30 éves jubileumi koncert, Barba Negra 2016 02. 20.
"Harminc év, akár hogy számolom is harminc év...", található ez a sorocska egy régi pop slágerben, és bizony tényleg eltelt harminc év egy zenekar életében, amely 1986-ban alakult Fuck off System néven.
Aztán 1987-ben F.O. System néven zenéltek tovább, megteremtve a hazai dark szubkultúra alapjait. A következő években pályájuk töretlenül ívelt felfelé, sikert sikerre halmoztak országos és külföldi szinten is megismerték nevüket. Mindössze egyetlen egy lemezt adtak ki 1990-ben.
A sötét álomutazás azonban 1991 nyarán vége szakadt, ugyanis az F. O. bejelentette végleg abbahagyják a közös zenélést. Az egykori muzsikusok a hosszú évek alatt járták a maguk útjait, különböző projekteket alapítottak. A nagy visszatérés 15 év után történt meg, amikor is a PeCsa színpadán újra alakulva, egy hatalmas koncertet adtak. Innentől kezdve durván pár évente vissza-vissza tértek a rivaldafénybe.
Ismét eltelt három év az utolsó szereplésük óta, és idén újfent egy koncertre készülhettünk az F. O. jóvoltából, ami nem akármilyen megmozdulásnak ígérkezett, hiszen a jubileumi harmincas szám lebegett a srácok feje felett.
Az eseménynek a Barba Negra klub adott otthont. Gondolom sokak számára már eléggé ismerős lehet a hely, mert utóbbi években nagyon sok színvonalas rendezvényt bonyolítottak már le ebben a klubban.
A történéseket figyelve az interneten már láttam, hogy óriási érdeklődés előzi meg az estélyt hiszen majdnem egy héttel a koncert előtt minden jegy elkelt, viszont még sokan érdeklődtek, keresgéltek, hátha sikerül valahonnan egy-egy belépőt elővarázsolni.
Aztán végre eljött a nap, amikor nekiindultam az éjszakának.
Megérkezvén a helyszínre szép lassan kezdtek feltűnni az árnyak. Már a külső bejáratnál ismerősökbe botlottam, és el kell mondjam kezdett bennem visszatérni az az érzés, ami tíz évvel ezelőtt a PeCsa beli F.O. buli előtt játszódott le. Beérkezve a belső terembe kisvártatva a hangulatfelelős előzenekar a Molnár Lujó által alapított Cantara kezdte koncertjét, az előírtak szerint háromnegyed kilenckor, hogy bemelegítse a nagyérdeműt.
Aki ismeri a muzikalitásukat az tudja, hogy több fajta zenéből tevődik össze a stílusuk. A középkori népzene, szakrális zene, a svéd népdalok is megtalálhatóak a hangzásvilágukban.
A koncertjük első felében a lágyabb tónusú dalaikat adták elő az énekesnő Nagy Vera tolmácsolásában, míg a második rész a keményebb témájú szerzeményekből állt, amelyek még mindig a lassú-középtempós világon belül maradva teszik varázslatossá a hangulatot. Itt Kiss Péter az Autumn Twilight és a Clue énekese állt a mikrofon előtt. A csapat hozta a már megszokott formáját, de sajnos azt kell mondjam, viszonylag kevés érdeklődőt vonzott az előadásuk, ami ismételten jól sikerült, akár a korábbi produkcióik is - bár kicsit rövidre sikeredett. Körülbelül fél tíz tájékán le is vonultak a színpadról. Innentől kezdve hatalmas várakozás kezdődött, ha szabad így fogalmazzak. Közben szép lassan kezdett felduzzadni a tömeg, és érkeztek a régi-régi ismerős arcok még a Fekete Lyukas korszakból, de tiszteletüket tették a vidéki ismerősök is, akikkel együtt nyomtuk annak idején a dark és goth muzsikákat.
Aztán a forgatókönyv szerint pontban tízkor kezdetét vette, amire már sokan vártunk, a hőn áhított koncert. Mint a Világvége fesztiválon most is a "Még" című dalukkal indították az estét, és innentől kezdve záporoztak a már jól ismert régi slágerek, melyekről bízvást állíthatom, hogy a hosszú évek alatt örökzöld himnuszokká érettek.
Aki már jól ismeri az F.O zenéjét, szövegvilágát az tudja, hogy mind a kettő magával ragadó érzéseket vált ki az emberből ahogy hallgatja ezeket a szerzeményeket. Nagyon frappánsan illenek a búskomor szövegvilág valamint a zene letargikus, fájdalomtól csöpögő témái a gitár lassúbb, közepes gyorsaságú néhol sírós elnyúlásaiba.
A színpadon próbálták a srácok ismét a régi image-t hozni, főleg Matyi, aki keveset beszélt a dalok között, megteremtvén ezzel a régi fellépéseik komor világát. Persze ilyenkor nagyon nehéz megállni felvezető szövegek nélkül, mert hát mégis harminc év van már a hátuk mögött. A hangosítás rendben volt, de a hangverseny vége felé párszor érezhető volt, hogy a hangtechnikus már nem áll a helyzet magaslatán, így be-be csúszott egy két torz hang az effekt váltásoknál.
A fények is jól passzoltak, de a háttérvetítéssel nem igazán voltam kibékülve, szerintem csupa oda nem illő számítógépes animáció került levetítésre, ami néha gyerekesnek hatott számomra.
Vártam, hogy ismét elkap az az érzés, ami 2006-ban a nagy visszatérésüknél, ami anno villámcsapásként ért, de sajnos nem jött át úgy az egész koncert mint akkor. Persze azért nagyon örültem, hogy ismét egy időutazást tehettem többed magammal. Ezt a srácok is így érezték, mert kitűnő hangulatban tolták a bulit, és ez látszott is rajtuk, plusz, hogy ismételten telt házas bulit hozhattak tető alá így február vége felé.
Az F.O. most is, mint korábban, méltán megérdemli a tiszteletet, bár igaz nem várhatjuk el tőlük, hogy ugyanazokat a dolgokat hozzák, mint a kezdetekkor, de a hozzáállásuk mindenképpen azt bizonyítja, hogy valóban egy nagy csapat, még akkor is, ha nem szepelnek a közmédia oldalain, és igenis bebizonyították, hogy az underground berkein túl is meg tudták mutatni mire is képes ez a stílus hazánkban.
(a fotó a zenekar közösségi oldaláról származik)
