DEAD CAN DANCE - Az út
 |
A szólólemez turnéját megelõzõ hét hónapban, majd az azt követõ háromban Lisa Írországban Perry-vel dolgozik az új lemezen, majd esztendõs munka eredménye hát a következõ sorlemez, a “Spiritchaser”. A “The Mirror Pool” hatása alól Lisa egy egészen máshonnan - a ritmusokból és nem az énekbõl - kiinduló munkába kezd az akkor már kész alapokat megmutató Brendan-nal.
Az eredménybõl ízelítõt a ‘96-os budapesti koncerten kaphattunk mi is: a totális teltház és a fákon lógó potyalesõk. Reggelig a Feneketlen-tó partján feküdtem a csillagokat bámulva, nem tudtam a hely szellemétõl és az élményektõl elszakadni... A nem egészen egy órás album a törzsi ritmusokon alapszik, alapvetõen más hangulatot sugározva, amit eddig a Dead Can Dance-tõl megszokhattunk. Hosszabb barátkozás után azonban sokak számára válhat kedvenccé. “Tizenöt éve vagyunk együtt. Mivel egy bizonyos stílusban, egy bizonyos módszer szerint dolgozunk, hajlamosak lehetünk arra, hogy önmagunkat ismételgessük, ezért úgy döntöttünk, annak érdekében, hogy valami újat hozhassunk létre, inkább ritmikus alapból indulunk ki. Míg azelõtt mindig az énekhang volt a vezetõ hang-szer, a dalokat vokális mag köré építettük, most fordítva, a ritmus képezte az alapot. Olyan ritmusok, amelyek az az utóbbi két év során megihlettek, a hangok pedig késõbb, a végén jöttek.” -nyilatkozza az album kapcsán Brendan.
A Pieter Bourké-vel komponált újabb szólólemezen, a “Duality”-n afrikai és transzcendentális zenékhez hasonlatos struktúrákat haszálnak fel, két ember felfedezõútja ez, saját lehetõségeik megtapasztalása, kisegítõ zenészek nélkül. “Nagyon ritka, hogy az ember olyasvalakivel találkozik, aki ugyanazon a hullámhosszon akar valamit létrehozni, alkotni. Ez egy egyedülálló eset, hogy Pieter és én találkoztunk, és mindketten ugyanabban az idõben voltunk készek egy ilyen folyamat véghezvitelére, mely tulajdonképpen nem volt elõre eltervezve. Véletlen, hogy mindketten abban a stádiumban voltunk, hogy meg tudtuk ezt csinálni. Korábban dolgoztam együtt emberekkel, akikrõl biztosan tudtam, hogy közel vannak ehhez a stádiumhoz, de akkor én még nem voltam rá kész; és ezért lehetetlen lett volna alkotómunkát végezni. Pieterrel együtt jöttünk rá, hogy az ember nem tudja kivárni, hogy a másik világosan átlássa a dolgokat, cselekedjen; ezért Duality-nek kereszteltük el az albumot, mert olyan egyedülálló kapcsolaton alapul, mint a miénk.”
 |
Mindeközben Brendan Perry is szólólemezén dolgozik, 1999-ben elkészül a blues-os elemeken építkezõ “Eye of the Hunter”. Hallgatva a lemezt a legjobb indulattal sem találtam meg azt, amire vágytam. Itt-ott idéz az anyazenekar motívumaiból, de rejtett titkok és mélység nélkül. Bár a nemzetközi szaksajtó hangosan üdvözli Brendan visszatérését, összességében talán neki is egy olyan társra és inspirálóra lett volna szüksége, mint amilyet Lisa Pieter Bourke személyében talált.
A közelmúlt története elsõsorban Lisa Gerrard-tól tartogat még számunkra meglepetéseket. Megkapja az Arany Glóbusz-díjat és az Oscar-jelölést a Gladiator c. film betétdaláért, és két szólólemezt ad ki. A “Whalerider” filmzenelemezen teljesen egyedül dolgozott, komponálta és elõadta a szerzeményeket, sõt, egymaga hangszerelte is azokat. Az újzélandi fesztiválgyõztes film forgatókönyve ihlette Gerrard-ot, mely egy õsi maori mítoszt jelenít meg az õslakosok és a bálnák viszonyáról. Az “Immortal Memory” - a legfrissebb szólólemez - leginkább a The Mirror Pool” hagyományait követi, és Patrick Cassidy-vel készített közös munkája. Ez már a jelen, idõközben néhány a Dead Can Dance-t érintõ megjelenéssel is örvendeztetett a 4AD kiadó. Átfogó képet nyújtva jelent meg 2001-ben egy korlátozott példányszámú CD-s box-set, ez néhány hónap alatt elfogyott a boltokból. A legfrissebb “Wake”-re keresztelt 2 CD-s kiadvány a zenekar legkiemelkedõbb szerzeményeit foglalja magába, amit Brendan Perry válogatott a fent említett box-set dalaiból, és hallható rajta az a dal is, melyet utoljára szerzett együtt 1998-ban az alkotópáros - ez a “The Lotus Eaters”. Ezen kiadványok tükrében sem valószínûsíthetõ azonban az, hogy Lisa Gerrard és Brendan Perry újra életre hívná e nagyszerû zenekart.
 |
Forrás:
Szõnyei Tamás: Dead Can Dance, In: Magyar Narancs, 1994. november 3.
A Petõfi Rádió kilenc héten át tartó DCD-sorozata alapján készült írás, szerzõje ismeretlen.
Szõnyei Tamás: Szamárháton, In: Magyar Narancs, 1996. június 20.
Orkus Magazin /D/
Web: http://www.deadcandance.com/, http://www.lisagerrard.com/, http://www.brendan-perry.com/
Szelevényi Gellért