Harcizaj!

Martial industrial. A martial (ejtsd: másl) angol szó, jelentése harci, harcias. Harci industrial. Egy, a szubkulturák perifériáján elhelyezkedő zenei irányzat, és született róla egy könyv. Egy könyv, amely tartalmát, adatfeldolgozottságát tekintve olyannyira precízre, ezáltal értékesre sikerült, hogy túlzott pátosz nélkül is megérdemli azt a kijelentést, hogy bizony itt egy alapmű született. Zene, azután és közben, egy könyv. Mert miben is rejlik egy zenei irányzatról szóló könyvnek a lendületet adó értéke, ha első-, de nem utolsósorban nem abban, hogy érdekfeszítő stílusban próbál rávilágítani a zene eszmei hátterére, de legalábbis annak belső világára, mert ezen utóbbival a zenék többsége rendelkezik. Rögtön egy martial zenekar, a Puissance, Álmok a pusztulásról című dalának egy sorával reagálva méltatnám a könyvet, miszerint „Mi mind szeretünk sajnálkozni, de nem teszünk semmit” – itt most elmondhatjuk és a szerzők is elmondhatják, hogy jelentősen tettek valamit egy műfaj és az ahhoz kapcsolódó beállítottság/ok/ bemutatása érdekében.
A könyv lexikális igényességgel természetesen megadja ezen irányzat zenei keresztmetszetét, a műfajban érintett meghatározó zenekarok ismertetésével párhuzamosan, én inkább kedvcsináló gyanánt, a könyv másik fő vonalával, a szellemi háttérrel kapcsolatosan szeretnék pár gondolatot megragadni, hiszen magát a zenei anyagokat mindenki maga-maga beszerezheti, illetve meghallgathatja, döntve arról, hogy mi „jön le” belőle önmaga számára.
Remélem, a szerzők elnézik nekem, hogy a könyvben szereplő gondolatok nagy részét, amelyekre úgyis ráismernek és valószínűleg az is rá fog, aki majd elolvassa, vagy már olvasta a könyvet, nem tettem gondolatjelbe a forrásmegjelöléssel, de a könyvben olyan jól megragadott, lényegre törő meglátások találhatóak, hogy kár lenne túlontúl átforgatni azokat.
Mi is a martial industrial témavilága? A hősiesség (heroizmus), a katonai eszmények és erények, a múlt, a hagyományok sokszor mitikus magasztalása, dicsőítése.
Hazaszeretet hirdet, az élet, mint harc felfogását; esetenként jelen van a gyűlölet, de az érzékenység is, és valamifajta messze menő merengés a múlt felett, amelynek kiváltó okai közé sorolható a jelen dekadens, fogyasztói társadalmával szembeni ellenállás, ezáltal egy képmutató „humanista” társadalommal szemben az „erő” álláspontját próbálják firtatni. A sorok mögül vissza-visszatér egy kétkedés és hiányérzet a mai világgal szemben Szinte alapmotívumnak számít a nagyon erős múltidézés, felfokozott történelemszeretet formájában, mely nem nélkülöz egy pozitív értelemben vett romantikus attitűdöt sem. A legtöbb előadó azt a módszert követi, hogy kiszemel magának néhány történelmi példát, katonai hagyományt, gyakran a saját nemzetének tárházából, és azt próbálja valahogyan zeneileg visszaadni.
Az előadók személyiségét és az általuk közvetített üzenetet elemezve megtalálható a dekadencia megélése, és az azon való felülemelkedés lehetősége is, valamint egyfajta önszuggesztiós harcias keménység, amellyel valószínűleg felül is emelkednek a saját egzisztenciális problémáikon, illetve a világ mocskán.
Az eddigi, kulcskifejezésekkel talán zsúfolt mondatokból is kitűnik, hogy a martial képviselői a modern materializmust mélyen elítélő életforma lehetőségének a kutatását sarkalatos pontként vették fel imázsukba.

Egy kemény arcélű, stabil, elszánt kiállás a mai elpuhult, túltechnikázott, de egyben egyre jobban szürkülő és ellélektelenedő világunk ellen, nem feledve viszont azt sem, hogy minden egyes percünkre jut csábítás, ettől teljesen elszakadni a világ legnagyobb szellemi erőfeszítését követeli meg az egyéntől, amelyben elbukni nagyon könnyű, de újra felállni csak harccal lehetséges és a győzelem még akkor is távol van. Kontrasztként egy letűnt korszak és nagyság elemeit jelenítik meg és teszik párhuzamba a jelen kongó ürességével Gyakori téma az európaiság és a birodalmiság ősi ideája mellett az éles szembefordulás egy szabadkőműves indíttatású elfajzottan kapitalista, globalizált, minden gyökerét elvágó modern világgal szemben.
