Roger Waters a Pink Floyd nagy konceptualistája, olyan albumok motorja, mint a Dark Side of the Moon, a Wish You Were Here és a The Wall. Syd Barrett távozását követően Waters félelmetes dalszerzőként tűnt fel, de a 70-es évek albumainak ez a sora - mindegyik majdnem szimfonikus hangzású - tette őt a rockzene jellegzetes, sajátos hangjává, józan erkölcsiséggel és szardonikus humorral. Waters az 1983-as The Final Cut után hagyta el a Pink Floydot, majd egy konceptalbum-triptichont vett fel - The Pros and Cons of Hitchhiking, Radio K.A.O.S., és Amused to Death -, amely a modern világ személyes és politikai küzdelmeivel foglalkozik. 1992 után Waters nem szentelte magát új rockzene írásának, inkább a Dark Side of the Moon és a The Wall élő felújításait adta elő, miközben klasszikus darabokat komponált és aktivistaként dolgozott. Hosszú, új albumok nélküli időszakát 2017-ben törte meg az Is This the Life We Really Want?
Waters csak a 20. születésnapja küszöbén kezdett el zenélni. Gyermekkorát végigkísérte édesapja, Eric távozása, aki tanárként feladta lelkiismereti okokból való tiltakozását a II. világháború ellen, hogy csatlakozzon a brit hadsereghez. Eric Waters harc közben meghalt, amikor Roger öt hónapos volt, és édesanyja, Mary Cambridge-be költözött vele és a bátyjával. Waters ott találkozott későbbi bandatársaival, Syd Barrett-tel és David Gilmourral, de csak akkor került képbe a Pink Floyd első inkarnációja, amikor a Regent Street Polytechnic-en építészetet tanult. Waters és diáktársai, Nick Mason és Rick Wright Keith Noble énekessel és Clive Metcalfe basszusgitárossal játszottak a Sigma 6 nevű együttesben, majd miután ők távoztak, Roger behozta Barrett-et. Ez 1963 őszén történt, és 1965-re a csapat összeforrt a Pink Floyd Sounddá, 1966-ban pedig elejtették a "Sound" szót. Ekkor már Barrett volt a megkérdőjelezhetetlen vezető, az énekes-dalszerző, aki a zenekar első kislemezeiért és az 1967-es debütáló Piper at the Gates of Dawnért volt felelős, de ezen az albumon volt Waters első saját dala, a "Take Up Thy Stethoscope and Walk" is.
Mentális betegség miatt Barrett 1968-ban elhagyta a Pink Floydot, és helyére David Gilmour került. A következő években a Floyd közönsége folyamatosan nőtt. A zenekar gyakran dolgozott együtt a szerzeményeken, de Waters volt az a tag, akinek a legtöbb szólódala született. A zenekarból is kilépett, hogy Ron Geesinnel együtt dolgozzon az 1970-es The Body filmzenéjén, de az 1971-es Meddle és az 1972-es Obscured by Clouds című albumokon a Floyd egyenlően osztozott a munkán.
Animals
Waters nagyfokú kreatív irányítást gyakorolt az 1973-as Dark Side of the Moon esetében, ő írta az összes szöveget, ő alkotta meg a koncepciót, és három dal kivételével minden dalnál megkapta a zenei írói elismerést. A Dark Side a Pink Floyd karrierjének sarkalatos albumává vált, azonnali sikert aratott, amely tartós kasszasikerré vált. Két évvel később a zenekar leszállította a Wish You Were Here-t - egy koncepciót, amely lazán az elhunyt Barrettre épült -, majd 1977-ben következett a disztópikus Animals. Az Animals kísérő turnéja alatt Waters úgy érezte, hogy visszavonul a közönségtől, és ezt használta fel a The Wall című, félig önéletrajzi ihletésű rockopera megírásához. Roger elvitte a The Wallt és az 1984-es The Pros & Cons of Hitch Hiking című szóló debütáló művét a zenekarnak, és ők döntöttek a The Wall felvétele mellett.
