Poe | magyar fordításainak bibliográfiája

Edgar Allan Poe magyar nyelvű fordításainak bibliográfiája

Bevezetés

Edgar Allan Poe az amerikai irodalom legismertebb alakja. Úgy gondolom, A holló című költeményét mindenki ismeri. A holló volt az első, amit Poe művei közül megismertem, tizenéves koromban. Akkor még nem tudtam - és nem is érdekelt - hogy ez a vers az, amit a legtöbben magyarra fordítottak Poe-tól. E dolgozat anyaggyűjtése során én mintegy 13 fordításával találkoztam. Sokan nem tudják, hogy Poe volt az, aki megteremtette a detektívregényt, Berenice című műve az utána következő írók számára etalon lett. Poe-ról a mai napig tévesen azt hiszik, hogy horror történetek kiagyalója volt, de aki megismerkedik nyomasztó hangvételű novelláival, ráébred, hogy tévedett. Poe igazi irodalmi értéket alkotott minden egyes művével, ő nem horrort írt, hanem klasszikus rémtörténeteket. Magyarországon a mai napig nem kapott megfelelő publicitást, talán az elmúlt évben megjelent Edgar Allan Poe összes művei címet viselő sorozat első két kötete meghozza a várt elismertséget hazánkban is. Igen, mondhatjuk, hogy Poe nevét sokan hallották, de igazán Poe műveit csak egy réteg ismeri Magyarországon. Az iskolákban általában nevét sem említik, pedig olyan nagy magyar költők és írók fordították műveit, mint például: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szász Károly, Mikszáth Kálmán, Szabó Lőrinc, Pásztor Árpád, Király György, Kardos László, Göncz Árpád és még nagyon hosszan sorolhatnám. Dolgozatom az előbb említett személyek fordítói munkásságáról szól, akik szintén úgy gondolták, hogy Poe-t meg kell ismernie a magyar irodalomkedvelő és olvasó közönségnek. Voltak közöttük olyanok, akik csak egy vagy két novella erejéig foglalkoztak vele, de volt közöttük olyan is, aki többet akart tenni Poe népszerűsítése ügyében és nem sajnálva rá pénzt és időt, maga indult el a hosszú útra, hogy saját szemével láthassa azokat a helyszíneket, ahol Poe élete jelentős részét töltötte és munkásságának csúcs- vagy mélypontját élte meg.
Magyarországon eddig még senki nem rendszerezte Poe fordításainak anyagát, senki nem gyűjtötte össze fordítóinak névsorát. Szakdolgozatom célja az, hogy lejegyezzem azoknak az embereknek a nevét, akik azon fáradoztak, hogy Edgar Allan Poe műveit és magát Edgar Allan Poe-t megismertessék a magyar műkedvelők körében. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a dolgozat nem ad teljes képet és nem említ meg minden arra érdemes személyt. Kutatásaim során mindig újabb és újabb szálakra bukkantam. Ezeknek a szálaknak egy része elvarratlan maradt, de terveim között szerepel, hogy egyszer minden ilyen szálon végigmegyek.

Ennek a rövid bevezetésnek szeretném, ha záró sorai lennének Pásztor Árpád szavai, aki Poe fordítói közül talán a legbehatóbban tanulmányozta a költő életét és művészetét. "Köszönöm Edgar Allan Poe minden boldogtalanságodat, minden fájdalmadat, minden kínlódásodat, minden szerelmedet. Azokért szenvedtél, szerettél, akik a szépség, a művészet szenvedői, szeretői."

Edgar Allan Poe - életrajz

Edgar Allan Poe 1809-ben, Bostonban látta meg a napvilágot. Szülei, David Poe Jr. és Elizabeth Arnold Hopkins, vándorszínészek voltak. Poe mindössze három éves volt, mikor szülei elhunytak. Legidősebb testvére - Rosalie - a MacKenzie családhoz került, míg bátyját David Poe rokonai fogadták be. Edgart a jómódú richmondi kereskedő, John Allan és felesége Fanny vették magukhoz. Törvényesen soha nem fogadták örökbe, de az Allan nevet megkapta a keresztségben.
1815 és 1820 között Angliában élt az Allan család, Poe itt járt iskolába. Jó eszű gyerek lévén könnyen tanult, fogékony volt a nyelvekre és az irodalomra. Angliát utálta, John Allan nem nagyon törődött vele, igaz feleségével, Fannyval sem. Angliából hazatérve a Virginiai Egyetemre került, ahol egy év után megszakította tanulmányit, szerencsejáték adósságai miatt. Ez akadályozta abban, hogy visszatérjen az egyetemre, illetve, hogy eljegyezze Sarah Elmira Roystert, richmondi kedvesét.
1827-ben jelent meg első kötete, a Tamerlane and Other Poems (Tamerlene és más költemények), melyet Byron stílusában írt. Ez a negyven oldalas füzet a Tamerlenen kívül kilenc másik költeményt tartalmazott, melyeket Poe 1821 és 1822 között írt, mindössze 12-13 évesen! A Tamerlene megjelenésének évében Edgar A. Perry néven belépett a hadseregbe, ahol öt évig szolgált. A katonaság után Baltimoreba költözött nagynénjéhez, Maria Clemmhez és annak lányához, Virginiához. 1832-ben megjelent öt története, melyek közül az MS. Found in a Bottle (Palackban talált kézirat) 50 dolláros díjat nyert.
Három évvel később, a Southern Leterary Messenger szerkesztője lett és feleségül vette az akkor még csak 14 éves Virginiát és Richmondba költöztek. A Messengerben jelent meg Poe egyik legrémisztőbb története, a Berenice. 1837-ben visszavonul a lap szerkesztői posztjáról, ugyanis a Messenger tulajdonosa nem tűrte tovább Poe részeges életmódját. Ez volt a legellentmondásosabb szakasza életének, melyről első magyar fordítója, Szász Károly így írt: "Az élet rendes javai, az erény és a munka közönséges jutalmai: becsület, vagyon, barátság, szerelem,- bővségben kínálkoznak, de ő megvetette, magától eltaszította vagy elárulta azokat, egyenként és öszvesen, újra meg újra, és mind az ital aljas szenvedélyéért."
Poe először New Yorkban, utána Philadelphiában (1838-1844), majd ismét New Yorkban (1844-1849) próbálkozott az újságírással, kevés sikerrel. Inkább verseiben és novelláiban mutatkozott meg tehetsége. Legsikeresebb művei közé tartozik a Ligeia (1838) című elbeszélése, Az Usher-ház vége (1839), a Morgue utcai kettős gyilkosság (1841) - mely első detektívtörténete - valamint A holló (1845) és A harangok (A csengettyűk) (1849) című költeményei. Ezek a művek "egy nagy tehetségű, finom míveltségű és fennkölt szellemű férfi" tollából származnak.
Poe élete oly tragikusan ért véget, ahogy az novelláiban is előfordul. 1847-ben felesége, Virginia halála súlyos csapásként érte, de tovább írt és tanított. 1849-ben visszatért Richmondba, ahol tanítással kereste meg a kenyerét. Még ebben az évben Baltimore egyik utcáján találtak rá eszméletlenül, kórházba vitték ahol utolérte a vég. Edgar Allan Poe életének tragédiáját átlátta Hang Ferenc, aki az elsők között volt magyar nyelvű fordítói között, így írt a költőről életrajzában: "Sohasem lehet eléggé sajnálni, hogy költőnk azon meggyőződésében volt, hogy fáradhatatlanul teremtő képzelődéséhez, még a szeszes italok segélyét is igénybe kell vennie. Az ez által okvetlenül előidézett izgatottságnak tulajdoníthatjuk, hogy egy ily nagy tehetségű, finom míveltségű és fennkölt szellemű férfi, pillanatra mélyebben süllyedhetett, mint a legközönségesebb; hogy tévedései időnként őrültségek voltak melyekért végre oly súlyosan kellett lakolni. Mindezekből végre azon meggyőződésre jutunk, hogy azon férfi, ki oly sok remekművet teremtett, minden időben csak néhány lépésnyire volt az őrültség feneketlen mélységétől." /Szász Károly: Poe Allan Edgar jellemrajza; s a "holló" czímű költeménye műfordításban. In: Budapesti Szemle, 1858. XI. sz. p. 154./ A Baltimore Clipper leközölte Poe gyászjelentését, mely szerint a költő "agyvértolulás" következtében hunyt el.

