DEAD CAN DANCE - Az út

A londoni Millwall negyed bérházainak egyikében rendezik be házistúdiójukat, ahol 14 hónapos kemény munka eredményeképpen születik meg a "Serpent's Egg"; negyedik LP-jük. Mindeközben élik a brit állampolgárok mindennapi életét, kerékpárral járják be Anglia szebbnél-szebb vidékeit. A hallgatót varázslatos tájakra kalauzalja muzsikájuk: mélyzöld legelõkre, hatalmas ember nem-járta erdõkbe, ódon várkastélyok mélyére, - vagy a mesés Keletre, mecsetekkel és oázisokkal tûzdelt világába. Végre kompromisszumok nélkül dolgozhatnak.
Az 1988 októberében megjelent album osztatlan sikert arat, úgy a közönség, mint a szakma részérõl is. Templomi orgonák, fúvósok és vonósok felett szárnyal Lisa hangja, az idõ fonalát gombolyítva gregorián kórusok és Brendan zengõ hangjától kísérve. A századvég gépektõl csattogó nyugtalanító jelenébõl a múlt feledésbe tûnõ homályába fordulnak vissza. "A zene egyetemes nyelvi forma, mi csak választottuk, és tisztán magunkévá tettük. Lehetõségünk van benne rá, hogy a hûvös intellektust heves érzelmekkel vegyíthessük. Mindannyiunkban ég egy láng, valami olyasmi, amit az emberek léleknek neveznek, valami olyasmi -nyilatkozza Brendan -, ami mindannyiunkban közös és kizárólag rajtunk múlik, hogy ezt a lángot kioltjuk magunkban, netán visszafogjuk lángolását, vagy ösztönözzük arra, hogy fényes napsugárrá váljon, és melegséget hozzon az életünkbe."
Filmes felkérések sora után jutunk el az 1990-es esztendõhöz, ekkor jelenik meg ötödik lemezük, az "Aion". Magának a szónak három jelentése van, jelentheti egy "élet tartalmát" - Herodotos ,,életünk végérõl'' (aion) beszél (Herodotos 1) -, másodsorban korszakot jelent - egy generációt vagy egy történelmi korszakot -, jelenthet a szó egy nagyon hosszú idõszakot is: õsidõk óta, (õsidõktõl fogva, nagyon régóta). Az Aion tehát az idõ megtestesülése az ókori pogány elképzelések és a keresztény világfelfogás szerint. Ez utóbbiaknál az élet legnagyobb áldásaira is használták, ám ez mellett jelenthette a legnagyobb fenyegetéseket is.


Az örök élet, az idõtlenség hangulata ível át az alig több mint félórás Aion albumon is. Gregorián ének, XIV. századi olasz tánc, Erzsébet-kori zene, vagy a dagályos barokk stílus névadójának, Luis de Gongorának szavaiból ihletett dal. Eddigi legkiforrottabb albumuk, minden felesleges sallang nélkül; könnyû ladikon suhanunk a végtelen vizeken a legtisztább forrás felé.
Az albumot bemutató turnét követõen Írországban dolgoznak, Lisa zenét szerez Sophokles Oidipus c. darabjához a dublini Andrews Lane színház számára, melyet elõ is adnak. Augusztus elején részt vesznek a Lughnasa aratási fesztivál utcai karneválján. 1992-ben két új szerzeménnyel - "Bird", "Spirit" - jelenik meg válogatáslemezük, az "A Passage In Time". Ez az elsõ Amerikában is megjelenõ albumuk. Brendanék elmondása szerint egy képzeletbeli utazásra invitálnak, szemben haladva az idõvel. Korok és hangulatok maszkabál-kavalkádja, vidám és borongós vidékek, ember-nem járta szûz ösvények felfedezése.
A válogatáslemez után Ron Ricke lenyûgözõ filmjéhez készítenek el egy vokális dalt ("Yulunga"), mely az 1988-as "The Host of Seraphim" mellett szerepel a két éven át forgatott Barakához. A Baraka õsi szufi szó, amely valamilyen formában sok nyelven megtalálható. Jelentése áldás, lélegzet vagy életesszencia, amelybõl az evolúciós folyamat elindul. " Az egyetlen dolog, amin érdemes gondolkodni, az a bolygónk és a rajta élõ emberek kölcsönhatása." Ezt a gondolatot követve a filmet 24 országban 69 helyszínen forgatták, többek között olyan helyeken, mint Kenya, Tanzánia, Kína, Brazília, Japán, Kambodzsa, Irán és Nepál, valamint amerikai és európai városokban. "Ilyen film talán még sohase készült. Maga a vállalkozás is fantasztikus: egyetlen mûben összefoglalni világunk szépségét és iszonyatát." -írja filmajánlójában Lányi András. A Baraka mellett Hector Zazou Blue Sahara c. Rimbaud-emlékfilmjéhez adnak két dalt David Sylvian, Ryuichi Sakamoto és más neves elõadók társaságában. Ekkor Brendan Írországban, Lisa Ausztráliában él.

Szelevényi Gellért

Vissza