Mészáros Zsuzsanna kiállítása

A Memento Mori Közhasznú Egyesület 2008 augusztusában alapult 14 alapító tag közös szándékaként. Egyesületünk célkitűzései között szerepel alapító okiratunkban alkotótevékenységek és művészek támogatása, ennek szellemében 2009 januárjától teremtünk fővárosi és vidéki helyszíneken különböző képzőművészek alkotásainak kiállítási lehetőséget.

Soron következő budapesti helyszín a Picasso Point, ahol május 24-én este 7-kor Mészáros Zsuzsanna kiállítása nyílik meg. Két héten át tekinthetőek meg az alkotások, ami után újabb alkotó (Králl Szabolcs) munkái két hét kihagyás után érkeznek megtekintésre.

1989-ben születtem Budapesten. Kiskorom óta érdekelnek a különböző művészeti ágak. Évekig rajzoltam, festettem, szobrászkodtam, a középiskolát bőrművesként végeztem el. 3-4 éve hobbi szinten fotózok, ezirányba szeretném magam továbbképezni. Eleinte a naturális témákat kerestem, de mára a képeim átmenetet képeznek a fotó és a számítógépes grafika között, a valóságot alakítom át egy látomásszerű álomvilággá.
Az alkotótól bővebben a itt láthatsz munkákat.

Először a színek halványodnak el, aztán lassan már a kontúrok sem érzékelhetőek. A tér kitágul, összeszűkül, majd kitágul megint, ahogy a képek felkerülnek a falra és monopolizálják a figyelmet… vagyis:

Mészáros Zsuzsanna kiállít.

Egy adott alkotást, vagy egy egész életművet stílusa szerint kategorizálni igen veszélyes dolog. Az efféle korlátok, mint a mű stílusának meghatározása általában segít az értelmezőnek a megfelelő irányba terelni a gondolatait, máskor azonban visszafog és csonkít. Az utóbbi eset áll fent Mészáros Zsuzsi fotográfiáit illetően, mert ezek a munkák teret követelnek maguknak és a határokat hírből sem hajlandóak megismerni. A harmonikus kompozíciók, a leggyengédebb színekkel karon öltve, olyan egységet hívnak életre, ami mindig több egy témánál, mindig több mint egy fotó, mindig több mint két dimenzió, mindig több mint amennyinek korábban gondoltuk volna… akár az életképek, amik mozaikként rendeződnek el folyamatosan az emlékeink között, de nem marad nyoma annak a szövevényes környezetnek, ami által, és amik árán egy-egy mozaik létrejön. Mészáros Zsuzsi ezen környezet elemeit, ezen körülmények szálait göngyölíti fel, amikor a legegyszerűbb szituációk mögött is képes észlelni azt a bonyolult hátteret, amit aztán bátran lefényképez. Mészáros Zsuzsi bátor. Mert bátorság kell ahhoz, hogy olyan szemmel szemléljük a világot, amivel senki más. Bátorság kell ahhoz, hogy viccet csináljunk az idő linearitásából, és megörökítsünk valamit, ami múlandó. És főleg ahhoz kell bátorság, hogy ha már ebben a világban nem találunk magunknak helyet, csináljunk egy másikat, ahol elférünk. Mészáros Zsuzsi saját igényeihez igazítja a tárgyakat, az embereket és önmagát. S, hogy ez a lüktető és gyökeres változás arra haladjon, amerre haladnia kell, Zsuzsi saját világába csempészi a stabilitást, az újra és újra feltűnő alakokkal, mozdulatokkal és szájízzel, amit nekünk, szemlélődőknek kölcsönöz, miután hagyott minket önnönmagába kóstolni.

Szuda M. Barna írásának folytatása itt.

Szelevényi Gellért

Vissza