"Várnak, hogy elvigyenek bennünket a kietlen kertbe. Tudod mily szürkén, oktalanul, merészen jön a halál a különös órán, be nem jelentve, el nem tervezve. Mint a túl kedélyes vendég, kinek ágyadat adtad. A halál angyallá szentel. Szárnyakat ad vállunk helyén, simát, mint a holló karma. Nincs vagyon, se ruha, díszes e királyság, messze híres, míg állkapcsát összezárja, várva , hogy növényi törvények döntsenek. Én nem megyek. Jobb barátok társasága a hatalmas rokonságnál."
/Balzac, Edith Piaf, Frankel Leó, Jim Morrison, La Fontaine & Moliére, Sarah Bernhardt, Simone Signoret & Yves Montand, 56-osok sírboltjai/
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 01. 16. - 09:31 | © szerzőség: Sári Szilárd
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
