Dan Barrett, a Have a Nice Life mögött álló zenész egyszemélyes projektje olyan, mintha egy elhagyatott ház falai közül szivárogna elő valami régóta eltemetett, nyugtalanító emlék. A 2011-ben megjelent, önmagáról elnevezett album a folk, a dark ambient és a kísérleti zene határvidékén mozog, miközben a halál, a depresszió és a természetfeletti jelenségek árnyékában tapogatózik. A visszafogott akusztikus gitárt, a zongorát és a kísérteties kórusrétegeket időnként olyan hangrobbanások szakítják szét, amelyekben mintha egy egész összeomló világ próbálna megszólalni. Barrett éneke nem megnyugtat, inkább beavat egy olyan belső tájba, ahonnan nem vezet egyenes út vissza a hétköznapokba. A No One Is Ever Going to Want Me vagy a Blackest Bile nem egyszerűen szomorú dalok: a magány és a kilátástalanság szinte tapintható, nyomasztó sűrűséggé válik bennük. A Giles Corey nem hagyományos értelemben vett neofolk, de annak legsötétebb, befelé forduló rokonságához annál közelebb áll. A november 13-án megjelenő remaszterelt kiadás egy korábban hivatalosan kiadatlan bónuszfelvétellel, az A Landless Earth-szel egészül ki. Ez a lemez nem háttérzenének való: inkább egy magányos éjszakai szertartás, amelynek végén nem feltétlenül lesz világosabb, csak valamivel őszintébb a sötétség.
forrás: az alkotó bandcamp oldala
