Történt az Úr 1326 évében április 24-én, hogy Károly Róbert a magyarok királya királytalálkozót hívott össze Visegrádra. A cseh, és a lengyel király részvételével számos döntést hoztak, melyek nemzedékekre meghatározták a térség politikai és gazdasági arculatát. Erre emlékezve rendezik meg minden évben a Visegrádi Palotajátékokat. Az idén már sokadik alkalommal gyűltek össze a hagyományőrző csoportok, hogy a Szent György Lovagrend által szervezett nagyszabású rendezvényen számot adjanak tudásukról egy olyan remek szervezés keretében, ami minden évben sokakat vonz. Dacára a nyári forróságnak, negyedik alkalommal jártam ott. Vajon tud-e újat mondani nekem – motoszkáltak a gondolataim, amikor reggel nekivágtam az útnak. Tudtam, a hőséget jól bírom. De vajon milyen emlékekkel térek haza?
El kell mondanom hogy a torna nem is igazán lovagi torna. Nem csak lovagok harcolnak, vagy törik kopjáikat. Láthatunk, lovasíjász bemutatót, csatajelenetet. Elsütnek ágyút, játszanak buszkasit. Egy magas szintű színpadias produkció, de minden szempont szerinti kidolgozottságával évről-évre sokakat ejt ámulatba. Párviadalok, csaták, korhű táncok, apródok bemutatója. Itt nincs igazán győztes vagy vesztes. Se a küzdőtéren, se a lelátón. De leginkább az utóbbin. A néző nem veszíthet. Én sem veszítettem, sok emlékkel és képpel értem haza.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