A martial erkölcsi pillére mindenképpen idealista. Annak ellenére, hogy egyes csoportok a hagyományápolás és –őrzés, valamint a múltidézés során mitologikus, pogány elemekkel apellálnak, kialakítva ezzel egy neopaganista (újpogány) vállfajt, a keresztény megközelítések is jellemzően helyet kapnak, egy harcias, a vallását gyakorló katolikus keresztény attitűddel (ecclesia militans).
Egyes dalok hallgatása közben úgy érezhetjük, mintha egy egyházi lovagrend indulna háborúba. Az ateizmusnak nincs helye a martial industrialban, összesűrítve az ezzel kapcsolatos beállítottságot, nagyon találó a magyar Kriegsfall-U.: Az igazság mellett kiállva című számának alábbi sora: „A porból jött féreg magát teszi meg mindenhatónak. Kudarca csúfos lesz a fogak tornácán.” Keresztény aspektusokhoz kapcsolhatóak az apokalipszis beteljesítésével foglalkozó feldolgozások, ahol a bűnös, velejéig romlott világ végre megkapja a magáét.
A megragadott témavilágon túl a zenei módszert tekintve jellemző egy esztétikai vagy érzelmi vonzódás a magasztos és a grandiózus felé. A hatalmas és lenyűgöző szépség valamilyen grandiózus megragadása motiválja és hozza lázba a zenekarokat és a megcélzott közönséget is, az érzelmek felkorbácsolása és utaztatása, bombasztikus érzelmi manipuláció által, amellyel ki akarják rángatni egy feltételezett közönyből a hallgatót. A mélyben rejlő mozgatókat találóan közelíti meg a Puissance, Nyomelemek című dalának egy sora: „Talán nem ismered el nyíltan, talán egyáltalán nem, de életedben a legtöbb dolog üres, sekélyes és hamis”. Megoldási alternatívaként ekként áll elő a belső félelmek legyőzése és kitombolása zenei eszközökkel, miközben a múlt harcai is bálványozódnak.
A martial industrial nagyon gyakran nyúl az I. és II. világháború témaköréhez és főként az utóbbihoz kötődően egyes személyiségeit igen nagyra tartja. Nem, itt most közhelyesen szólva nem rögtön „Hitlerre” kell gondolni, de van a martialban egy vitatott, de már többször (gyakran eredménytelenül) tisztázott pont, amelyet megkerülni, vagy kihagyni azzal a nagyon is kézzelfogható eredménnyel járna, hogy az elemző hiteltelenné válna azok szemében, akik komolyabb ismeretekkel rendelkeznek a témában, vagy talán éppen azokéban, akik laikusak benne.
Ez a kérdéskör a szélsőjobboldaliság vádja. Nem szándékom az alaptémától - a szükségesség ellenére – hosszabban eltérni, hiszen jelen írást könyvajánlónak szántam és nem egy alaposabb tanulmánynak, de néhány fogalmi zavarból eredő félreértelmezést célszerű röviden tisztázni.
A martial industrial kétségtelenül felhasznál, mint zenevilágában (indulók, archív beszédek beépítése), mind külsőségeiben (II. vh-s jelképek, ruhadarabok) olyan erőteljes formákat, amelyek az olasz fasizmus eszményére és a német nazikunstra (nemzetiszocialista művészet) támaszkodnak.
A jelenség feldolgozása többrétű, amelyet az elaprózódás veszélye nélkül, az alábbi főbb pontokban lehet feloldani.
Egyrészt, olyan martial zenekarról nincs tudomásom, amely tudatosan a német nemzetiszocialista ideológia mellett tett volna hitvallást. A műfaj egyes nácizmushoz köthető sémák felhasználásával olyan radikális eszközökhöz nyúl, amellyel meg akarja mutatni a jelenlegi világ fals oldalát. Másrészt a III. Birodalom esztétikai formáit megragadónak találja ahhoz, hogy üzenete célba érésének erősítéséhez, a figyelemfelhívás hathatós eszközének bizonyuljon. Továbbá, ha a II. világháború német és nem német harci cselekményeiről, bármennyire is nehezen esik, leválasztjuk az ideológiai kötöttséget, akkor a hősiességre – mint fő imázs – is ragyogó példákat kapunk – ezt ma már minden történésznek el kell(ene) ismernie, bármilyen megrendelésre is írja munkáit.
Következő pont a fasizmus kérdése. Nem, ez nem visszakanyarodás az előző passzushoz, hanem egy fontos fogalmi tisztázás. Előrebocsájtólag annyi, hogy fasisztoid elemek felhasználásán túl, konkrétan a szó szoros értelmében fasisztának az ismertebb zenekarok közül csak a Von Thronstahl vezetője vallotta magát, de az ellen tiltakozott, hogy „barnának” (azaz nácinak) titulálják. Miért is?