EDGAR ALLEN POE ELSŐ MAGYAR NYELVŰ FORDÍTÁSAI

- Mór Kelemen, Szász Károly és Brassai Sámuel -

A magyar közönség először 1856-ban találkozott Poe nevével, mégpedig a Hölgyfutár lapjain. Mór Kelemen emlékezett meg az amerikai íróról egy cikkében, Edgar Allan Poe élete címmel. Mór nem éppen elragadtatással írt a költőről. Két évvel később, 1858-ban a Budapesti Szemle az Irodalmi Szemle rovatában közölt le egy cikket Poe életéről és munkásságáról. A cikk írója Szász Károly költő, műfordító, egyházi író. Az Edinburgh Reviews 1858 áprilisi füzetéből vette át a cikket, melyben nem éppen hízelgő szavakkal illetik Poe-t. Nehezményezik "léha életmódját", erkölcsi magatartását, valamint, hogy nem volt eléggé hálás nevelőapjának. "Meggyalázta jóltevőjét, megcsalta barátait, feláldozta kedvesét,- koldussá, csavargóvá, nőbecstelenítővé lett,- részegesség miatt őrjöngő betegen fetrengett közkórházak szalmáján sokaktól gyűlölvén, sokaktól megvetve, minden becsületes embertől kerülve lőn." Ugyanakkor elismeri Poe istenadta tehetségét is: "Nem vagyunk igazságtalanok Poe iránt. Őszinte bámulattal viseltetünk tehetsége s több művei iránt." A cikk végén olvasható A holló fordítása, mely az első magyar fordítás is egyben. Szász a következő szavakkal vezette fel a verset: "Igaz, hogy A holló legjobb költeménye, mellyel a többiek közül csak távolról sem versenyezhet egy is. Egyike azon verseknek minőkből elég egy, az írót híresvé s nevét maradandóvá tenni. Mivel azonban nem tudjuk hogy a fordítás, melyben bemutatjuk, igen tökélytelen, tartozunk a szerzőnek (ki iránt egy oldalról úgy is elég kíméletlenek valánk) annak nyilvánításával, hogy ez akár a gondolat mély valódiságát (mint az olvasó átértend), akár a kifejezések erejét s eszmetömöttségét (miből fájdalom a fordításban sok elveszett), akár a forma rendkívüli nehézségeit (miket a gazdag középrímekkel s a mindvégig visszakerülő főrímmel visszaadni igyekeztünk)- tekintsük, a legszebb költői művek egyike a világirodalomban." A lap szerkesztője, Csengery Antal lábjegyzetben a következő megjegyzést fűzte a fordításhoz: "A hangutánzó "Nevermore" nem volt visszaadható. Ez egyet kivéve, igen sikerült e fordítás. A sok rímből egy sem veszett el s a hang is egészen el van találva." Szász Károly az angol "nevermore"-t "sohasem"-nek fordította. A későbbiekben egy vita folytán ennek még jelentősége lesz egy a Nyugat hasábjain folyt "cikkpárbajban". A Szépirodalmi Közlönyben Brassai Sámuel reagált Szász Károly írására. "Adalékok Poe Edgar (amerikai költő) ismertetéséhez" című írásában, melyben Poe-t "fényes meteornak" nevezte, ugyanakkor azt is kimondta róla, hogy részeges ember volt, de védelmébe vette azonnal: "A részegítő italok hatása az egyénekre nem csak különböző, hanem sokszor ellenkező is." Szerinte nem lehet egy embert megítélni alkoholos állapotban elkövetett cselekedetei alapján. Nem tartotta helyes dolognak azt, hogy Poe-t részeges, jellemtelen embernek állította be Szász Károly cikke, szerinte külön kell tudni választani az embert az írótól: "…bármennyire akarjuk megkülönböztetni az embert az írótól, lehetetlen, hogy kényes érzésű olvasó, ily halmozott dühös vád lebegvén képzete előtt, undorodással ne taszítsa el magától egy annyira aljas ember még annál felségesebb művét is, feltéve, hogy ilyennek teremtésére képes volna."
Talán Brassainak igaza volt ebben, lehet, hogy ez is oka volt annak, hogy Poe műveit nem publikálták Magyarországon olyan ütemben, amilyenben megérdemelte volna. Hiszen ha valamire nincs kereslet, akkor azt nem is kínálják nagy tempóban. Brassai cikkének van egy ugyanolyan érdekessége, mint Szász Károlyénak. Ebben a cikkben olvashatunk fordításokat Poe-tól, igaz csak részleteket. Valószínű, hogy ez volt az első publikált "Lee Annácska", még ha csak egy részlete is. Brassai "Annabel Lee"-ként említi a versrészletet, nálunk más ebben a fordításban nem használta. A részlet a következő:

"Szél fuvalla ki egy fellegből s megfagylala
Az én szép Lee Annabel-emet.
Ugy hogy magasrangu rokonai eljövének
S elvivék őt tőlem."

Egy jó fél évszázaddal később Babits ezt a következőképpen fordította:
"Felhők közül jött egy csúnya szél
S meghült Annácska, szegény;
S elvitték úri rokonai
S egyedül maradtam én:"

Brassai formailag követte az eredeti verset, míg Babits nem. Az idézetből sejthetjük, hogy Brassai fordítását miért nem használták fel később. Az ő fordítása nyelvezetileg korhű, viszont eléggé tükörfordítás.
A cikk további érdekessége, hogy tartalmaz még két olyan levélrészletet, amit azóta senki nem fordított magyarra. Az egyik részlet 1848. január 22-én kelt, a másik egy 1849. április 20-án kelt levélből idézte. Mindkét levelet Poe írta Mr. Willishez, Fordham-ből. Brassai az idézetekkel Poe-t jó színben szerette volna feltűntetni, ugyanis mindegyik részlet Poe jóságáról árulkodott.

Irodalomjegyzék:
Csodálatos történetek. Poe Edgartól. p. 27.
Szász Károly: Poe Allan Edgar jellemrajza; s a "holló" czimű költeménye műfordításban. In: Budapesti Szemle, 1858. XI. sz. p. 154.
Szász Károly: Poe Allan Edgar jellemrajza; s a "holló" czimű költeménye műfordításban. In: Budapesti Szemle, 1858. XI. sz. p. 154.
Szász Károly: Poe Allan Edgar jellemrajza; s a "holló" czimű költeménye műfordításban. In: Budapesti Szemle, 1858. XI. sz. p. 155.
Brassai Sámuel: Adalékok Poe Edgar (amerikai költő) ismertetéséhez. In: Szépirodalmi Közlöny, 1858. 5. sz. p. 72.
Brassai Sámuel: Adalékok Poe Edgar (amerikai költő) ismertetéséhez. In: Szépirodalmi Közlöny, 1858. 6. sz. p. 90.
Brassai Sámuel: Adalékok Poe Edgar (amerikai költő) ismertetéséhez. In: Szépirodalmi Közlöny, 1858. 7. sz. p. 105.

- Hang Ferenc fordításai -

Hang Ferenc - eredeti nevén Hangai Ferenc - volt az első olyan magyar fordítója Poe-nak, aki komolyabban is foglalkozott a költővel és műveivel. Azt nem tudni, hogy miként kezdett el fordítani, ugyanis volt egy jövedelmezőbb állása, ügyvédi irodát tartott fenn és ügyvédként is tevékenykedett Budán, 1911-ig. Jelentek meg fordításai 1862-ben a Divatcsarnok nevű lapban. Az első jelentős azonban a szintén 1862-ben, Laufer és Stolp kiadásában megjelenő Poe Edgar érdekesb novelláiból című kötete, mely nyolc elbeszélést tartalmazott: A légyott (The Assignation, eredeti címén: The Visionary), Utazás az alvilágra, A fekete macska (The Black Cat), A kétalakú, A rejtély, A ravasz rókák, Szerelem első pillanatra, Az Usher ház megsemmisülése (The Fall of the House of Usher). A következő fordítása az Utazás a Holdba. Pfaall Hans csodálatos kalandjai, Deutsch kiadásában jelent meg. Sajnos, a kiadás dátuma kérdéses, azonban 1877-ben ismét kiadták, ezúttal Tettey Nándor, Budapesten. Ezt követte 1878-ban a Roget Mari titokteljes kimúlása (The Mystery of the Marie Rogêt), melynek Hang nemcsak fordítója, hanem kiadója is volt. Ebben az évben Zilahy Sámuel kiadásában még egy Hang fordításokat tartalmazó kötet jelent meg, Csodálatos történetek Poe Edgártól címmel. A kötet elején rövid életrajz található, melyet Hang maga írt, utána következik hét novella: A titok, A katakombák sírja, A vádló szív (The Tell-Tale Heart), Morella (Morella), A hosszas alakú láda (The Oblong Box), Az udvari bolond, Egy héten három vasárnap (Three Sundays in a Week). 1882. november 1-én egy levelet írt Gyulai Pálhoz, aki az Olcsó könyvtár sorozatot szerkesztette. A levélből kiderül, hogy "A jeles amerikai költő Poe Edgar prózai műveiből" 12 elbeszélést ismét lefordított, méghozzá a "Tales of the Grotesque and the Arabesque"-ből (Groteszk és Arabeszk). A levél szerint ezek jegyzékét Hang mellékelte, de sajnos a melléklet nem maradt fenn. Azt sem lehet tudni, hogy mely műveket fordította le, ugyanis az Olcsó könyvtárban nem jelent meg olyan Poe fordítás, ami Hang munkája lett volna. Pedig Hang soraiból az derült ki, hogy nagyon rá volt szorulva a pénzre: "Anyagi körülményeimnél fogva utalva vagyok arra, hogy folyvást dolgozzam." 1883-ban az Alföldben megjelent még egy fordítása, Az ezeregyéj egyik kertje címmel.

