A zene, az 1. és 2. generáció

A zene

"Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll: életművészet!"

(P. Verlaine: Holdfény)

"Isteni fenség, végső csend, feloldódás, az elviselhetetlen megélése; úgy érzem, ez a lényeg. Az individuum feloldódik, de nem a tömegekben, hanem egy sokkal magasabb állapotban, a világmindenségben.
Ehelyett azonban a szenvedés, a kárhozat, sötét nyomorgás jut a szellemi embernek, mivel magára veszi a világ terheit. Nincsen lehetősége a feloldódásra, csak a szenvedésre. Szenved, mert szenvedtetik.
Ez az apokaliptikus világlátás, amit már említettem, amely tükröződik a zenén. Elsősorban, sőt nyugodtam kijelenthetem, hogy az "alternatív" zenei világban ment végig ez a fejlődés, de ezen belül is csak egy nagyon szűk rétegben, ami sajnálatos, de egyben jó is." (www.gothic.hu)
Anthea: "...a belsőleg impulzívabb, érzékenyebb emberek az esetek nagy többségében a zene hatására válnak igazán goth-tá, a zene hallatán tudatosul és kap nevet az az érzés, ami mindig is bennük volt, csak addig nem tudták - vagy nem akarták - megnevezni." (www.ld50.hu "halál" topic)

A zenei váltás, a punkhoz képest, úgy ment végbe, hogy egyre bonyolultabb zenét kezdtek komponálni, a "vidámabb" dúr akkordról áttértek moll hangzásra, a tempót lelassították, s így nyomasztóbb zenei atmoszférát hoztak létre. Az így létrejött dark-goth zenékre általában véve a lassúbb tempó, moll hangnem jellemző, és döntő többségben a mély férfihang vagy a magas, éteri, angyali, női hang. (Kis (2004)
"Goth and roll", "gothic rock", "industrial", "EBM", "dark wave", "dark ambient", "ethereal", "neofolk", "ritual music", "medieval", "darkfolk", "glam", "doom", "synth pop"... ezek a legsűrűbben emlegetett zenei skatulyák, amelyeket a dark zenével foglalkozók használnak. A kezdetek kezdetén ezek a stílusok még egymástól élesen elkülöníthetően éltek, mára azonban már egyre nehezebb tisztán csak egy stílusba sorolható zenét és együttest találni. A megújulás igényétől vezéreltetve a legmeglepőbb stíluskeveredések jöttek létre.
"Legtöbbször úgy emlegetik, mint a post punk egyik sarját, ami a 80-as évek elején indult. "Fenyegető nemzettség" a legsötétebb és melankolikusabb vizuális színháza a bandáknak és fekete ruhás követőinek. Hangzásában gót, sejtelmes, bánatos és gyakran eposzi szövegeik erősen személyesek, általában vegyítve virágdíszes költői érzékenységgel, morbiditással, vallási szimbólumokkal, természetfölötti misztikumokkal. Könyörtelenül gyászos és mélabús. Körülbelül ezek a meghatározások találhatók a témában világszerte. A '90-esévekben az új generáció elkezdte ötvözni a stílust industriális zenével, ahol a gépi hangzás nagy szerepet kapott a melankolikus gitár mellett." (Revolution Fanzine)

Sisters of Mercy, Bauhaus, Play Dead, Sex Gang Children, Southern Death Cult, Fields of the Nephilim, Virgin Prunes, Christian Death, Siouxsie and the Banshees, The Mission, The Cure, Joy Division, stb. "Nem könnyű közös jellemzőt találni e zenekarok gondolat- és érzelemvilágára, de azt meg lehet kockáztatni, hogy talán valamennyinél megtaláljuk az erős érzelmi kiszolgáltatottság, kitaszítottság érzésének, illetve a belső félelmeknek, a depressziónak - nem agresszióba forduló - megélését és kifejezését. Mindannyian előszeretettel alkalmazták a fekete színt a színpadon, saját ruházaton, hangszereiken és sminkjeiken is. A szellemi érzékenység, a megsebzettség érzése, a kiszolgáltatottságnak és (ön)pusztításnak a jellegzetes elegye kapott formát általuk a rockzenében. "Azok a tárgyak, jelképek (koponyák, koszorúk, koporsók, keresztek, templombelsők, meztelen testek, "kétneműség"), melyeket a zenekarok szívesen alkalmaztak, szövegeik és koncepcióik alapján érthetőek és természetesek. Hogy ezekből csúfondáros jelzőkkel illetett klisék lettek, az inkább néhány bugyuta firkásznak és néhány náluk is bugyutább rajongónak köszönhető, akik nem néztek a jelképek mögé ott, ahol ez indokolt lett volna."(Wanted Magazin)

Az első és második generáció

"Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll: életművészet!"

(P. Verlaine: Holdfény)