When the Wind Blows
A The Wall felvétele nehéz volt -- Wright elhagyta a zenekart, és szerződéses zenész lett --, de az 1979-es dupla album nagy siker lett, ami 1982-ben Alan Parker által készített játékfilmhez vezetett. Ekkor már Waters volt a zenekar vezetője, és ő vezette a zenekart a The Final Cut című 1983-as albumon, amelyet úgy hirdettek meg, hogy "A háború utáni álom rekviemje Roger Waters tollából, a Pink Floyd előadásában". Ez az alcím sejtette a zenekaron belüli rosszindulatot, és hamarosan Waters is távozott. Először 1984-ben jött a Pros & Cons -- az albumon Eric Clapton játszott szólógitáron --, majd 1985-ben Waters hivatalosan is elhagyta a zenekart, és a következő évben pert indított a feloszlatás érdekében. Keresetét elutasították, és Gilmour, Mason és Wright Pink Floyd néven folytatta, míg Waters folytatta szólókarrierjét. Waters dalokkal járult hozzá a When the Wind Blows című 1986-os animációs feldolgozáshoz, 1987-ben pedig kiadta a Radio K.A.O.S. című ambiciózus konceptalbumot, amelyet világkörüli turnéval támogatott. Miután 1989 novemberében leomlott a berlini fal, Waters úgy döntött, hogy feleleveníti a The Wallt - a Floyd 1980-ban a költségek miatt csak néhány koncertet adott - egy all-star tribute koncert formájában 1990 júliusában Berlinben. Két évvel később kiadta első albumát a Columbia számára: Amused to Death, egy háborúellenes konceptalbum, amelyen Jeff Beck gitározik. Bár nem volt turné az album támogatására, jól teljesített, és ezüst minősítést kapott az Egyesült Királyságban.
Waters 1999-ben újra turnézni kezdett, és elindította az In the Flesh Live nemzetközi turnét. Élő előadói karrierjének újjáélesztése mellett megpróbálta elindítani a The Wall című Broadway-adaptációt, és 2004-ben két háborúellenes dalt adott ki az interneten: "To Kill the Child" és a "Leaving Beirut" című dalokat. A Pink Floyddal való újraegyesülés 2005-ben következett, és az együttes fellépett a Live 8 jótékonysági rendezvényen a Hyde Parkban. Az elragadó kritikák fogadták, a zenekar ennek ellenére nem használta ki ezt, és inkább a különválás mellett döntött. Waters 2005-ben kiadta Ca Ira című operáját, majd 2006-tól kezdődően két évig turnézott a The Dark Side of the Moon című albummal. E turné sikere vezetett oda, hogy Waters elindította a The Wall című turnéját, amelynek sikere a Dark Side-ot is túlszárnyalta; 2013-ban ez tartotta a legnagyobb bevételt hozó szólóturné rekordját. Két évvel később Waters úgy döntött, hogy dokumentálja a The Wall e sikeres produkcióját egy új, Roger Waters' The Wall című színházi dokumentumfilmmel, amelyhez 2015 novemberében megjelent az azonos című soundtrack is. A leginkább a Radioheaddel való együttműködéséről ismert Nigel Godrich producerrel összefogva Waters ezután rögzítette az Is This the Life We Really Want? című albumát, amely az 1992-es Amused to Death óta az első saját dalokat tartalmazó albuma. Az LP 2017 júniusában jelent meg, és a brit slágerlistán a harmadik, az Egyesült Államokban pedig a 11. helyen debütált.
Igor Stravinsky The Solider's Tale: Roger Waters narrációja
2019-ben Waters kiadta Igor Stravinsky The Soldier's Tale című művének adaptációját, a Bridgehampton Chamber Music Festival közreműködésével. A Waters 2018-as Is This the Life We Really Want? című albumának kísérő turnéján felvett Us + Them című koncertfilm 2019-ben korlátozott számban került a mozikba, majd 2020-ban házivideó- és soundtrack-kiadás is követte.