Irodalomjegyzék:
Hang Ferenc levele Gyulai Pálhoz, Gyulai Pál hagyatéka, OSZK Kézirattára, Fond III/394-5.

- Újabb mérföldkő: az első verseskötet -

A magyarországi fordításokban jelentős állomás Ferenczi Zoltán munkássága. Ferenczi elsősorban irodalomtörténész és könyvtáros volt. Azonban magántanárként, majd később egyetemi tanárként is tevékenykedett. Sokoldalúságát fordításai is alátámasztják. Nagy szerepet játszott Poe magyar fordításaiban, hiszen az ő nevéhez fűződik az első verseskötet, mely az Olcsó könyvtár kiadásában, Gyulai Pál szerkesztésében jelent meg 1895-ben. A kötet elején azonnal kuriózummal szolgál, az előszó ugyanis Poe egyik előszavának fordítása 1845-ből. Talán azért nem vállalkozott Ferenczi vagy valaki más az előszó megírására, mert Poe-nál jobban senki nem tudhatta volna jobban leírni azokat a körülményeket, amiből ez a gondolatvilág fakadt. "E csekélységek főképpen azért szedettek össze és adattak ki, hogy megszabaduljanak azon számos javításoktól, a melyeken átmentek, mialatt találomra "körüljárták a sajtót". Természetesen azt óhajtom, hogy amit írtam, forogjon úgy, amint írtam, ha egyáltalán forog. Ízlésem mentségére meg kell továbbá jegyeznem, hogy e kötetben semmi sincs, ami nagy értékű volna a közönségre vagy nekem nagy becsületemre válnék. Hatalmamon kívül álló körülmények megakadályoztak abban, hogy bármikor is komoly törekvést tehessek azon a téren, melyre boldogabb viszonyok közt választásom esett volna. Nekem a költészet nem cél volt, hanem szenvedély és a szenvedélyek tiszteletben tartandók: őket nem kell - nem lehet az akarat szerint fölizgatni, kilátással nyomorult kárpótlásra, vagy az emberiség még nyomorultabb dicséreteire."(1) A kötet három részre van tagolva, az első fejezetében "Költemények élete utolsó szakaszából" cím alatt összesen 16 versfordítás található, melyek a következők: A holló, A csengettyűk, Ulalume, Helénhez, Lee Annácska, Anyámnak, Annához, F-nek, Osgood S. Franciskának, Eldorádó, Eulália, Álom az álomban, Mária Lujzának, Város a tengeren, Az alvó, Nászballada. A második szakasz a "Költemények ferfikorából" kilenc költeménnyel: Leonóra, Valakinek a paradicsomban, A Colosseum, A kísértetek palotája, A győző féreg, A magány, Álomország, Zantehoz és a Hymnus. A harmadik szakasz az "Ifjúkori költemények", tizenhárom fordítással: A tudáshoz, Helénhez, A nyugtalanság völgye, Izrafél, A folyamhoz, A holtak szellemei, Egy álom Költészet, Tündérország, A tó, Esti Csillag, A legboldogabb napot. A holló és a Lee Annácska kivételével a több versfordítás az elsőnek számít. A versek után Ferenczi rövid életrajzot írt Poe-ról majd jegyzetek olvashatóak A hollóhoz, A csengettyűkhöz, az Ulalume-hoz, a Helénhez, a Lee Annácskához, Annához, Eulaliahoz, Valakinek a paradicsomban, A Colosseumhoz, A kísértetek palotájához, A győző féreghez, Álomországhoz, F-nek és az Egy álom című költeményhez. Négy költeményt emelt ki igazán jegyzetében. A hollóról ezt írt: "A holló (The Raven), Poe leghíresebb műve, mely talán minden művelt nyelvre s mindenkire többször is le van fordítva."(2) A csengettyűket Poe második leghíresebb költeményének tartotta. A Lee Annácska pedig szerinte "...tiszta, ragyogó és légies az egész". De talán az Eulalia állt Ferenczi szívéhez a legközelebb, így nyilatkozott róla: "Egyike Poe, mondhatni, tárgytalan hangjátékainak, melyekben a nyelv a zenével érintkezik s Eulalia nem volt valamely létező alak, csak a költő képzelmének alkotása, mint Ligeia s azon jó hangzásért választotta, mely e névben van. És valóban egészen zene az angolban, melyet szembehunyva merengve lehetne hallgatni legjobban."(1) A jegyzetek után a Végszóban Ingram Poe költészetéről írt értekezésének fordítása olvasható. A későbbiekben kiadott Poe versek fordításaiban sajnos nem nagyon olvashatóak a Ferenczi-féle fordítások, kivéve A folyamhoz című költeményét.

Irodalomjegyzék:
(1) Poe Edgar Költeményei. p. 31-32.
(2) Poe Edgar Költeményei. p. 130.

- Az új generáció -

Poe műveinek magyarországi népszerűsége igazából a Nyugat című folyóirat munkatársainak, a "Nyugatosok"-nak köszönhető, többek között Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek és Reichard Piroskának. De nem felejthetjük ki a sorból Pásztor Árpádot sem. Azoknak a költőknek, akik foglalkoztak Poe fordításokkal, érezhető saját költeményeiken is Edgar Allan Poe sajátos gondolatvilága.

Elek Artúr

Úgy érzem, hogy fontos megemlítenem Elek Artúr nevét az "Edgar Allan Poe témában". Elek Artúr művészettörténész, író, a Nyugat munkatársa volt. 1910-ben, a Nyugat kiadásában megjelent egy könyve: Poe Edgar. Két tanulmány címmel. Ez a mű két részre tagolódik, egyikben Poe Edgar Egyénisége, a másikban Poe Edgar Költészete a tárgy. Ezzel a művel Elek valószínűleg nagy részt mondhat magának Poe népszerűsítésében. Nevéhez fűződik még egy nevezetes dolog, egy "cikkpárbaj" mely 1913-ban, a Nyugat hasábjain ment végbe és ellenfele Kosztolányi Dezső volt.

Kosztolányi Dezső

Kosztolányi író, költő, műfordító volt, 1908-tól a Nyugat munkatársa. Neki köszönheti a magyar olvasóközönség A holló egyik legszebb fordítását, mely 1913-ban, a Nyugat 18. számában jelent meg. A fordítás kritikája nem váratott sokáig magára, a Nyugat 20. számában Elek Artúr megosztotta véleményét az olvasóközönséggel. "A holló, úgy látszik minden költőnemzedékünk fordító tehetségének próbaköve lesz. Szász Károly óta aki elsőnek fordította nyelvünkre szinte évről-évre szaporodnak fordításai. Legutolsó fordítása Kosztolányi Dezső műve (a Nyugat tizennyolcadik számában jelent meg.) A Holló azok közé a költemények közé tartozik, amiket lefordíthatatlanoknak szokás mondani."(1) Elek szerint A holló fordításának nehézsége a költemény zeneiségében, elsősorban "belső dallamában", gondolatritmusában rejlik. "A mi népköltészetünkben is gyakori jelenség a gondolatrhytmus de csak azok a kezdetleges alakjai, melyek a képek, mondatok megismétlésében nyilvánulnak. Poe annál öntudatosabban él vele. Nála is szavak, mondatok, sorok ismétlése a gondolatrhytmus, de megfontoltan elhelyezett szóknak gondosan kiszámított ismétlése. Rendkívül erős hangulatkeltő és festő elemmé válik a kezében. Aki azért úgy fordítja A hollót, hogy gondolatrhytmusaira nem vet eléggé ügyet, az java zenei tartalmától fosztja meg."(2) Ezzel indokolta azt, hogy A holló első fordítási kísérletre nem sikerül igazán jól. Kifejtette, hogy Szász Károly és Lévay József fordításai forrásként szolgálhatnak a későbbi fordítók számára, de némileg Szász Károly fordítását is bírálta: "Szász Károly "Holló"-ja sok helyen nem hű és zavaros, mert fordítója félreértette az eredetit. De már Szász Károlynak is sikerült egy csomó olyan fordulatra rátalálnia amiknél jobbak, az eredetinek hangulati tartalmát kimerítőbbek, máig sem kerültek. Lévay József legértékesebb "trouvaille"-ja pedig a "sohamár" refrain volt, mely az eredeti "nevermore"-hoz hangfestő erő és hajlíthatóság dolgában a legközelebb jár. Pásztor Árpád, akinek tartalom tekintetében leghívebb fordítását köszönhetjük, fennakadás nélkül magáévá tette a "sohamár"-t. Helyesen és jogosan."(3) Elek véleménye az volt, hogy Kosztolányi ugyan "Poe zenéjének legjellemzőbb rhytmikai és melódiai elemeit virtuózi készséggel szólaltatja meg", azonban "eltávolodik az értelmi tartalomtól". Egyszóval a kritikus Elek azon az állásponton volt, hogy a Szász Károly féle fordítás jobb, hívebb Kosztolányiénál. Szerinte Kosztolányi csak a vers formájához ragaszkodik, amúgy magát a verset újra költi: "...az eredeti alkotásnak ható fordítás valójában csak annál távolabb esik eredetijétől, hisz igazában nem Poe költői stílusát mutatja, hanem Kosztolányiét. És ez a stílusbeli különbözősége egyik legnagyobb fogyatékossága Kosztolányi fordításának."(4) Összességében véve azon az állásponton van, hogy az eredeti költemény "mély értelmű árnyéklatai el-elsikkadnak", valamint Kosztolányi "önkényesen interpretál". Kosztolányi a válasszal nem sokáig várt, a Nyugat következő számában megvédte fordítását. A "védőbeszéd"-ben elsőként arra adott választ Eleknek, hogy miért így fordította le a verset, ahogy lefordította. Indoka az volt, hogy egy olyan magyar költeményt akart írni, mely ugyanazt a hangulatot kelti, mint az angol: "Ha azonban elismerjük a műfordítás jogosultságát, akkor nem lehet és nem szabad a műfordítótól betű szerint való hűséget követelni. Mert a betű szerint való hűség hűtlenség. ... Nekem a legfőbb ambícióm, hogy szép magyar verset adjak, amely az eredetit lehetőségig megközelíti. A szószerint való hűség és a szépség többnyire ellenségek. Elek Artúr például a saját prózai fordításában közöl egy részt, amely hű és én belőle még se ismerek Poera. Ezért tartom vele szembe teljesen hamisnak a prózai fordítást. Mert a versből épp a lelkét, a verset veszi el. A műfordítás művészi munka, kompromisszumok sorozata, sok kompromisszum legügyesebb megoldása - ha úgy tetszik - zseniális csalás. De költeményt a törvényszéki hites tolmács hűségével oly kevéssé lehet lefordítani, mint egy szójátékot. Újat kell alkotni helyette, másikat, amely vele lélekben, zenében, formában mégis azonos, hamisat, amely mégis igaz."(5) A fordítás pontatlanságának okát még abban határozta meg, hogy inkább egy zenei verset ad, mint egy "langyos átköltést, amelyről adatok segítségével kell beigazolni, hogy mégis jó és szép." Magyarázatában külön kitért a refrénre -amit Elek ugyan nem kritizált, de megemlítette, hogy a Lévay-féle "sohamár" jobb volt. Kosztolányi azzal érvelt, hogy a "sohamár"-t a magyar nyelv nem ismeri, nyelvtanilag helytelen és különben is, károg, míg az ő "sohasem"-je susog. "Tilos azonban -ezerszer tilos- erőszakot elkövetni a magyar nyelven. Azok, akik a "sohamár"-t használták a vers elején kénytelenek azt mondani, "senki már" és "semmi már"...A műfordítónak úgy kell dolgoznia, hogy célt találjon. A cél az eredeti költemény. Ha görcsösen ragaszkodik hozzá, nem jut oda, ahová akar. Célozni kell, mint a jó céllövőnek, aki tudja -nem- érzi, a kezével, az idegeivel érzi, hogy a puska csövét magasabbra kell tartania, mint amilyen magasan a célt látja, mert a golyót röptében lefelé húzza a gravitáció. Így -előzetes ravaszsággal- a golyó útját pont a célhoz tereli. Az én munkám is hasonlatos ehhez."(6) Kosztolányi visszavágása annyira hatásos és pontos lett, hogy a kettőjük közötti vita ezzel a cikkel le is zárult. Hiszen mit is reagálhatna egy magyar fordító az alábbi sorokra? "Én azonban természetesnek látom, hogy a véremen átszűrt szavakkal szólaltattam meg a magyar "Holló"-t és biztos vagyok, hogy akik majd később, nálam jobbat, zeneibbet, hűbbet próbálnak alkotni, azokkal az elvekkel, azokon a nyomokon indulnak majd el, mint én. Az angol és a magyar nyelv, Poe egyéniségének és az én egyéniségemnek természetes eredője a munkám. Hiszen azon a versen, ami a Nyugatban megjelent, nemcsak Poe neve szerepel, hanem az enyém is." 1914-ben Az "Élet" Könyvei sorozatban megjelent Kosztolányi egy antológiája Modern Költők címmel. Ebben a kötetben Poe négy költeményének fordítása olvasható: A holló, Eldorádó, Eulália és az Álom az álomban. A versek előtti rövid bevezetőben Poe életrajzában Kosztolányi a következőképpen vélekedett az amerikai költő munkásságáról: "Poe Edgar a legjelentősebb amerikai lírikus. Annyira elfinomult költő, hogy az amerikaiak máig se értik, s a merészségét, a feltétlen lírizmusát, a verselméletét csak újabban méltányolták az európai szimbolisták. Verse tiszta muzsika. A művészi alkotásról szóló értekezésben úgyszólván az új szimbolizmus katekizmusát írta meg: a feltétlen szépet és a feltétlen zenét követelte a lírától. Feltűnést keltett az a paradox állítása, hogy a költészet nem egyéb, mint hideg és céltudatos matematikai munka."

Irodalomjegyzék:

(1) Elek Artúr: Poe "Hollójának" legújabb fordítása. In: Nyugat, 1913. 18. sz. p. 37.
(2) Elek Artúr: Poe "Hollójának" legújabb fordítása. In: Nyugat, 1913. 18. sz. p. 38.
(3) Elek Artúr: Poe "Hollójának" legújabb fordítása. In: Nyugat, 1913. 18. sz. p. 38.
(4) Elek Artúr: Poe "Hollójának" legújabb fordítása. In: Nyugat, 1913. 18. sz. p. 39.
(5) Kosztolányi Dezső: A "Holló" (Válasz Elek Artúrnak). In: Nyugat, 1913. 21. sz. p. 641.
(6) Kosztolányi Dezső: A "Holló" (Válasz Elek Artúrnak). In: Nyugat, 1913. 21. sz. p. 643.

- Babits Mihály fordításai -

Babits Mihály 1883-ban született. Költő, műfordító, 1908-tól a Nyugat munkatársa, majd 1913-tól szerkesztője is volt. 1941-ben bekövetkezett halála után a Nyugatot a hatóságok megszűntették. Babits jelentős szerepet játszott Poe magyar fordításaiban. Ő volt az, aki elsőként lefordította Poe 1839-ben megjelent Tales of the Arabesque and Grotesque című kötetét. A magyar fordítást 1928-ban adta ki az Athaneum kiadó a "Híres könyvek" sorozat keretei között, Groteszk és Arabeszk címmel. A kötetben négy vers - A holló, Álomország, Anni, Eulália - és tizenhat novella valamint egy esszé - Ligeia, Történet a Rongyos Hegyekből, Az áruló szív, Pár szó egy múmiával, A vörös halál álarca, A műalkotás filozófiája, A hosszúkás láda , Az Usher-ház vége, Egy hordó Amontillado, A Kút és az Inga, Az üzletember, Dr. Tarr és Prof. Fether szisztémája, A perverzió démona, Morella, Metzengerstein, Az elveszett lélekzet, Árny - fordításai olvashatók. A felsorolásban szereplő A műalkotás filozófiája az első teljes esszé fordítás Poe-tól. A Ligeia Babits tolmácsolásában először 1925-ben, a Nyugat 15. és 16. számában jelent meg, két részben. A Babits által fordított Poe művek mai napig közkedveltek, hiszen az újra megjelenő Poe kötetekben olvasható "Groteszk és Arabeszk"-es novellák fordításai általában a Babits-féle verziók. Mivel én személy szerint nagyon szeretem Babits Mihály fordításait, nemcsak a novella fordításait, hanem a vers fordításait is, ezért idéznék egy rövid részletet a Groteszk és arabeszk egyik verséből, az Euláliából. Ez a vers hangulatát tekintve Babits költői világára is nagyon jellemző.

"A csillagos ég
szebben nem ég
sugaras tüzü szemeinél;
s köde pelyheivel
mit gyöngybe kever
s biboros holdszinbe az éj,
a szerény piruló Eulália egy pici fürte fölér,
lobogó szemü szép Eulália egy hajaszála fölér.

Se bú - se gyász
többé nem igáz,
mert lelke sóhaja lelkemét
ekhózza hiven;
s fényel szegi fenn
Astarte az ég peremét,
ha szép Eulália ráveti asszonyi lángu szemét,
ha vidám Eulália fölveti rá ibolya szemét."

- Pásztor Árpád: Az első magyar Poe kutató -

"Künn a világ zivatara,
Bomlás,
Bomlás,
Millió jajnak,
Millió bajnak
Halált osztó, életfosztó
Vad vihara;
Hulló árja vérfelhőnek,
Bánat árad, könnyek nőnek,
Ágyú dobban,
Bomba robban,
Szépség, remény, szív kilobban,
Csukló sírás tör az égre:
Hol a béke, béke, béke?

Összetörve,
Meggyötörve,
Bezárkózom bűvös körbe.
Csak zengő szavaknak élek,
Érzést fonok, színt cserélek.
Hímes rímek drága szója:
Álom szálló pókhálója.
Fonva, szőve lágycsitítón,
Sebeimre ráborítom,
S elaltatlak, vérző élet,
Mákonyoddal: szent költészet."/1/

Nem véletlenül adtam ennek a fejezetnek a fent olvasható címet. Poe magyar fordítói közül Pásztor Árpád volt az, aki leginkább átérezte Poe világát, költészetét, művészetét. Hogy ezt minél jobban megismerje, fogta magát, és elutazott Amerikába 1913-ban, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol Poe életének legmeghatározóbb mozzanatai történtek. Erről az utazásról 1916-ban megjelent egy könyv Dick Manó kiadásában, Találkozásom Poe A. Edgarral címmel. A könyv két nagy részre osztható, az elsőben Poe néhány költeményének fordítása olvasható, a másodikban tanulmányok Poe-ról. Pásztor írt egy Előhangot könyve elé, mely élethűen tükrözi a Poe-i gondolatvilágot. Életrajz helyett "Jegyzetek egy élethez" címmel tulajdonképpen Poe költészetéről írt. Nem a tényszerű életrajzi adatokra támaszkodva mutatta be, hanem a költészetén keresztül. "Az amerikaiak legnagyobb költője. Mert semmi sincs benne amerikai. Az amerikai hangos, fantáziája a valóság, költészete a tények lüktető elevensége, - Poe A. Edgar, a költő, egészen más. Elbeszéléseiben még megvan a reális következetesség szigorú ereje, amellyel megveti alapját a detektív irodalomnak s mestere lesz az utánzó Conan Doyle-oknak. De verseiben elszakad a földtől, ismeretlen érzés és léghullámokon lebeg. Engem csak a versei érdekelnek. Mik a versei? Érzések és szavak játékai. Főképpen a szavaké. Mert érzéseiben változat alig van. Bánatos epedés elmúlt szépségek után, megtisztult szenvedély, képzelt tájak sóvárgása: eszmei, eterikus elvonatkozás mind attól, ami földi, szomorú, szép, szerelemteli, de amiknek emlékeitől elszakadni még sem lehet. Szavai játékszerek. A költői gyönyörűség játékszerei. Hogy szereti, forgatja, becézgeti, simogatja, dédelgeti mind; játszik velük a sorok végén, a sorok közepén, újra és újra muzsikáltatja őket magának, - talán verseit senki annyira magáért a versért, a szavak zengő zenéjéért nem írt, mint Poe. Fordítani csak az kísérelje meg, aki átszenvedi, átérzi ezt a finomhangú, gyötrő muzsikát. Ha ne forgatunk, lebegtetünk, zengetünk vele együtt minden szót, a Poe vers összetörik, csillogó cserép marad. A forma, a szín, a művészet odavész! Mennyire vergődtem, kínlódtam, vágyakoztam, minden egyes versénél. Töprengő órákon át szavakat, hanghajlásokat kerestem, hogy megközelítsem az eredetit. Játszottam a szavakkal, szenvedtem értük; játékból szenvedtem: boldog voltam." Pásztor Árpád szenvedései meghozták gyümölcsüket, hiszen tizenkét remek versfordítás olvasható a "Költeményeiből" című fejezetben: A harangok, Anyámnak, Helénhez, Eldorádó, Anninak, Helénnek, F.-nek, Colosseum, Álom az álomban, Lee Anniko, Ulalume, és A holló.
Pásztor amerikai útja során két állomást érintett: New York-ot és Philadelphiát. Erről a két állomásról írt két fejezetet. Az első "New Yorkban. 1913. december", "A forradalmi ház. 1913-ban és 1846-ban". A második "Philadelphiában 1913. december", "A philadelphiai ház 1913-ban és 1838-ban". Ezekben a fejezetekben leírta, hogy milyen is 1913-ban ez a két helyszín, mely Poe életében oly nagy szerepet töltött be, olyan sok fontos eseménynek volt a színtere.
Az utolsó részben "A kompozíció bölcselete" című fejezetben értekezés olvasható Poe-ról és költészetéről. Kiemelten foglalkozott A holló-val és annak fordításával, melyet a későbbiekben fogok taglalni.
Pásztor Árpád ugyan kijelentette, hogy őt csak Poe versei érdeklik, mégis fordított novellákat is Poe-tól. Ennek bizonyossága az 1934-ben megjelent Túl életen és halálon című kötet, mely Az Est és a Pesti Napló kiadásában, a Filléres klasszikus regények sorozatában jelent meg. Összesen tizenhét novella fordítását tartalmazta: William Wilson, A Morgue utcai kettős gyilkosság, Az aranybogár, Az Usher-ház összeomlása, Az ellopott levél, A mélykút és az inga, Dr. Kátrány és Toll tanár módszere, A Maelström poklában, Beszélgetés egy múmiával, A fekete macska, A hosszúkás láda, Egy hordó Amontillado, Az ovális arckép, A locsogó szív, A vörös halál álarca, Metzengerstein, Légből kapott koholmány. A kötet elején olvasható Poe életrajza, illetve munkásságáról néhány sor, ahogy azt Pásztor Árpád gondolta. Érdekes, hogy az a Pásztor Árpád, aki az 1910-es években azt írta Poe-ról, hogy azért olyan nagyszerű író, mert nem amerikai, az 1930-as években már Amerika történetéhez hasonlítja Poe pályáját: "Háromesztendős s már egy éve apátlan-anyátlan árva Poe, amikor Louisiana miatt kitör az angol háború, 13 éves, amikor 23-ra nő a szövetséges államok száma, 14 éves, amikor Monroë elnök kihirdeti az "Amerika az amerikaiaké!" elvet s már 12 éve halott, amikor Északnak és Délnek Poe egész életén átvonuló gazdasági és emberbaráti huzalkodása a rabszolgák miatt végre polgárháborúban robban ki. Ez a fejlődés ellentmondásaival telt idő termelte ki magából Poet, akinek élete és írói működése éppen olyan ellentmondásokból alakult egység, mint maga Amerika. Hiába telítette magát óvilági, latin, olasz és francia szellemmel Poe, lényegében művei ugyanúgy a fantasztikum és logika, a merész képzelet s a hidegen számvető ész alkotásai, mint a Manhattan sziklatalajába beletűzdelt gigászi sétabotok - a felhőkarcolók."/2/
Pásztor Árpád volt az a magyar Poe fordító, aki a legbehatóbban tanulmányozta a költő életét, munkásságát. Nemcsak tanulmányozta, hanem meg is akarta érteni, ami sikerült is neki. Erre bizonyítékul szolgálnak azok a sorok, ahogy Poe verseiről, hangulatvilágáról, a versek zeneiségéről írt. Így csak olyan ember tud szólni egy másik ember lényéről, szelleméről, aki saját maga is átlényegül a példakép szellemiségére. Munkásságával, fordításaival, tanulmányaival nagy fejezetet mondhatunk Pásztor Árpádénak abból a könyvből, mely Poe-t ismertette meg a magyar közönséggel.
 

Irodalomjegyzék:

(1): Pásztor Árpád: Találkozásom Poe A. Edgarral. p. 5.
(2): "Túl életen és halálon". p. 5-6.

 

- Mikes Lajos fordításai, Király György fordítói munkássága -

Mikes Lajos fordításai

Mikes Lajos újságíró, szerkesztő. Jogi doktorátust szerzett Budapesten. 1913-tól a Tolnai világlexikont szerkesztette. Angolból és németből fordított magyarra. Edgar Allan Poe munkásságával nem foglalkozott sokat, de mégis fordított tőle két novellát, melyek 1922-ben jelentek meg Kner Izidor kiadásában. Ez a két novella Az arckép, és A fekete macska volt. A két novella a Monumenta Literarum sorozat keretein belül került kiadásra. Érdekessége, hogy merített papíron 60 számozott, famentes papíron pedig 600 példányszámban jelent meg.


Király György fordítói munkássága

Király György eredetileg König Györgyként látta meg a napvilágot, 1887-ben. Irodalomtörténész, magyar-német-latin szakos tanári diplomával, a Nyugat főmunkatársa.Első Poe-fordításai között volt A vörös halál álarca című novella, melyet a Lantos kiadó adott ki 1919-ben . A novella a Kétnyelvű klasszikus könyvtár sorozat keretein belül jelent meg, tehát a magyar olvasók a fordított változat mellett az eredeti angol nyelvűt is olvashatták. A következő munkája A Maelström örvényében 1921-ben, a Tarka könyvek sorozatában került kiadásra. Ebben az évben megjelent két másik fordítása a Révai kiadó Klasszikus regénytárának Új sorozatában: az Arthur Gordon Pym a tengerész című regény ,és A Morgue utcai kettős gyilkosság című novella. Ez a két mű egy köteten belül került kiadásra.
Király nemcsak fordította Poe-t, hanem más fordítók munkájának kiadásánál is közreműködött. A fent említett Mikes Lajos két novella fordítását Király rendezte sajtó alá.

- Altai Margit, Reichard Piroska, Barsi Ödön két fordítása -

Altai Margit és Reichard Piroska

Az „Új generáció” fejezetben úgy érzem, hogy fontos még megemlíteni Altai Margitot, akinek 1918-ban megjelent egy novelláskötete Poe fordításokkal. A kötet nyolc elbeszélést ölelt magába: A fecsegő szív, A hosszúkás láda, Tények a Waldemar esetben, Tetszhalottak, A Rue Morgue-i kettős gyilkosság, A fekete macska, A tűzparipa, Ördög a toronyban. A kötet Herczka Árpád kiadásában jelent meg. Altai volt az első írónő, aki Poe írásainak fordításával foglalkozott Magyarországon. Altai után volt még egy hölgy, aki fordított Poe-t, ugyan csak egy novella erejéig. Ez a hölgy Dr. Reichard Piroska volt és 1925-ben jelent meg a Lantos kiadó gondozásában az Ugri-béka, ami ekkor jelent meg először magyar fordításban.

Barsi Ödön két fordítása

Barsi Ödön 1904-ben született, író, műfordító, színész, rendező. Poe műveivel munkája során kerülhetett kapcsolatban, ugyanis magyar és külföldi írók műveit egyaránt dramatizálta. 1943-ban jelent meg két fordítása Poe-tól, a Mr. Simpson tévedése, és az Őfensége levele. Barsit azért is érdekelhették Poe novellái, mivel ő maga is detektívregényeket és fantasztikus műveket írt – igaz, álnéven.

- Edgar Allan Poe mint nemzeti irodalom a kommunizmus idején, Az első „Poe összes” Magyarországon -

Edgar Allan Poe mint nemzeti irodalom a kommunizmus idején

1945-től Magyarországon a kommunista politikai hatalom irányította az országot... A kommunista politika begyűrűzött a kulturális életbe is. Az irodalom ugyanolyan szigorú cenzúra alá esett, mint bármi más. Egy ilyen kulturális talajon kellet „életben maradnia” egy amerikai író műveinek. De Poe úgy látszik nem merült – nem merülhetett – feledésbe még ilyen körülmények között sem. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy rohamosan nőtt azoknak a műfordítóknak a száma, akik az amerikai irodalom legkiemelkedőbb alakjának munkáival foglalkoztak.

Az első „Poe összes” Magyarországon

1949. jelentőségteljes év volt Poe kedvelői körében. Ebben az évben jelentek meg először Poe összes költeményei magyarul, a Franklin kiadó gondozásában. Ez a verseskötet Poe negyvenkilenc költeményét tartalmazta, más-más írók tolmácsolásában. A kötet Charles F. Richardson: The Complete Works of Edgar Allan Poe című kiadásában megtalálható verseket tartalmazta és annak sorrendjét is követte. A versek előtt található „Bevezetőt” Kardos László írta, akinek számos fordítása olvasható a kötetben. A versek sorrendje és fordítói a következő:

- Tamerlán – Kardos Pál
- — nak – Kardos László
- Álmok – Vajda Endre
- Holtak szelleme – Kardos László
- Esti Csillag – Kardos László
- Álom az álomban – Kosztolányi Dezső
- Stanzák – Vajda Endre
- Egy álom – Vajda Endre
- A legboldogabb óra, nap – Vajda Endre
- A tó. — - nak – Vajda Endre
- Szonett a tudományhoz – Komlós Aladár
- Al Aaraaf – Devecseri Gábor
- Egy folyamhoz – Kardos László
- — nak – Képes Géza
- Románc – Kálnoky László
- Tündérország – Kardos László
- — nak – Kardos László
- Egyedül – Kardos László
- Helénhez – Gáspár Endre
- Lenora – Aczél Tamás
- Nyugtalanság völgye – Kardos László
- Város a tengerben – Szabó Lőrinc
- Az alvó – Képes Géza
- Izrafél – Gáspár Endre
- Colosseum – Kardos László
- Valakinek a paradicsomban – Babits Mihály
- Himnusz – Kardos László
- F-nek – Kardos László
- F-S S. O-D-nak – Szabó Magda
- Politian – Gáspár Endre
- Zantéhoz – Szabó Lőrinc
- Nászballada – Kálnoky László
- A kísértetes palota – Babits Mihály
- Csönd – Szabó Magda
- A győztes féreg – Babits Mihály
- Álomország – Babits Mihály
- A holló – Tóth Árpád
- Eulália – Kosztolányi Dezső
- Marie Louise Shew-hoz – Szabó Lőrinc
- Ulalume – Babits Mihály
- — hoz – Szabó Lőrinc
- Névrejtvény – Gáspár Endre
- Helénához – Szabó Lőrinc
- Talány – Kardos László
- A harangok – Babits Mihály
- Lee Annácska – Babits Mihály
- Anyámnak – Kardos László
- Anni – Babits Mihály
- Eldorádó – Kosztolányi Dezső

A kötet egyedülállósága, hogy először itt olvashatta a magyar közönség a Tamerlánt, az Al Aaraafot, a Politiant, a Névrejtvényt, és a Talányt. A kötet végén jegyzetek találhatóak, mely tartalmaz egy idézetet Elek Artúrtól, aki az Álom az álomban című versről a következőképpen írt: „Egész költészetében nincs még egy ilyen életszagú versszaka, amelyben elmélkedéstől, művészi megfontolástól megtisztultan, oly meztelenül emberi hangon szólalna meg a földnek fájdalma.”
A kötet fordítói mind kiemelkedő magyar irodalmi-kultúrális személyiségek voltak. Kardos László – aki nemcsak fordítója, de szerkesztője is volt a kötetnek – műfordító, kritikus, irodalomtörténész a Nagyvilág főszerkesztője, az ELTE világirodalmi tanszékének vezetője, Kossuth-díjas, József Attila-díjas, az MTA rendes tagja volt. Öccse, Kardos Pál, szintén irodalomtörténész, műfordító volt.
Számomra érdekes, hogy Poe leghíresebb verse – A holló – Tóth Árpád fordításában jelent meg a kötetben. Talán nem véletlenül, hiszen Kardos László Tóth Árpád műveinek kritikai kiadását szerkesztette.
Szabó Lőrinc 1900-ban született Miskolcon, költő, műfordító. Nagyon jó barátságban állt Babits Mihállyal és Mikes Lajossal, akinek lányát, Mikes Klárát feleségül is vette. Szabó Lőrinc a legüldözöttebb magyar költők közé tartozik, 1945-ben jobboldalinak bélyegzett politikája miatt vizsgálati fogságba került és publikációs tilalmakkal sújtották. Helyzete csak az 1950-es évek vége felé rendeződött, ugyanis 1957. március 15-én Kossuth-díjat kapott. Poe fordításai nagyon népszerűek a mai napig.

