A 80 - as évek közepe igazi áttörést jelentett a gothic rock műfajban. Szerencsére nagyon sok banda ekkor kezdte el éveken át tartó felfelé ívelő hatalmas zenei pályafutását, amik a világhír felé repítették őket, de ne feledkezzünk meg azokról a formációkról sem, akiknek nem igazán sikerült ekkora karriert kovácsolniuk. Ez nem azt jelenti, hogy nem rendelkeztek kellőképpen zenei tudással, hanem ami igazán rányomta a bélyegét ezekre a csapatokra, hogy egy idő után valami okból kifolyólag már nem voltak képesek szalonképes, a közönség számára hallgatható színesebb, dinamikusabb, érdekesebb muzsikát komponálni. Ezek közé a zenekarok közé tartozik a The Marionettes, akik tényleg sikeres korszakot és lemezeket tudhatnak maguk mögött, mégis több mint egy évtizednyi zenélés után a 90 - es évek végére a homályba vesztek, Mégis arra invitálok mindenkit, hogy aki valamilyen formában találkozott a muzikalitásukkal, tekintsük át e angolszász együttes történetét.
Az idő 1986 februárja , amikor is a 20 éves Sean Cronin / énekes, dalszerző / három társával Jon Downey / dobok /, Boo Levard / basszus /, és David Izen / ének, billentyű / megalakítják a "Screaming Marionettes" - t. Júniusban fellépnek néhány londoni kocsmában, ahol a koncertek során David és Sean is frontemberek, ennek következménye az egók elkerülhetetlen összecsapása, mely csatának végén David kiszáll a csapatból.
A banda trióban folytatja tovább a zenélést, mígnem júliusban a "The Rock Garden" - ben tartott fellépésük során felfigyel rájuk egy gitáros Neville Gold személyében, aki mulatságosnak tartja muzsikájukat, de éppen ezért annyira tetszik neki az egész dolog, hogy beszáll a hármashoz, és innentől "The Marionettes" néven dolgoznak tovább.
Szeptemberben fellépnek szintén a londoni "Dingwalls" - ban, ahol felfedezi őket Steve James producer, aki olyan előadókkal dolgozott korábban mint a "Sex Pistols", "Toyah" vagy az "Anthrax". Jamest magával ragadta Neville gitárjátéka, valamint Sean erős imázsa és egyénisége, de a ritmus - szekciót rossz viccnek tartotta. Sean és Neville ezt már gyanította egy ideje és utánpótlás után kutattak. Még ez év végén Jon Downey / dob /, és Boo Levard / basszus / kiszállnak az együttesből.
1987 januárjátírjuk, amikor is Paul Newton / dob /, és Baz Down / basszus / csatlakozik a duóvá zsugorodott egységhez. Baz abban az időben a "Hammersmith Studios" - t vezette, és mivel lejárt a szerződése a "Virgin" kiadónál, valamint kilépett korábbi zenekarából a "Weapon" heavy metált játszó bandából, egészen új kihívásnak fogadta a Sean - ék által kreált zenét. Mivel Baz rendkivüli dalszerző hírében állt, ami később meg is látszott a nótákon, Márciusban Steve James producerrel be is vonulnak a "West W3" stúdióba, hogy rögzítsenek 4 dalt demo - nak. Májusban a négyesfogat útnak indul, hogy lenyomják első igazi turnéjukat, melynek során az imázs erősségének és Baz új hangzásvilágának köszönhetően, változatos közönségre tesznek szert. Szeptemberben járunk, amikor is Chas White csatlakozik másodmenedzsernek a formációhoz, akit Steve az eddigi menedzser invitál a srácokhoz, hogy kezelje a zenei ügyeket. Feladata, hogy a demo anyagot elküldje néhány lemeztársasághoz, azonban ezek a cégek sorra visszautasítják ezt a zenei anyagot, kivéve Russel Webster - t, aki a "Lambs To The Slaughter" kiadót vezeti, és fantáziát lát a dalokban. 1988 februárja van, amikor a banda beköltözik a "Slaughterhouse Studios" - ba, hogy rözítsék debütáló kislemezüket az "Obsession" - t, melnyek kiadását áprilisra tervezik. Ekkor veszik fel első videoklipjüket is. Áprilisban megjelenik a kislemez a "Lamb To The Slaughter" kiadásában. A kiadvány az indie listák 36. helyére kerül, annak ellenére, hogy a "Melody Maker" zenei szaklapnál túl "Bauhaus" - osnak titulálják ezt a produkciót, és Sean hangját inkább nevezik morgásnak mint éneklésnek, mégis elég gothic-nak találják a lemezt. Júniusban és júliusban sok fellépési lehetőséget kapnak, a publikum is jobban megismeri őket, és nagyobb érdeklődést tanúsítanak muzsikájuk iránt. Augusztusban a gárda meghirdeti első nagyszabású fellépését Londonban a "Hammersmith - Palais" - ban, amelyre nagy érdeklődés mutatkozik.