A következőkben néhány első generációs zenekar rövid leírása olvasható:
-Sisters of Mercy: 1978-ban alakult Andrew Eldritch vezetésével. 1984-ben csatlakozott a zenekarhoz Wayne Hussey gitáros. 1985-ben elkészítették a legendás "First and Last and Always" című albumot, amiből az utódok a mai napig merítenek. Zenéjük: hideg, mégis extázissal teli. 1986-ban Hussey és Adams, a basszusgitáros, kiléptek, és új zenekart alapítottak The Mission néven, és hasonlóan nagy sikereket értek el.
-Bauhaus: 1979- ben jött ki első kislemezük "Bela Lugosi's Dead" címmel. A zenekar két oszlopos és (azóta is) kultuszfigurának tartott alakja: Peter Murpy, énekes és Daniel Ash, gitáros. Zenéjük: absztrakt, szürrealista, sejtelmes, rémült, önmarcangoló.
-Fields of the Nephilim: Első nagylemezük 1987-ben jelent meg. Carl McCoy, énekes, az eleinte nyers, erős, később lelassuló terjengős gitárhangzás, illetve az okkult, ezoterikus témák tették a zenekart kedveltté, hatásuk a mai napig érezhető.
-Christian Death: 1981-ben alakultak. Kulcsfigurái: Rozz Williams és Valor, akiknek hatására a zenét és a megjelenést az okkultizmus és a mágia járta át, később kettejük ellentéte miatt Rozz kilépett a zenekarból, külön-külön nem alkottak említésre méltót.
-Siouxsie and the Banshees: Bár punk zenekarnak indultak, sajátos hangzásviláguk és az énekesnő karizmatikus személyisége inkább a dark-gothic közönséget ragadta magával. Fontos megemlíteni, hogy olyan személyiségek is játszottak Siouxsie-val, mint Sid Visious, a Sex Pistols későbbi basszusgitárosa, vagy Robert Smith, aki később a Cure együttes alapítója, és kultuszfigura lett. Siouxsie stílusát (hajviselet, smink, ruha, ékszerek) azóta is sokan kedvelik, és utánozzák a gót lányok között. -Joy Division: Nem igazán tartották őket goth bandának, megjelenésükben ugyanis nem követték a goth imidzset. Hatásuk azonban, főleg az énekes, Ian Curtis, halála után megnőtt, és a mai napig érezhető.

A következőkben néhány második generációs zenekar rövid leírása olvasható:
-London After Midnight: az amerikai bandák közül az egyik legnagyobb hatású, mind imidzsüket, mind dalaikat tekintve, melyekben a humor, a szenvedély és a gyötrelem egyedi keveréket alkot.
-Corpus Delicti: a Bauhaus és Christian Death hatásokat magába olvasztó francia zenekar 1991-ben kezdte meg működését.
-Das Ich: 1991-ben alakultak Németországban. Teátrális színpadi előadásaikkal, hátborzongató megjelenésükkel és sajátos zenéjükkel, melyben gót elemeket szinte minden stílussal keresztezték már, nagy rajongótáborra tettek szert.

Az electro-industriális zene története "valamikor a hetvenes években kezdődött, amikor a szintetizátorok kezdtek teret nyerni a hagyományos hangszerek mellett, és feltűntek az olyan együttesek, mint a Kraftwerk, mely kizárólag elektronikus eszközökkel készítette zenéjét. Azután, a fennálló társadalmi renddel szembeforduló eszmei irányzatokkal együtt, ezekhez kapcsolódva, némi punkos örökséget magukba olvasztva megszülettek azok a zenekarok, melyek zenéjükben is szembefordultak ezzel a renddel, a társadalom által elfogadott, divatos tánczenéket támadva meg. Mindenféle zajkeltő eszközöket felhasználtak, szintetizátorokat, szekvenszereket, magnóról bejátszott zajokat és egyéb, különféle hangokat, hordókat, fémdarabokat, és mindent, amivel ütemes hangokat lehetett kelteni.
A 80-as évek elején aztán a szintetizátorok, samplerek tovább fejlődtek, s a különböző zajkeltő eszközök egyre inkább kiszorultak a zenéből, inkább az új hangok keresése, átdrótozott szintetizátorok, kifacsart hangok lettek a meghatározók. A ma is jól ismert, iparinak mondott bandák az évtized elején indultak, kezdetben monoton, egyszerű dallamokkal, üvöltő vagy gépies énekkel, erős ütősökkel, főként dobgépekre alapozott dalokkal. …
A 80-as évek közepére kialakultak azok a stílusok, melyek az évtized végéig meghatározóak maradtak: a Front 242 által "feltalált" szigorú, ám táncolható EBM (elektro body music)- valamint a kísérletező zajzene, melynek legismertebb előadója a legendás Skinny Puppy.
A 90-es évek elejére aztán érdekes átalakulás vette kezdetét... Az új együttesek vagy a kommerszebb hangzásokat, vagy a hagyományosabb dalszerkezeteket, s ezzel együtt a gitárokat építették be dalaikba. Sok új banda született persze, melyek aztán sikeresek is lettek, köszönhetően a kommerszebb megközelítésnek (And One, Wolfsheim), vagy az ismét fellángoló társadalomellenes hangulatnak, melynek zenéjükben hangot is adtak (Nine Inch Nails, KMFDM). Tanúi lehettünk annak is, hogy a kihalófélben lévő stílusok keveredéséből valami új születik, valami más, ami egyszerre használja az EBM- vagy szinti-pop elemeket, vegyítve az új hangzatokkal (Covenent, VNV Nation)." (Revolution Fanzine)
A már említettek mellett az electro-industrial-szinti-pop színtér fontos zenekarai még, a teljesség igénye nélkül: a Cabaret Voltaire, az Einstürzende Neubauten, a Klinik, a Soft Cell, a Depeche Mode, a Nitzer Ebb és a Front Line Assembly.
Hogy a nagy zenei paletta mely stílusait és mely zenekarait részesítik előnyben? Legtöbben az "EBM"-et és az "industriál"-t, majd a "neofolk"-ot, a "goth and roll"-t, a "synth pop"-ot, legkevesebben a "doom"-ot kedvelik. A zenekarok közül a mai napig a legnépszerűbbek a régi "nagy"-ok és a "második generáció" legjobbjai: The Cure, Fields of the Nephilim, Dead Can Dance, Sisters of Mercy, The Mission, London After Midnight, Depeche Mode, Sopor Aethernus és a Das Ich.

Deviánsnak minősített viselkedésformák Magyarországon, A dark-gothic szubkultúra bemutatása- Szakdolgozat; részlet.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 09. 12. - 12:39 | © szerzőség: Kelemen Anett