- 1960-as és az 1980-as évek között megjelent fontosabb kötetek -

1967-ben, az Európa könyvkiadó jóvoltából megjelent Rejtelmes történetek címmel az első olyan kötet, ami Edgar Allan Poe addig magyar nyelven megjelent novelláinak jelentős részét tartalmazta. A kötetben összesen harminckét történetet olvashattak a rajongók. A fordítók sorában ott volt Göncz Árpád valamint Kuczka Péter, Bartos Tibor, Lénárt Edna és Vermes Magda is.
Göncz Árpád irodalmi munkásságát kevesebben ismerik, mint politikai tevékenységét. 1922-ben született, eleinte inkább ellenállási aktivitása végett ismerték. 1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító. Poe novelláiból nagyon sokat fordított magyarra, 1974-ig műfordításaiból élt.
Kuczka Péter 1923-ban született, költő, szerkesztő. 1945-1956 között az Irodalmi Újság munkatársa volt. Az ’56-os tevékenysége miatt 1964-ig semmilyen írását nem jelentették meg. Edgar Allan Poe Bice-béka fordítása a mai napig ezen a címen jelenik meg, és ez a változat a népszerűbb Reichard Piroska Ugri-béka című fordításával szemben. Kucka József Attila- és Kossuth-díjas költőnk. Az 1960-as években fordult a tudományos-fantasztikus irodalom felé, érthető tehát Poe misztikus írásai iránti érdeklődése.
A Rejtelmes történetek című kötet azonban nagyrészt Babits Mihály és Pásztor Árpád fordításait tartalmazta, de megtalálható benne négy fordítás Fóthy Jánostól is.
Bartos Tibor fordításai: Palackban talált kézirat, Mousieur Valdemar köresete tényszerű megvilágításban.
A Göncz Árpád által fordított novellák: Három vasárnap egyvégtében, A csupa X bekezdés, Hogyan írjunk Blackwood-cikket?, Kutyaszorító.
Fóthy János fordításában olvasható novellák: Az elsietett temetés, Eleonora, A találka, és A lovagias ügy. A „Belzebúbé a fejem” Lénárt Edna tollából született fordítás.
Vermes Magda a Pestitskirály, A furcsa Véletlenek Angyala, Négy bestia egy személyben, és A tömeg embere című írásokat fordította le.
1981-ben szintén az Európa kiadó gondozásában jelent meg Edgar Allan Poe válogatott művei címmel egy jelentős kötet. Ebben a kötetben szerepelnek teljesen új fordítások. Méghozzá olyan novellák fordításait olvashatjuk más írók tollából, melyeknek első fordításaik már klasszikusnak mondhatóak. Ilyen például Az aranybogár, ami talán magyarul is a legnépszerűbb Poe novella. Legtöbbször Pásztor Árpád fordításában jelent meg. Ebben a kötetben viszont Ferencz Győző tolmácsolásában olvashatták az érdeklődők.
A másik érdekesség a Marie Rogệt titokzatos eltűnése, melynek legnépszerűbb változata az első fordító, Hang Ferenc munkája volt. Itt viszont Balabán Péter fordítása található és az újabb kiadások is ezt a verziót részesítik előnyben.
A kötet második részében Poe versei olvashatóak, a Thomas Ollive Mabbott szerkesztésében megjelent verseskötet sorrendje szerint. A versek fordításainál is „zöld utat” kaptak az új fordítók. Például Radó György tolmácsolásában olvasható: Vers, Octáviához, Tamerlán, Esti csillagok, A Tó.–hoz, A költészetre, Elizabeth, Akrosztichon, West Point-i gúnyvers, Katolikus Himnusz, Latin Himnusz, Diadalének, Talány, Szerenád, Hadiének töredéke, Rögtönzés, Sör-sorok. Radó György fordításait az újonnan kiadott Poe kötetek szerkesztői szívesen használják. Radó 1987-ben FIT-Nathhorst műfordítói díjat kapott.
Érdemes még megemlíteni Tandori Dezső fordításait: Álom, Egy nőnek, Csillag, Titok!, Heléna, —nak, Fanny, F-S S.O-D-hoz, F-nek, Drake paródia, A csend szonettje, Lenore, Wall Street-i epigramma, —nek, Ellen-óda, Stancák, Bálint-napi vers, Louise Olivia Hunter kisasszonynak. Tandori Dezső nemcsak Poe verseit szerette és fordította, hanem ő maga is írt detektívregényeket, Nat Roid álnéven.
A holló Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád fordításában is olvasható.
A kötet harmadik részében Poe esszéiből adtak közre néhányat, szám szerint tizet. 1981-ig csak A műalkotás filozófiája jelent meg magyarul a Groteszk és Arabeszkben, Babits fordításában. Ezen kívül itt még olvashatóak Takács Ferenc tolmácsolásában a Levél B…-hez, Cooper Wyandotté-ja, Hawthorne „meséi”, Régi angol költők, Az irodalmi folyóiratok börtönének rejtelmei, Sarah Margaret Fuller, Lowell „kritikusi tanmeséje”, A dalköltészetről, A költőiségről.

- Új idők -

Az 1990-es években egyre többször kerültek kiadásra Poe művei. 1993-ban az Erópa kiadó gondozásában megjelent Az aranybogár és más elbeszélések című kötet, mely harminc novellát ölelt fel. Ez a kötet az 1981-ben megjelent kötet elbeszéléseit tartalmazta.

A Lazi kiadó jelentősebb kötetei

1998-ban a Lazi kiadó útjára indított egy sorozatot, melynek célja az volt, hogy Poe összes műveit számba vegye. A sorozat első kötete Edgar Allan Poe összes versei címmel került a könyvesboltokba. A fordítók sorában ott volt Babits Mihály, Devecseri Gábor, Ferenczy Zoltán, Franyó Zoltán, Gáspár Endre, Harsányi Zsolt, Kálnoky László, Kardos László, Képes Géza, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Lévay József, Mészöly Dezső, Radó György, Reviczky Gyula Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Szász Károly, Tandori Dezső, Telekes Béla, Tellér Gyula, Tóth Árpád, Vajda Endre. Érdekessége, hogy kétnyelvű kiadásról van szó, valamint A holló kilenc különböző fordító tolmácsolásában olvasható. A következő kötet Rejtelmes történetek címmel látott napvilágot, majd követte 1999-ben a Misztikus történetek, Ádám Zsolt szerkesztésében. Ebben a kötetben jelent meg először magyar fordításban a Berenice, a Bon-bon, és a De L’Omlette hercege, Sóvágó Katalin tolmácsolásában. A sorozat negyedik kötete a Meghökkentő mesék címet viselte. Ezt követte a Kegyetlen mesék, melyben először látott napvilágot a Jeruzsálemi mese című írás, szintén Sóvágó Katalin fordításában. Természetesen az első kötethez híven, a további négy kötet is angol-magyar nyelvű volt.

A Szukits kiadó kötetei

1995-ben a Szukits kiadó megjelentette A perverzió démona című kötetet, majd ezt követően, 1996-ban Halálfejes pillangót. Ez a kötet tartalmazott olyan novellákat, amelyek Nemes Ernő fordításában itt kerültek először kiadásra magyarul: A svindler, Az arnheimi birtok, Landor háza, Az ünnepelt, Thingum Bob Esq. irodalmi pályafutása, Magazin irodalom, Az elhasznált ember, Repedt harsona, Halálfejes pillangó, Seherezádé ezerkettedik meséje. Az 1997-ben Mellonta Tauta címen megjelent novelláskötet két újonnan megjelenő elbeszélést közölt Nemes tolmácsolásában: A delejes álom, és A szavak ereje címet viselő „short story”-t.
2001-ben a Szukits kiadta Edgar Allan Poe összes műveinek első két kötetét. A sorozat három kötetre lett tervezve, de a harmadik kötet sajnos a mai napig nem jelent meg. Az első kötet negyven novellát, tíz esszét, és három kritika fordítását tartalmazta. Itt olvasható először magyar nyelven a Maelzel sakkjátékosa, Az „Arabia Petraea” kritikája, Julius Rodman naplója, és a Byron és Miss Chaworthh című elbeszélések. Mind a négy novellát Nemes Ernő fordította. Az esszék az 1981-es Európa kiadó által megjelentetett Edgar Allan Poe válogatott művei című kötet sorrendjét követi. A kritikák közül mindhárom elsőként jelent meg magyar kiadásban:
- Charles Dickens: A Ritkaságok régi boltja és más történetek, Nemes Ernő fordításában
- Beköszöntő, Nemes Ernő fordításában
- Thomas Hood, Szántai Zsolt fordításában

A kötet végén jegyzetek olvashatóak az elbeszélésekhez, esszékhez, és kritikákhoz, valamint megtalálható Poe életében megjelent köteteinek felsorolása.
A második kötet harminckilenc novellát, öt műbírálatot és hat cikket tartalmazott, valamint Poe 1846-ban a Godey’s Lady’s Book hasábjain megjelent harmnincnyolc New York-i irodalmárról készült kritikái közül hét olvasható ebben a kötetben. A Sarah Margaret Fullerről szóló kritika már ismert volt a magyar közönség előtt, de a további hat még nem, melyek sora a következő:
- N.P. Willis, Tüzes Enikő fordításában
- Anna Cora Mowatt, Kovács Kristóf fordításában
- Fitz-Greene Halleck, Kovács Kristóf fordításában
- Frances S. Osgood, Szabó Kata fordításában
- Charles Fenno Hoffmann, Kristóf Eszter fordításában
- Richard Adams Locke, Juhász Viktor fordításában

A novellák sorában is voltak újonnan megjelentek: Monos és Una beszélgetése, Eiros és Charmion párbeszéde, Reggel a Wissahicconnál, A lakberendezés lélektana, Jeruzsálemi történet, Von Kempelen felfedezése, Miért hordja a kis francia felkötve a kezét?, Heuréka, A világítótorony. Az előbb említett novellák fordítója Nemes Ernő volt.
A műbírálatok és a cikkek fordításai szintén itt jelentek meg először magyarul. A műbírálatok címei és fordítói a következők:
- Műbírálat, Szabó Kata fordításában
- „A vétkes tündér” és egyéb költemények, Juhász Viktor és Káli Diána fordításában
- Balladák és más versek, Szabó Kata fordításában
- Az amerikai dráma, Galamb Zoltán fordításában
- A vers alapjai, Galamb Zoltán fordításában

