Forma- és mozgáshangsúly:
A két jellemzô egymást kiegészítve hozza létre az írásfolyamatot, hiszen formaalakítás közben mindig jelen van a mozgás is, a mozgással pedig a formát hozzuk létre. A harmóniát az írásban e két jellemzô arányos megjelenése adja, ezért normál esetben nem tudjuk relevánsan elkülöníteni, hogy az írás inkább mozgás vagy inkább formahangsúlyos. Azonban számos esetben ez az egyensúly felborul és eltolódik a hangsúly valamelyik szélsôséges irányba. Bár ez is egy globális jellemzô, mégis inkább a betûkön és szavakon lehet leginkább megvizsgálni. Formahangsúly esetében a forma az elsôdleges, ezért az oválok, hurkok, kötôvonalak, stb. alakisága fog dominálni az oválok, hurkok a lehetô legnagyobb teret zárják be, a kötôvonalak árkádosak, szögesek, füzéresek és az írás egészleges vizsgálatánál pedig egy esztétikus, szabályos, rendezett képet fogunk találni. Mozgáshangsúlynál az írást inkább dinamikai jellemzôk uralják, lendületes sorvezetést, a betûk csonkítását, fonalasodását, hanyag, elnagyolt formákat, redszertelenséget találunk. Maga az írástömb is elcsúszhat jobbra esetleg felfelé.
Jelentésében a formahangsúlyosan íróra jellemzôek: a külsôségek, szabályok, formalítás fontossága, esztétikai szépérzék, egy állandó belsô kontroll, a feszültségek és érzelmek elfojtása, de az érzések tartósak és mélyek. Ezzel szemben a mozgáshangsúlyos írás szabadabb, oldottabb személyt takar, önálló értékrenddel, közvetlen, természetes személyiség, aki gyorsan reagál a környezet változásaira, ennél fogva érzelmei nem tartósak, akár felületességet is találhatunk.
Kereszt szimbólum:
A kereszt a halál szimbóluma, ezentúl jelentheti az élet nehézségeit, problémákat, amelyeket az egyén “keresztként cipel magával”. Amint a fenntiekben írtam, a halál fontos a darkok számára. Itt elsôsorban a “t” betût vizsgálom, mert ez az ami leggyakrabban átalakulhat keresztté, azáltal, hogy az író személy elhagyja a végvonalat, a törzsvonal egy egyenessé modulálodik, az áthúzó vonal marad egyenes. Ezen kívül keresem, hogy megjelenik-e más betûkben is. Illetve vizsgálom még, hogy a vízszintes áthúzó vonalak mennyire kapnak hangsúlyt ezekben az írásokban, mint az egyén fejlôdési lehetôségének elzárása.
Felsô zónák vizsgálata:
A felsôzóna a betûszemek felsô érintôpontjai és a felsô szára felsô érintôpontjai által határolt terület. Sztenderd szerint a felsô zóna a középzóna magasságával megegyezik vagyis 3 mm. A duktor saját középzónájához viszonyítjuk, ezért itt le kell mérni a középzónát is, amely a betûszemek felsô és alsó érintôpintja által határolt terület. Ezenkívül megvizsgálom még a felsôzónában található hurkokat, amely egy önmagát átmetszô, teret foglaló görbe. A huroknak a magasságát és szélességét vizsgálom, valamint a nyitottságát vagy zártságát. A magasságát úgy mérem, hogy a bekötési pont és az átváltási pont közötti távolságot veszem a bal lapszéllel párhuzamosan. Szélességekor, pedig a hurok jobb és bal érintôpontja közötti távolságot mére a bal lapszélre merôlegesen. Ha hurok valamely irányba dôlt lenne, akkor a teltségét kell megvizsgálni, ebben az esetben, a hurok dôléstengelyével párhuzamos segédegyeneseket húzok ahol ezek az egyenesek metszik a hurok két oldalát. A hurok teltsége és szélessége is az oválok teltségének vagy szélességének 1/3 val kell megegyeznie. A hurok magasság a felsô zóna magasságával egyezik meg normál esetben.
Magassága megmutatja mekkora igénye van, mennyire nyitott a szellemi téren megtapasztalható tartalmakra, a hurok szélessége utal a fantázia és képzelet müködésére, a szellemi téren megélt élmények fontosságára. A hurok bekötöttsége pedig szellemi élmények megtartását jelenti.
Egy szubkultúra vizsgálata a kézírás alapján - Grafológiai intézet; részlet.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni