Az elmúlt hétvégén ismét a schwechati Multiversum falai adtak helyet az idén már harmadik alkalommal megrendezett Schattenwelt fesztiválnak.
Két évvel ezelőtt annyira nagy sikert aratott az Ultranoire, hogy osztrák szomszédaink újból elhívták a magyar duót. Jó választásnak bizonyult, a közepes tempójú sötét ütemek, Josef érzéki bariton hangja ismét elkápráztatta a közönséget.
A fellépés napján jelent meg a hamburgi Faderhead legújabb albuma. Az új számokat már inkább a dallamosság és az átgondoltabb, érettebb dalszöveg jellemzi, régebben azért jobban a ritmusra épültek. Az agresszió lendületes ereje melankóliába csapott át, mégis erőteljes és jól táncolható maradt.
Hazánkban is többször járt már a Hollandiából indult dark-wave csapat, a Clan of Xymox. Ronnyiék most inkább a pörgősebb, populárisabb dalokat részesítették előnyben, csak 1-2 érfelvágós szám volt. Úgy láttam, a nagyérdemű ezt nem is nagyon bánta.
Az első nap végén már jó sokan összegyűltek, hogy megnézzék a német dark-elektro fiúkat. A Project Pitchfork most sem okozott csalódást, sorra jöttek a slágerek: „Rain”, „Timekiller,” „Existence”. Peter Spilles szokásához hűen végig tombolta a koncertet, azért még maradt ereje a két ráadásra is. Az utolsót a közönség soraiból énekelte el, körbe-körbejárva, mindenkihez odamenve. Egy igazán jól sikerült este lezárása volt. Akinek még táncolhatnéka volt, kitombolhatta magát az afterpartin, ahol nemzetközi dj-k szolgáltatták a jobbnál jobb zenéket.
A Root4 egyedülálló elektro hangzás megfűszerezve egy kis gitárral és EBM-mel. A legnagyobb sikert számukra a „Wenn wir durch die Strassen jagen” feldolgozás hozta meg, mindenki mozgásban volt, énekelve, táncolva, tapsolva vagy egyszerre az összes létező módon mulatott.
Tavaly a 69 Eyes előzenekaraként láthatta a magyar szcéna a gothic rockot/gothic metált játszó Vlad in Tears-t. A tagok európa különböző országaiból származnak, általában Berlinben találkoznak és onnan indulnak a fellépésekre. Metálosabb riffek, slágeres love metál dallamok és az énekes kisugárzása megdobogtatta a női rajongók szívét.
Az olasz Frozen Autumn betegség miatt sajnos előző nap lemondta a koncertet. Szerencsére elég hamar találtak helyettük mást, a magyar Black Nail Cabaret állt a színpadra. A sötét hangulat csak úgy áradt a zenéből, a szinti köré épült minden, az ének, a háttérvideók. Az osztrák közönség jól fogadta őket, körülöttem páran ismerték is a dalokat és Emkével együtt énekelték. Én személy szerint nagyon sajnáltam, hogy a régi számok közül egyedül csak a „Veronica”-t adták elő, hiányoltam a „Butterflies”-t és a „Hangman”-t.
Az együttesek életében néha sajnos elkerülhetetlen a változás, ami nem mindig könnyű. A rajongók hozzászoknak a hangzáshoz, a tagokhoz. Pláne ha énekesváltás történik, az különösen nehéz. Néhány évnyi szünet után a Funker Vogt visszatért az élők közé. A régi énekes helyét az Agonoize-os Chris vette át. Bár nem helyettesítheti Jenst, inkább nevezhető ő utódnak, aki hangzásilag előmozdíthatja a projektet. A fiúk tényleg mindent beleadtak, fából készült trón, Hannibal Lecter maszk, gránátvetőből kilőtt pólók (az elsőt sikeresen elkapta egyik honfitársunk, a másikat az egyik főszervező), de egy kicsit hiányzott Jens meglehetősen dallamos hangja, Chrisé inkább olyan kiabálós. Ahogy körbenéztem, volt akinek így is tetszett, de volt aki nem tudott megbarátkozni az új felállással és azzal, hogy szinte csak új számokat játszottak.
A fesztivált a hosszú intróval kezdő svéd Covenant zárta. Mostanában a Haujob-os Daniellel lépnek fel, ami igencsak megosztja a közönséget. Egyesek nagyon szeretik, hogy nem a megszokott hangzásvilágot hallják, míg mások pont ezt hiányolták és inkább átmentek a dj-terembe. Régi slágerek („The Men”, „Der Leiermann”) váltakoztak az aktuális album legjobbjaival. Ráadásként lement mindenki kedvence, a „Call the ships to port” is, utoljára megmozgatta a teremben lévőket.
Alighogy az együttes lement a színpadról, rögtön megjelentek a szervezők és bejelentették, hogy valaki megnyomta a tűzjelzőt, mindjárt itt lesznek a tűzoltók és amíg átvizsgálják, hogy minden biztonságos-e, mindenki hagyja el az épületet. Mi még ki tudtuk venni a kabátokat, de sokan voltak, akiknek anélkül kellett kint várakozni. Remélhetőleg senki sem távozott tüdőgyulladással.
Az idei fesztivál sikeresnek mondható, bár a helyszín még mindig legalább a kétszeres látogatószámot be tudta volna fogadni. A szervezők kitartását nézve szerintem nem kell sokat várni rá, hogy ez megvalósuljon. Schattenwelt után, Schattenwelt előtt-várom a következő évben is!
