságban szenvedsz? És ha igen, mi az, amit olyankor csinálsz?
- Inkább úgy fogalmaznék: vannak alkotóilag élénkebb és kevésbé élénkebb periódusok az életemben. Mindkettő nélkülözhetetlen egy adott szöveg vagy versciklus megszületése szempontjából. Az alkotóilag kevésbé élénk időszakokban csak szemlélődöm, hagyom, a történések átfolyjanak rajtam, próbálom a világot megtapasztalni a lehető legintenzívebben. Utazom, olvasok vagy éppen koncertekre járok. Az élmények, melyek ilyenkor érnek, visszaköszönhetnek az alkotóilag élénkebb stádiumban. Előfordul olyasmi is, hogy nem írok verseket egy ideig, de kollázsokat készítek, szóval inkább a képzőművészet foglalkoztat, azonban később újra verseket írok. Tehát a költészet szempontjából passzívabb időszakok nélkülözhetetlenek, s egyfajta előkészületként, illetve ráhangolódásként értelmezhetők.
- Mit tanácsolsz annak, aki az íráson és/vagy a költészeten gondolkodik, s egyébként meg lehet-e élni az írásból?
- Főleg manapság, szerencsés, ha kellőképpen elszánt, lázadó alkatú és célratörő, de persze tudnia kell játékosan, valamint könnyedén kezelni a dolgokat, amennyiben úgy alakul a helyzet. A jó költészet s önmagában a költő olyan, akár egy természeti jelenség, vagyis nem szabad túlzottan akarni sem az írást, maguktól előzúdulnak a versek, amikor eljön az idő, felesleges türelmetlenkedni. Nagyjából egy kezemen meg tudnám számolni, hogy napjainkban Magyarországon hányan élnek csupán a költészetből, de elképzelhető, még jóhiszemű is vagyok. Általában a költők a versírás mellett egyéb tevékenységeket űznek, például tanítanak, vagy más szellemi munkát végeznek, esetleg képzőművészettel és színészettel foglalkoznak. Ezek a dolgok lehetővé teszik a kissé nyugodtabb megélhetést, ugyanakkor elég szabadidőt is biztosítanak az alkotáshoz.
- Sokan mondják Rád, hogy avantgarde, underground költő vagy. Mit kell ezek alatt érteni?
- Hogy konkrétan mire gondolnak például az avantgárd emlegetése kapcsán, egészen pontosan ők tudnák megmondani, de saját véleményem szerint a versek nyelvezete, a videoklipszerűen összekapcsolódó képek sorozata és a hozzájuk tartozó hasábforma együtt igencsak újszerűen hat. Ez a fajta költészetfelfogás leginkább az avantgárd szemléletével rokonítható, jóllehet nem az avantgárd iskola hagyományainak továbbvitelét, vagy érzékletesebben kifejezve: továbbírását jelenti, hanem a szó progresszív értelmében avantgárd, vagyis újító jellegű. Napjaink viszonyaihoz képest haladó, kísérletező szellemiségű, nem csupán a művészettörténeti értelemben vett avantgárd már iskolákban oktatott nyelvi, illetve stilisztikai megoldásait követi, hanem újakat hoz létre. Voltaképp ebben rejlik az avantgárd átütő ereje. S mivel hosszú ideje több szállal kötődöm az underground mozgalomhoz, nyilván az onnan eredeztethető élmények is megjelennek a verseimben, és az underground világszemlélete ugyancsak hatást gyakorol rájuk.
- A Központi Zóna című versesköteted nyomólemezeiből kiállítás is készült. Hogyan néz ki egy ilyen kiállítás?
- Idáig bizony külföldön sem fordult elő, hogy egy szerző installációban kiállította volna verseskötetének dedikált nyomólemezeit. Például a Magyar Műhely Galéria számára tervezett kiállítás esetén a speciális üvegkeretbe csúsztatott nyomólemezek a kiállítótér bejárati s bejárattal szemközti falán helyezkednek el: a versek lapjai ferdülten (ahogy olvasás közben is inkább megdönti az ember a könyvet) ugyanakkor két párhuzamos sorban, felettük és alattuk modern fotográfiák a költőről, vagyis rólam, középen hangsúlyosabb nagyításban a verseskötet elülső, illetve hátulsó borítója, az átellenes sarkokban vörös optikai lezáró sáv a fotók zónájában, azokon megtörve. Voltaképp egy középpontos szimmetria alapján szerveződő monumentális minimalista kép-szöveg örvény erős forradalmi, avantgárd ízzel.
- Dolgozol-e most valamin?
- Nemrég állítottam össze Földalatti Oltár című verseskötetem kéziratát. Éppen a kiadónál van. Remélem, nemsokára alkalom nyílhat a megjelenésére. Az időpont persze több mindentől függ. Lassacskán kiderül, hogy mikor lehet aktuális a dolog. Egyébként az említett kézirat lezárása után három-négy hónap alatt egy újabb könyv anyaga is megszületett. Néhány vers ebből a ciklusból már olvasható különböző folyóiratokban. Elképzeléseim szerint egy oratórikus verseskötet lesz.
Kapcsolódó anyagok:
Jász Attila: Egy lírai forradalmár (Litera, 2008/VIII)
http://www.litera.hu/hirek/egy-lirai-forradalmar-bemutatas
Eve Alexander: Központosított egyetemesség (Tiszatáj, 2014/VI)
http://tiszatajonline.hu/?p=60843
Gulyás Gábor: Otthon, a könyvben (Tiszatájonline, 2013/VI)
http://tiszatajonline.hu/?p=32574
Jónás Ágnes: Elidegenedés underground oltárképekkel (Kultúra.hu, 2013/VI)
http://www.kultura.hu/elidegenedes-underground
Az interjú a budapesti Szent László Gimnázium kommunikáció és média tagozatának vizsgafeladataként készült.
