Szelczi Gergő versei

Pillanatkép

Kösz, most épp jól vagyok.
A világon békesség honol,
hisz úgy, mint a nagyok,
mind merev részeg. Az alkohol
mámorában s az öl illatáéban
élni jó.

Igyekszem így tenni
én is: a dermesztő riadt csend
apró része lenni.
Ott fenn mindig kék az ég, itt lent
pedig senkit sem érdekel: változás
épp nincsen.

Mindenkit elragad
a szent őrület zöld mámora:
betépett álmokat
rejt a szív. Bomlott agyak dala
harsogja egyre hangosabban: minden
rendben van…
2006.03.23.

Provisorium

Nem is szerettél,
csak magadat bennem;
a nőt, kivé a kislányból
lettél mellettem
- gyermekkorod utolsó
álomképeit.

Nem, nem lázadok.
Múlt és jelen között
boltív voltam, híd, mely átvitt
csillagok fölött,
szó, mely életre hívta
a tündérmesét.

Nem égettél fel,
csak átléptél rajtam.
Örökül két meddő partot,
s megvetést kaptam,
így lógok a lét merev
selyemszálain…
2006.02.13.

Beléd ivódva

Üvegtestbe karcolt festmény,
csillogó prizma-teremtmény
vagy, melyen olvadó hó a vágy.
Láttam megtört fényedet,
majd kezemben te törted
meg a fényt,
de én, koszos kis vízcsepp,
bejártam vonalaid,
s már hiába űzném színeid.
2005.12.28.

Paradox

Ha én magamban vagyok,
s odakint a világ van,
hogy lehetek egyszerre
itt és benne a világban?
S ha megfordítom: kint vagyok,
benne a nagyvilágban,
hol lehet az önmagam,
ha bennem negatív hiány van?
2005.09.15.

Az ÉLET-költemény

Nem tetszik az élet. Szar költő írhatta.
Gyorsan fogalmazott, sebtében kiadta,
én meg csak szívok... Szívom lyukas fogamat
- nézd! amarra szalad egy ritka daganat,
itt meg egy szerelmi bánat haldokol,
miközben prédikálnak: mind egy akol
vagyunk! Egyetlenegy csorda, egyetlen nyáj,
szem vérben forog, az arcon csorog a nyál,
és bőszen helyeslünk. Azt sem tudjuk, kinek.
Nem számít már igazán, miben van hited -
pénzben, szexben, alkoholban... Nem érdekes.
Minden nap feltűnik egy-egy új énekes
ezen az ócska színpadon, s játszik egy dalt
- kényesen figyelsz, vajon szoprán? Netán alt? -,
s közben elhiszed: ez a szar mind a tied,
s szívességet teszel, ha azt mondják: vigyed!
Nem tetszik az élet. Szar költő írhatta.
Újrafogalmaznám, de vajon mi haszna?
Monopol hatalmad csak neked van, Uram,
így hát csendben ülök, és szívom a fogam...
2005.03.20.

Lázadás

Nézd csak, fehér galamb, nézd csak,
hoz olajfaágat!
Kinek hozol? Miért most hozol
békét a világnak?

Szállj el, fehér galamb, szállj el,
vidd olajfaágad!
Békejobbot csata után
ne nyújts egy hullának!

Törj meg, fehér galamb, törj meg,
dobd olajfaágad!
Ma éjjel hadat üzenek
az egész világnak!
2005.03.06.

Aszkézis

Elfeküdni a függőágyon
Vékonyan szőtt lyukacsos hálón
Érezni ahogy bomlanak a szálak
Keservesen tartani az utolsó hármat
Belelógni a messzeségbe
Vákuumszerű végtelenségbe
Üvölteni a világ bűneit
És keresni rejtett titkait
Félúton az őrület felé…
2005.03.02.

Piros folyó

Piros a vér, sűrűn folyó.
patakozva kicsorduló.
Emberéletet kioltó,
szánalomra sem vagy méltó.
Piros a vér, sűrű folyó,
nincs már mentség, csak egy golyó,
az ablakon kitántorgó,
húsz emeletet zuhanó.
Piros a vér, bűzös folyó,
gennyes agyat bátorító,
részeget kijózanító,
mocskos aszfaltra csobbanó.
Piros a vér, bűnös folyó,
asszonyt és lányt bemocskoló,
torkon ragad a gyilkoló,
vérbe fojtó szent álmodó.
A rút éjjelbe kiáltó,
magát a padlóhoz vágó,
patakozva kicsorduló
piros vérem örök folyó.
2001.12.03.