Szeptemberben az "Obsession" nóta megjelenik egy válogatás CD-n, többek között olyan előadók társaságában mint a "The Mission", vagy a "The Cardiacs". Októberben az együttes visszatér a "W3. Studios" - ba, ahol rögzítenek 4 új nótát demónak. 1989 januárjában a muzsikusok a "Slaughterhouse Studios" - ba vonulnak, ahol elkészítik második " EP " - jüket a "LIke Christabel" - t. Márciusban Paul Newton / dob / kilép a csapatból miután Chase White másodmenedzser és közte nézeteltérések támadnak a zenekar marketingjét tekintve. Ezután az incidens után Sean - nék kirúgják White - ot, és felvesznek egy új ütőst Eve Binding személyében. Áprilisban a társulat létrehozza saját független kiadóját az "S.M. Mandrake Records / Nordran Ltd" néven. Májusban Sean és Baz leszerződnek a "Prestige Talent" ügyvédi irodával a "Maggie Farran" hirdetési irodával, valamint a "Platinum & Tinnacle" nevű terjesztő céggel, hogy a saját kiadójukat népszerűsítsék és terjesszék. Júliusban a "LIke Christabel" már saját kiadásban lát napvilágot, amelyet követ egy új videoklip is, ami egy élő felvétel, amit a londoni "Marquee" - ban rögzítettek. Ezt követi egy országos turné. A megjelenése után a mini LP a 30. helyre kerül az indie listákon. Ezúttal a "Melody Maker" Sisters Of Mercy nyúlásnak állítja be az albumot, és Ian Cittis újságíró egyenesen Alice 2 - nek nevezi a produkciót a "Sisters On The Skin" című improvizatív cikkében.
A zenészek ismét meglepődnek és azon tanakodnak, legközelebb vajon kikhez hasonlítják majd őket. A sajtó ellenére azonban a közönség igen pozitív hozzáállással fogadja az új szerzeményeket. Augusztusban Rainer Hensel a német "Concert Bureau Hensel" kiadó főnöke meghallgatja a már megjelent mini hanghordozók nótáit, és annyira megtetszenek neki a dalok, hogy meghívja a fiúkat, hogy a következő albumukat nála készítsék el, amit majd Ausztriában, Németországban és Svájcban fognak terjeszteni.
Októberben a csapat Münsterbe utazik a "Karo Studios" - ba, hogy elkészítsék első nagylemezük nótáinak felvételeit. 1990 márciusában a formáció ismét brit földön turnézik, ezúttal már nagyobb helyszíneken játszanak mint eddig. A turné végállomása a "Marquee" május 26 - án, amiről beszámol a "Melody Maker" is, és úgy tűnik, hogy a megbélyegzések, összehasonlítások és tévképzetek áradata, amelyek eddig az együttesre zúdultak, végleg elapadnak. Júliusban lemezszerződést kapnak " Virgin " kiadótól Európába, a "Teiokkihu Records" - nál Japánban, és a "Flicknife" kiadónál Angliában. Ezután nagyszabású brit turnét szerveznek, melynek végállomása a londoni "Astoria Theater" október végén. Októberben végre boltokba kerül az első nagylemezük az "Ave Dementia", amely óriási sikert arat nem csak a szigetországban, hanem az öreg földrészen is. Itt kell megemlítsem a lemezen hallható férfi kórus kiemelkedő teljesítményét, főleg a "Damien" című dalban, amely a mai napig páratlan ének virtuóz sajátossággal,és egyéni énektudással rendelkezik. 1991 - ben kizárólag fellépésekkel,és fesztiválokon való részvétellel telik az idő a srácok életében. Ami külön érdekesség, hogy Paul Newton / dob / ismét visszatér a bandába. 1992 Június havában ismét stúdióba készülnek a tagok a hamburgi "Impuls Tonstudio"- ba, a harmadik kislemez a "Kisses" felvételeire. Szeptemberben jelenik meg az új kreáció, amelyet ismételten jól fogad a nagyérdemű. Ekkor már lázasan dolgoznak a második LP felvételein,amelyet szintén Hamburgban rögzítenek. Októberben jön ki a vadonatúj korong "Book Of Shadows" címmel, amely elképesztő sikert arat és a német "Zillo EFA" listán a második helyre kerül. Ezek után újabb Európai turnéra indulnak, olyan zenekarok társaságában, mint a Pearl jam, Sisters Of Mercy, vagy a Bad Religion, akikkel hatalmas tömegek előtt játszhatnak.
