DEAD CAN DANCE - Az út

Mintegy két és fél évtized telt el azóta, hogy Melbourne-ben 1980-ban Lisa Gerrard és Brendan Perry megismerkedett, és megalapította a Dead Can Dance duót. A név titka első LP-jük lemezborítóján magyarázattal szolgál, az azon látható új-guineai maszk élő anyagból lett holt, ám újabb teremtést szimbolizáló tárgy; az elmúlás-újjászületés körforgásának attribútuma. A halottak táncolhatnak.

1981-ben jelenik meg a Fast Forward ausztrál magazin kazetta-mellékletében első számuk, a "Fatal Impact". Mint mondják: "Csak a kontrasztot próbáltuk megmutatni a nyugati technika és az ősi világ között a helikopterhang és a dobgép, illetve az ősi kántálás ütköztetésével." A Fatal Impact a fehér ember térhódításáról szól, az őslakos kultúra hanyatlásáról.
Az ingerszegény környezet elől Londonba teszik székhelyüket, ahol a 4AD kiadó szerződteti őket. Az 1984-ben megjelenő "Garden of the Arcane Delights" kislemez borítóján Brendan illusztrációja látható. Mint mondja: "Egy bekötött szemű meztelen alak látható rajta, aki az érzékeléstől megfosztott ősembert testesíti meg. Csak áll a kertben, a világba bezárva, a forráshoz közel, a gyümölcsöktől roskadozó fák közt. Jobb karját kapzsin egy gyümölcsfa felé nyújtja, melynek törzsén kígyó tekereg. A szabadság és a bezártság közt húzódó kerítésen két ajtó található, a választás, a lehetőség két arca. Az egész olyan, mint William Blake világa. Az emberiség csak saját magát szabadíthatja fel, csak ő maga rázhatja le a vakságot, a természet törvényeinek szövetét átjáró jelek és személyek korrekt értelmezésén keresztül." A Dead Can Dance c. albumot még a személyes hang keresése jellemzi, ugyanakkor az akkor népszerű újhullámos klisék mellett már határozottan érzékelhető az ezen túlmutató szándék. Ugyanekkor írnak két számot a This Mortal Coil debütáló albumára is "Dream Made Flash" és "Waves Becomes Dreams" címmel.


Második nagylemezük, a “Spleen and Ideal” (Undor és eszménykép) egy esztendővel később lát napvilágot. Zenéjükre nagy hatással vannak a XIX. század szimbolistái, ahogy Brendan fogalmazza: "A spleen, amely az emberi természet sötét, irigy, intoleráns és gyűlölködő oldalát jelenti, kibogozhatatlan szálakkal kötődik az eszményképhez. Egyrészt azért, hogy létezzen, igyekszik elvenni az ideál életterét, másrészt viszont alakítja, vagy legalábbis hatással van az eszménykép valódi természetéhez. Ennek megfelelően dalaink az igazságról és az illúziókról, a létező életfeltételekről és a szabadságról, a kétségbeesésről és a hitről, valamint a három ellentétpáron kívül a tökéletesség kereséséről szólnak." Nem titkoltan nagy hatással van szellemiségükre az angol költő-festő-misztikus-illusztrátor, William Blake. A művészet, az alkotói fantázia képes felszabadítani a lelket, kiutat mutatni a jó és rossz között ingadozó emberi természetnek. "Új Menny kezdődött, harminchárom év telt el a jövetele óta, s most az Örök Pokol is újjáéled. S íme! Swedenborg a sírnál ülő angyal: az ő írásai az összehajtott halotti gyolcsok. Most van Edom uralma, most tér vissza Ádám a Paradicsomba. Lásd Ézsaiás 34. és 35. fejezetét. Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyűlölet: ezek kormányozzák az emberi létet. Ilyen ellentétekből fakad az, amit a vallásos szívű Jónak és Rossznak nevez. A Jó a tétlen, s az Észnek engedelmeskedik. A Rossz az Energiából fakadó tevékenység. A Jó a Menny, a Rossz a Pokol. " (William Blake: Menny és pokol házassága; részlet).
Az alkotópáros soha semmilyen zenei képzésben nem részesült, mindent könyvekből, illetve hallás útján sajátított el. "Rászántunk egy kis időt az énektechnika megismerésére, hogy hogyan képzik és hajlítják a hangokat a népi énekesek." A hatásokat tekintve a középkori zene (barokk, reneszánsz), vagy a szakrális zenei kifejezés hatása ugyanúgy egyértelmű, mint a keleti vagy a pusztulásra ítélt ősi kultúrák világa. " A zene legmélyére hatolva az ember megérti, hogyan kapcsolódnak össze ezek a különböző formák, és nemcsak a felhasznált hangszerek közötti hasonlóságok miatt. Mi könnyen tudtuk asszimilálni és összevegyíteni ezeket a tradíciókat, mert nagyon erősen érezzük a kultúrák összekapcsolódását."
Az 1986-os esztendő hozza meg számukra azt, amire mindig is vágytak, ami Ausztráliából Angliába hajtotta őket: koncerteken megmutatni magukat, ami számukra a fejlődés elsődleges kulcsának számított. Szerepelnek a kiadó válogatásalbumán ("Lonely Is An Eyesore") két szerzeménnyel a “Frontier” és “The Protagonist”-tal olyan előadók társaságában, mint a Clan of Xymox, This Mortal Coil vagy a Cocteau Twins. Dobozban marad azonban az Amnesty International számára készített "Within The Realm Of A Dying Sun" című kompozíció, mely címadó dalává válik az 1987-ben megjelenő harmadik albumuknak. Ezen elsősorban az arab és a középkori zenei hatások érezhetőek, megteremtve egy újszerű kifejezési formát, mely napjainkban számos zenekar (pl. Arcana) kiindulási pontja lett.

Szelevényi Gellért

Vissza