A cikkek fordítója Nemes Ernő:
- Stonehenge, az óriások tánca
- A daguerrotípia
- A túlzott dicséretről
- Pár szó a titkosírásról
- Vélemények
- Széljegyzetek

A kötetet igazi kuriózuma annak a huszonnégy levélnek a fordítása, melyeket Poe írt. Mindegyik levél fordítója Nemes Ernő:
- John Allannak (1827. március 19.)
- John Allannak (1827. március 20.)
- John Allannak (1827. január 3.)
- John Allannak (1827. április 12.)
- William Poe-nak (1835. augusztus 20.)
- Mrs. Maria Clemmnek (1835. augusztus 29.)
- Dr. J.E. Snodgrassnak (1841. április 1.)
- James Russell Lowellnek (1844. július 2.)
- E.A. Duyckincknek (1845[?] november 13)
- Virginia Poe-nak (1846. június 12.)
- N.P. Willsnek (1846[?] december 30.)
- Mrs. Mary Louise Shew-nak (1847. január 29.)
- George Evelethnek (1848. január 4.)
- George Evelethnek (1848. február 29.)
- Mrs. Sarah Helen Whitmannek (1848. január 1.)
- Mrs. Nancy Locke Heywood Richmondnak („Annie”-nak) (1848. november 16.)
- F.W. Thomasnak (1849. február 14.)
- Mrs. Maria Clemmnek (1849. július 7.)
- Mrs. Maria Clemmnek (1849. július 14.)
- Mrs. Maria Clemmnek (1849. július 19.)
- Mrs. Maria Clemmnek (1849. augusztus)
- Mrs. Maria Clemmnek (1849. szeptember)

Ez a hatalmas gyűjtemény, mely Poe egész életének munkásságát öleli fel, Nemes Ernő szerkesztésében került napvilágra. Nemes Ernő napjainkban az a fordító, szerkesztő, aki Poe népszerűsítése érdekében nagyon sokat tesz. Neki köszönhetően Edgar Allan Poe-ról végre teljes képet kaphatnak a magyar műkedvelők.

- E. A. Poe ismertebb műveinek magyar fordításai összegezve -

A holló (The Raven)

Edgar Allan Poe 1845-ben írta leghíresebb versét, A hollót. Magyar nyelvre többen is lefordították. Elsőként Szász Károly, 1858-ban. Őt követték: Lévay József, Ferenczi Zoltán, Kozma Andor, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Tóth Árpád, Pásztor Árpád, Csillag Imre, Harsányi Zsolt, Franyó Zoltán, Telekes Béla és Radó György. A fordítások eléggé eltérőek. A refrén esetében általában az angol „nevermore” megfelelőjének a „sohamár” illetve a „sohasem” szót választották. Ez szinte minden esetben így volt, kivételt képez Harsányi Zsolt fordítása, ő ugyanis a „semmikor” szót találta megfelelőnek.
Kosztolányi szerint a „sohamár” magyartalan, Pásztor Árpád viszont ezt tartotta helyesnek. Az ő álláspontja szerint: „Poe felfogásához ez van a legközelebb, s a magyar hangutánzásban például kitűnően ki lehet így fejezni:
Quoth the Raven: Nevermore;
Rákárogja: Sohamár.”
Véleményem szerint Kosztolányi Dezső fordítása a legszebb és igazán az ő verziójában élvezhetjük legjobban a Poe-i varázst.

A találka (The Assignation)

Ez a novella Amerikában The Visionary címen jelent meg 1834-ben. Magyar nyelvre Hang Ferenc fordította le, és 1862-ben jelent meg először nálunk A légyott címmel, Poe Edgár érdekesb novellái című kötetben. Legközelebb 1967-ben látott napvilágot A rejtelmes történetek című kötetben, de már Fóthy János tolmácsolásában, A találka címmel. A mai napig ez a verzió közkedvelt.

Arthur Gordon Pym (The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket)

Amerikában az egész mű 1838-ban jelent meg először. Magyar nyelvre Király György fordította le elsőként, és 1921-ben jelent meg a Révai kiadó gondozásában, Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai címmel. A következő fordítása Tiszay Andor munkája, és 1957-ben a Bibliotheca kiadásában látott napvilágot, Arthur Gordon Pym, a tengerész címen. Az legutolsó fordítást Bart István készítette, Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése címmel, s először 1981-ben került kiadásra az Európa kiadó Edgar Allan Poe válogatott művei kötetben.

Az Usher-ház vége (The Fall of the House of Usher)

Első amerikai megjelenése 1839-ben volt, de a végleges formáját 1845-ben írta meg Poe. Magyarra Hang Ferenc fordította először, és az 1862-es Poe Edgár érdekesb novelláiból című kötetében jelent meg, Az Usher ház megsemmisülése címen. Pásztor Árpád fordítása Az Usher-ház megsemmisülése címet viselte, és 1934-ben jelent meg a "Túl életen és halálon " című kötetében. Az Usher-ház vége címmel Babits Mihály fordította le a novellát, és az 1928-ban megjelent "Groteszk és arabeszk"-ben látott napvilágot.

A Morgue utcai gyilkosság (The Murders in the Rue Morgue)

Eredetileg Murders in the Rue Trianon Bas Morgue volt a címe, de Poe közvetlenül a megjelenése előtt 1841-ben megváltoztatta. Magyarul a Mulattató című újságban olvashatták az érdeklődök, 1875-ben, Mikszáth Kálmán fordításában. Mikszáth Rejtélyes gyilkosságra fordította a mű címét. A következő fordítás Altai Margité volt. A Rue Morgue-i kettős gyilkosság címen jelent meg 1918-ban, A fecsegő szívben. Király György 1921-ben jelentette meg fordításág, A Morgue-utczai gyilkosság címmel. Pásztor Árpád fordítása 1934-ben jelent meg Morgue utcai kettős gyilkosság címen.

Az áruló szív (The Tell-Tale Heart)

Első amerikai megjelenése 1843-ra tehető. Négyféle magyar fordítása létezik, mindegyik más-más címen jelent meg. Az első – A vádló szív – Hang Ferenc fordítása1878-ból. A második – A fecsegő szív – Altai Margit munkája, 1918-ból, a harmadik – A locsogó szív – Pásztor Árpád fordítása, 1934-ben megjelent "Túl életen és halálon" című kötetéből. Az utolsó Babits Mihály fordítása, Az áruló szív címet viseli és az 1928-as Groteszk és arabeszkben jelent meg.

Az aranybogár (The Gold-Bug)

Poe talán legismertebb novellája 1843-ban jelent meg először nyomtatásban. Nálunk az 1898-ban megjelent Rejtelmes történetek címet viselő kötetben volt olvasható, Tolnai Miklós tolmácsolásában. Ezt követte Várkonyi Nándor fordítása 1929-ben majd Pásztor Árpád és Ferencz Győző is lefordította a novellát. Van egy ismeretlen fordítása is, sajnos a kiadás évszáma is ismeretlen. Ez az anonim fordítás a Tolnai kiadó gondozásában jelent meg.

A kút és az inga (The Pit and the Pendulum)

Ez a novella először 1843-ban jelent meg Amerikában, de a végleges formájában, 1845-ben került kiadásra. Három féle magyar fordítása ismert. Az első A mélykút és az inga, Pásztor Árpád fordítása, a második az Ördögcsapda, ördögbalta Szentkuthy Miklós munkája, mely az Álszentek cselekedetei című kötetben került kiadásra 1953-ban. A kút és az inga Babits Mihály fordítása az 1928-ban megjelent Groteszk és arabeszk novelláskötetből.

Pár szó egy múmiával (Some Words With a Mummy)

1845-ben adták ki először angolul. Nálunk Eördögh András fordította le elsőként, A múmia címmel, 1892-ben. A Pár szó egy múmiával című verzió Babits Mihály munkája, utána még Pásztor Árpád fordította le Beszélgetés egy múmiával címmel. Az Eördögh András-féle fordítás Az „Országgyűlési Értesítő” Kő- és könyvnyomdájának kiadása volt.

Dr. Kátrány és Toll professzor módszere (The System of Doctor Tarr and Professor Fether)

Első megjelenése 1845-re datálható. Nálunk Babits Mihály fordítása olvasható általában. Babits eredetileg nem fordította le teljesen magyarra a címet, hanem meghagyta félig angol formában: Dr. Tarr és Prof. Fether szisztémája. Pásztor Árpád Dr. Kátrány és Toll tanár módszere címmel adta közre 1934-ben.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 11. 29. - 07:07 | © szerzőség: Bogyay Katalin