A Németországi sikereiknek köszönhetően a Marionettes fenn tudja tartani saját stúdióját is. Így létre jött a "Sonic Studios" és a "Diversity Recordings". 1993 - ban rögzítik a negyedik kislemezük számait. Azonban meg kell említeni a szomorú dolgot, hogy Bazz Down / baszus / a "slágergyáros" kilép a quartettből, ami ezután erősen rányomja bélyegét az együttes zenei karrierjére. Helyette egy fiatal bőgős Paul McCrudden kezeli tovább a húrokat. 1994 februárjában jelenik meg a "Temptation" EP , és az indie listákon az előkelő 19. helyre sikerül feltornásznia magát. 1995 májusában ismét a saját stúdiójába zárkózik a banda, hogy elkészítsék ötödik kislemezük és harmadik LP - jük felvételeit, amely anyagok ugyanazt a címet viselik majd. Áprilisban teszik közhírré a mini albumot, októberben pedig az LP - t. Mindkettő a " Rise " címet viseli. Az új nóták kissé metálosra sikerülnek. Bár Neville zenei tudása sem elhanyagolható, de Baz hiánya erősen érződik a számok dinamikájában, bár nem fogadják rosszul az új korongot, mégis jelentős a muzikális különbség az első két lemezhez képest. Ezt követően újabb turnéra indul a csapat. Az 1996 - 1997 - es években nagyon keveset lehet hallani a négyes zenei tevékenységéről.
1998 júniusában ismét új nótákkal készülnek stúdióba. A londoni "Boom Studio" ad helyet a negyedik nagylemez felvételeinek. Paul Newton újra távozik a csapatból, így ismét egy új ritmusbűvölő bizonyos Bid kerül a bőrök mögé. Októberben vehetik kezükbe a rajongók a "Carousel"címet viselő hanghordozót, amely nagy részben McCrudden / basszus / munkáját hordozza magában. Lényegesen jobbak a nóták az előző albumhoz képest, kicsit felfedezhető a hasonlóság, mint amelyeket a régebbi szerzemények rejtettek magukban. Az indie listákon is jól fogadják az új anyagot. Sajnos ezt a formációt is utoléri a szétválás szomorú végzete. A XX. század végére teljesen eltűnnek az underground műfaj zenei színteréről.
2002 októberében szárnyra kapnak olyan hírek, hogy újra összeállnak a srácok néhány fellépés erejéig. Sean, Neville és Paul továbbra is tartják a kapcsolatot, de inkább a mindennapi életre koncentrálnak és a családjukkal törődnek. 2004 decemberében ismét új hírek érkeznek a banda háza tájáról. Neville és Baz / a régi bőgős / újra találkozgatnak, és új dalokat kezdtek írni , hogy demó felvételeket készítsenek. Neville gitározik Baz pedig énekel, és zenészeket keresnek maguk mellé, hogy egy új projektebe kezdjenek, melynek nevén még gondolkoznak. Eközben Sean a filmkészítésre koncentrál. Kíváncsian várjuk, mit hoz a jövő. Hátha lesz még újra valamilyen formában The Marionettes.
2013 elején ismét életjelt ad magáról a zenekar, olyannyira, hogy már kész tervekkel állnak elő, új kislemez és persze már fesztiválokra is hivatalosak. A régi felállásból csak Sean / ének / és Paul / basszus / maradt meg, de így is lelkesen folytatják a munkát. Május 11 - én a "Dark - Cide - Fest" - en lépnek fel Londonban, majd szintén egy kétnapos nagyszabású fellépés vár rájuk a "The Eden House" + "Jordan Reyne" formációk társaságában október 25. és 26 - án Birminghamben illetve Londonban. 2014 Június 7 - én először lépnek fel Lipcsében a 'WGT" fesztiválon a "Taubchenthal" színpadán, elsöprő sikerrel. A két új tag akikkel játszanak Eddie / gitár / és Thomas / dobok/, két fiatal zenész, akiknek még nem tudni mennyire biztos a jövőjük a csapatban. A koncert igazán fergetegesre sikerül, a publikum elégedett a régi dalok előadásával.
Augusztus 15-én egy hatalmas brit megmozduláson a három napos "ALT- FEST" - en zenélnek, ahol olyan hatalmas zenekarok lépnek fel több színpadon is, mint a "Fields Of The Nephilim" a, The Cult" vagy a "Killing Joke"... Sean és társai olyan bandákkal nyomulnak együtt egy pódiumon mint az "Alien Sex Fiend" vagy a "Clan Of Xymox". (a fesztivál időközben meghiúsult).
DISZKOGRÁFIA
Kislemezek :
Obsession / 1988 április /
Like Christabel / 1989 július /
Kisses / 1992 szeptember /
Temptation / 1994 február /
Rise / 1995 április /
Nagylemezek :
Ave Dementia / 1990 október /
Book Of Shadows / 1992 pktóber /
Rise / 1995 október /
Carousel / 1998 október /
Válogatások :
" Obsession " című nóta " Slaughtered " CD / 1988 szeptember /
" Ave Dementia " című nóta " Mick Mercer's Gothic Rock CD / 1992 július /
Zenészek, akik az együttesben játszottak :
Baz Down / basszus / 1987 - 1994
Bid / dob / 1997 - 1998
Boo Levard / basszus / 1986 február - 1986 szeptember
David Izen / Billentyű, ének / 1986 február - 1986 június
Eve Binding / dob / 1989 március - 1990 január
John Downey / dob / 1986 február - 1986 szeptember
Neville Gold / gitár / 1986 február - 1998
Paul McCrudden / basszus / 1993 - 1998
Paul Newton / dob / 1987 - 1989 1990 - 1995
Sean Cronin / ének / 1986 - 1998
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