A hivatalos történelemszemlélet, amelyen sajnos még ma is ott vannak a marxista dogmák foltjai, gyakran a szélsőjobboldali eszmeiségre gyűjtőszóként alkalmazza a fasiszta szót. Ennek extrém illusztrálása az a hozzáállás, ami a kommunista terminológiában volt divatos, miszerint, aki nem baloldali, az igen hamar megkapta a fasiszta címkét, mindenféle árnyaltság nélkül.
A fasizmus eredetileg egy olasz politikai-társadalmi modell, egyes értelmezések szerint önálló, azaz a többi hasonló ideológiától konkrétan megkülönböztethető és elhatárolható rendszer, más felfogás szerint a nemzetiszocializmusnak, mint eszmerendszernek az egyik ága, azaz az olasz gyakorlata, mivel eszmei alapvetése főként Mussolini nevéhez köthető. Ebből kitűnik, hogy a hitleri német nemzetiszocializmus és a (bármilyen nemzetiséghez kötődő) fasizmus, nem azonos és semmiképpen sem rokonértelmű fogalmak. Aki minden jobboldali jelenség esetében fasizmussal dobálódzik, az Sztálin nyelvén beszél.
Sarkalatos pont, hogy a (olasz) fasizmusban egészen a 30’as évek végéig szó sem volt zsidóüldözésről, a későbbiekben német nyomásra a zsidók ellen hozott rendelkezések sem ébresztettek lelkesedést a fasiszták többségében.
Mussolini a történelem értelmét az állam és nemzet egységében, annak felsőbbrendűségében látta, tehát totális célja nem a faj, hanem az erős, renden és fegyelmen alapuló állam volt.
Érdekes adat például, hogy a „vadállatinak” kikiáltott (olasz) fasizmus ritkán élt a halálbüntetéssel. 1922 és 1940 között kilenc személyt végeztek ki (többségükben szlovén terroristákat), a háborús évek alatt, 1940-től 1943-ig további tizenhetet… (!)
Tisztában vagyok vele, hogy ennyi, „dióhéjnyi” tény felvillantásával még nem győztem meg senkit és a magukat jogosan vagy sem, szakembernek tartók lehet, hogy cinikusan legyintenek majd, e sorokat olvasva, de ennek ellenére azt kell látni, anélkül, hogy magasztalnám, vagy kárhoztatnám a fasizmust, hogy a fasizmus (elmélete) ha diktatúra is, még nem feltétlen zsarnokság, és nem antiszemitizmus és semmiképpen sem hitlerizmus…
További elgondolkoztató momentum, hogy a fasizmussal szintén megvádolt Der Blutharschnak például izraeli cd válogatása is jelent meg, igaz, a tárgyilagosság kedvéért azt is meg kell említeni, hogy addigra a zenekar már úgymond visszábbvett korábbi „masszívságából”…

Annak ellenére, hogy mint sejthető, a martial industrial szubkultúrának (is) eltér az értelmezése a hivatalos történelemszemlélettől a II. világháborúra vonatkozó jelenségekkel kapcsolatosan, a zenekarok teljesen apolitikus, ideológiától mentes koncepcióval dolgoznak. Még a fenti Von Thronstahl esetében is megáll véleményem szerint az a kitétel, hogy bizonyos beállítottság még nem politika, vagy politikai tett.
Még egy apró érdekességként megemlíteném, hogy például a későbbi fasiszta fekete inget először a múlt századelőn az olasz futurista művészek hordták, jelvényük a koponya volt, a keresztbetett lábszárcsonttal; így kapcsolódik az akkori múlt a mostanra jelenné vált jövőbe, és a ma a múltba, feltéve, ha a martial industrialt is akként kezeljük, ami, azaz egy művészeti ágnak…
De a feldolgozott eszmék és izmusok felett ott áll a domináló heroizmus. Végezetül egy idézet töredékkel zárnám a könyvből: „A hős túlmegy saját emberi végességén, beteljesíti magát és a végtelent tapasztalja meg a heroikus cselekedete, személyes heroizmusa által. A hős számára a heroikus út az élet fénye maga.(…) Nem menekül vagy pusztít, hőzöng vagy gyaláz, hanem bizonyít ebben a kemény emberpróbáló helyzetben is. /mármint a háborúban/ (…) A dicsőségen kívül nem létezik számára más lehetőség csak annak ellentéte, a bukás és a halálnál is rosszabb megvetés. Ez lenne számára ugyanis az igazi megsemmisülés, nem a halál, amely leginkább célbaérés, illetve végső megmérettetésének a helye, ahová nem kíván úgy eljutni, hogy nem felelt meg az önmagával szemben támasztott végső követelményekkel szemben” (Harcizaj! 153. oldal).
Igen, ez már nem az a világ, ahol az „aranyrúd” tesz különbséget ember és ember között…
A könyv 55 kézzel számozott példányban jelent meg. Ilyennek látta ezt az alapvetésnek számító könyvet, annak 31. számú tulajdonosa.