Nagy Zopán: "SKIZOLÓGIA"
/A fölismert Sors megvillantás ábécéje/
- Indigót helyeztünk magunk közé, hogy
szaporodjunk - és hogy mosolyogjon az
olvasó…
/Nagy Zopán/
„A szó szorongást szül és szorongást oszlat.”
Jó dolog a tömegkultúra, de nem annyira.
Jobb, ha vannak mellette mások is, amiből választani lehet, ha választani akarunk,
és befogadásunk szabadságát minden felesleges értelmezés nélkül egyszerűen csak
megéljük, hogy létünket ne zárjuk önmagába, és kicsorogjon belőlünk feljegyezhetetlen
tartalmunk minden metafizikai könnyedsége.
Az utunkat járjuk, kifejezünk és befogadunk, nem másítjuk meg a valóságot, azt
gondoljuk, amit gondolni kell.
Némaságunk hihetetlenül beszédes.
Jóformán egy éjszakai karima, aztán ez az éjszaka is elmúlik.
Idegeneket találunk magunk után.
Legföljebb megismerjük ezeket az idegeneket…
/feLugossy László/
…
(pluralis majesteticus) mondhatjuk, hogy:
12-13 év alatt sokat fordultam (be- és ki), sokat rándultam (ki- és be)…
Sok pohár törött el, több folyó(irat) – és érzelem áradt szét, sok vágy
(elmélet-rétegekkel elegy) csordult át azóta(m)…
Kiállítás, publikálás: pincék, galériák, kabát-zsebek, könyvtárak, kertek,
templom-rom, hentesbolt, bőröndök, intézetek…
Írtam testre, negatívra, fagyott kecskére, szép nőre, jó kutyára
(és fordítva); festettem füsttel, romlott ételekkel;
alfa-állapotokat hívtam elő = látens azonosulásokat: több (kevesebb) sikerekkel…
Haiku-sodrások, esszé-novellák, reverzibilis kompozíciók…
képzelődések, folyamatos szeretve-hibázások / javítások…
Ismerkedve többféle énnel (és)… a saját(os) idővel…
A (szó szerinti) életnagyságú én-könyv,
a meglátásokból font szöveg – és képtest készül, folyamatosan alakul…
A „Skizológiát” (e „hapax legomenont”) – anno – néhány kiadó már „elfogadta”,
ám eladhatatlan, „Joyce-i öncélúsága” révén nem jelentette meg
(Finnegan azóta is álmodik bennem)…
Ezen kinyilatkozáson, az esetlegesség felmutatása végett
- mely tovább is gondolható – nem változtattam
…
Nagy Zopán, 2008. elején
(…) Persze nagyszerű, ami - feltételezésem szerint - teljesen lehetetlen volt. Az asszociációk és félre, sőt negyedre-értések (vagy helyenként nullára értések), a különféle nyelvi szuggesztiók és azok tagadása, az ábécébe rakott utalások (és utálások), de főként a skizoid játékok, sőt játszmák, továbbá a szerző műveltsége és írni tudása – nem lehet 22 éves, mint ahogy a szövegben mondja, és mindez együtt, ahogy az ember nyakába dobja irgalmatlanul… mindez nagy és riasztó gyönyörűség volt, még nem ébredtem fel belőle… Legjobban nyelvi fantáziáját dicsérem, soknyelvi ügyességét, ahogy ott is megtalálja a legjobbat, ahol semmi jót nem vél találni az ember, és ahogy egyik filozófiából (retorikával definiált, azaz definiálhatatlan dolgok meghatározásából) a másikba csap át és kitörli az olvasó emlékezetéből úgy az előbbit, mintha sohasem írta volna meg – talán ez az egyik legérdekesebb motívum, meg ahogy egy antilogika logikájának lehetőségét, nem megvillantatja, hanem árulná, mint a kofa, elmenőben, már félig ingyenesen. Még így hebeghetnék-hőböröghetnék sokáig a Skizológiáról – magam is csak „patkányzsírba főtt kapca” vagyok, ha a könyvről próbálkozom szólni. Ezer köszönet érte, hogy elküldte nékem (…)
Faludy György levél-részlet
(ajánló-fülszöveg)